Storia
2005-04-20
Maeci
Az első budapesti olasz képviselet főkonzulátus volt, amelyet Magyarország Ausztriától való elszakadása után hoztak létre. A konzulátusnak politikai jellegű feladatai is voltak, ami abból is kitűnik, hogy a budapesti olasz főkonzulok szinte mindig a már korábban is a diplomáciában tevékenykedő, legkiválóbb diplomaták közül kerültek ki. Elegendő például Alberto Pansát említeni, aki 1886 és 1889 között volt budapesti főkonzul, később nagykövet lett Konstantinápolyban, Londonban, végül Berlinben. Carlo Sforza 1910–1911-ben volt budapesti főkonzul, később nagykövet lett, majd pedig két alkalommal külügyminiszter: előbb 1920–1921-ben, aztán 1947 és 1951 között.
Az első világháború után Raffaele Romanelli ezredes képviselte Olaszországot a szövetséges katonai misszió tagjaként. 1920-ban megnyílt az Olasz Képviselet. Első vezetője Gaetano Caracciolo di Castagneto rendkívüli és meghatalmazott nagykövet volt, őt követte öt kiváló nagykövet 1942-ig, Filippo Anfuso budapesti megérkezéésig.
Bár az 1943 és 1945 áprilisa közötti tragikus események hivatalosan megszakították a két ország diplomáciai kapcsolatait, azt is meg kell említenünk, hogy egészen Magyarország 1944 márciusi német megszállásáig egy kisebb diplomata csoport Carlo de Ferraris Salzano I. osztályú titkár vezetésével fenntartotta a kapcsolatot az olasz kormánnyal, a török képviseleten keresztül.
1946 októberében érkezett Budapestre Augusto Assettati ideiglenes ügyvivő és ezzel hivatalosan is helyre állították a diplomáciai kapcsolatokat. 1947 októberében érkezett Giorgio Benzoni rendkívüli és meghatalmazott nagykövet. 1964-ben a képviselet nagykövetségi rangot kapott, vezetője pedig egy újabb kitűnő diplomata, Paolo Vita-Finzi nagykövet úr lett. Őt további tízenegy nagykövet követte a ma hivatalban lévő Maria Assunta Accili nagykövet asszonyig.
A budapesti Olasz Képviselet 1948-ig tartó munkájáról bő anyag áll rendelkezésünkre az olasz külügyminisztérium kiadásában megjelent nagy olasz diplomáciai dokumentumgyűjtemény tíz sorozatában.