A nagykövetség épülete
Követségi épület
A budapesti Finn Nagykövetség épülete 1988 novemberében készült el. Az épületet Pertti Paasio külügyminiszter avatta fel magyarországi látogatása során, 1989. április 14-én.
A követség épületét a XI. kerület Finlandia házának is szokták hívni
A ház Ilmo Valjakka építész tervei alapján készült. Valjakka különös súlyt helyezett arra, hogy az épület szervesen illeszkedjen a környező építészeti hagyományba, egyúttal azonban a modern finn építészet lehető legjobb képviselője legyen Budapesten.
A tervezőnek alaposan meg kellett ismernie a helyi adottságokat, hogy a telek jellegzetességeit és növényzetét a lehető legjobban megőrizhesse és kiaknázhassa.
A budapesti követségi épületben az összes lényeges funkció helyet kapott: irodák, nagyköveti rezidencia, szolgálati lakások. Az épületben egy előadóterem, a nagyközönség előtt is nyitva álló könyvtár és olvasóterem is található. Az első emeleten a Finnagora bérel irodákat.
Az ingatlant fővállalkozóként a finn Polar Építőipari Rt építette egy magyar alvállalkozóval együtt. A telek alapterülete 5300 m2, az épület légtere 9600 m3, összalapterülete 2900 m2.
Gallen-Kallela a pesti rakpartról örökítette meg a Gellért hegyet
Az épület avatásakor Pertti Paasio külügyminiszter a finn kormány ajándékaként átadta a nagykövetségnek Akseli Gallen-Kallela "A Duna este" című festményét. A mű 1907-ben készült, a művész első magyarországi útján, amikor személyesen jött el átvenni a Szampó védelme c. művéért neki ítélt nagy aranyérmet. 1908 januárjárban a Szépművészeti Múzeumban közel 500 rajzát, akvarelljét és grafikáját mutatták be egy nagyszabású kiállításon. A művész maga nem vett részt a megnyitón, de ugyanabban az évben márciustól májusig Magyarországon tartózkodott. "Sajnos rólunk itt túlságosan jól gondoskodnak. - A kiállítás a Rézkarc kabinetben három hónappal ezelőtt nyílt meg és ma zárják. Több mint százezren látták"- írta Gallen-Kallela barátjának Finnországba.
A rezidencia
A rezidencia bejárata
A rezidencia bejárata előtt a lengyel születésű, hosszú ideje Finnországban élő Radoslaw Gryta "Éjféli nap" című, 1989-ben készült gránitszobra látható. A szobor mellett egy berkenyefa nő, melynek bogyói ősszel szinte lángolnak az épület fehér fala előtt.
A rezidencia tágas és világos. A belső falak is egyszerű fehérek, a parketta nyírfából készült. A nagy szalon hatalmas ajtókkal kapcsolódik a teraszhoz és a kerthez, ahol a fehér futórózsák egész őszig virágoznak.
A rezidencia büszkesége a szép hangú fehér Steinway zongora, amely mellett az évek folyamán többek között Heikki Sarmanto és Iiro Rantala nyújtottak felejthetetlen élményt a közönségnek. A rezidencián azonban hallható volt már tangó, big band, valamint a Retuperäi Önkéntes Tűzöltók fúvószenekara is.
Kis teáskanna - Teemu Saukkonen festménye 1988-ból
Az ún. női szalonban kapott helyet Akseli Gallen-Kallela 1907-ben készült, "A Duna éjjel" c. olajfestménye, valamint az 1885-bol való "Katariina Maununtytär" c. alkotás. A kisszalonba is színvonalas kortárs képzőművészeti alkotásokat gyűjtöttek össze, melyeket a nagykövetség kölcsönbe kapott, többek között a Kiasma Kortárs Képzőművészeti Múzeumtól, vagy az Ateneumtól. A festmények közül Tyko Sallinen határozott vonalú "Kaarina" című festményét emelhetjük ki, 1932-ből.
Finn díszüvegek és más iparmûvészeti tárgyak láthatók az aulában is
A rezidencia ebédlőjének közepén a hétméteres, finn gránitból készült étkezőasztal áll. A gyönyörű, könnyed üveglámpák izgalmasan ellensúlyozzák a masszív gránitot. Az ebédlőben két finn üvegszobor is látható: Jorma Vennola "Fű a szélben" c. alkotása, és Markku Salotól a "Királyok völgye".