Emberiesség és bátorság – tisztelgés Raoul Wallenberg emléke előtt
17 Jan 2016 Fotó: Andreas Attorps
17 Jan 2016 Fotó: Niclas Trouvé
17 Jan 2016 Fotó: Andreas Attorps
Raoul Wallenberg 1945. január 17-én került Magyarországon a szovjet csapatok fogságába. További sorsa ismeretlen. Az eseményről minden évben világszerte megemlékeznek. Budapesten a Raoul Wallenberg utca-Pozsonyi utca sarkánál tartottak megemlékezést, ott, ahol annak idején Wallenberg tevékenykedett és több mentőakciót is végrehajtott.
Fónagy János államtitkár tartott beszédet, aki többek között saját családjáról is említést tett, mivel gyermekként őt is Wallenberg mentette meg.
Niclas Trouvé nagykövet beszédében kiemelte, hogy Wallenberghez hasonlóan mi is sötét, hideg időkben élünk, ahol nagy szükség van olyanokra, akik együttérzésről és személyes bátorságról tesznek tanúbizonyságot. A nagykövet beszélt arról, hogy a nyári menekültáradat idején többször is járt Budapest vasútállomásain, ahol sok magyarral találkozott, akik mindent elkövettek, hogy segíteni tudjanak a menekülteknek. Rámutatott, hogy büszkeséggel tölti el a tény, miszerint Svédország az elmúlt év folyamán 200 000 menedékkérőt fogadott be és valamennyiük feje fölé tető került. A nagykövet megállapította, hogy a segítségnyújtás nélkülöző embertársaink felé része közös európai örökségünknek, értékrendünknek, melyet a következő bibliai idézettel támasztott alá:
„Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.” (Máté 15:32, Károli-fordítás)