A Visegrádi Együttműködés múltjáról és jövőjéről
A budapesti Lengyel Intézet és a Lengyel Köztársaság Budapesti Nagykövetségének meghívottja, Jeszenszky Géza, Magyarország első demokratikus miniszterelnöke, ifjabb Antall József kormányának külügyminisztere az 1991. február 15-ei nyilatkozat aláírásának és a Visegrádi Együttműködés létrejöttének körülményeit idézte fel. A beszélgetést Bartha Dániel, az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány (CEID) igazgatója vezette.
A volt külügyminiszter elsőként a lengyel-magyar kapcsolatok különleges mivoltára hívta fel a figyelmet, különös tekintettel idősebb Antall József kulcsfontosságú szerepére, amelyet a II. világháború alatti magyarországi lengyel menekültkérdésben játszott, s amely egyfajta alapot jelentett a Visegrádi Nyilatkozat létrejöttekor. Az akkori találkozó résztvevői ismerték a közös múltat, de ezen kívül más érdekek találkozása is ebbe az irányba terelték az eseményeket. - Leegyszerűsítés lenne azt állítani, hogy az Európai Közösség, vagy Amerika találta ki Visegrádot. Inkább egy természetes folyamat eredményeként jött létre. Maga a találkozó napja, amin az országok vezetői Lengyelország (Lech Wałęsa), Csehszlovákia (Václav Havel) és Magyarország (Antall József) részt vettek egy fagyos, téli napra esett. A város helyi vezetése nagy erőfeszítéseket kellett tegyen, hogy a fűtetlen várban megteremtse a megfelelő körülményeket a nyilatkozat aláírásához.
A térség együttműködésének első éveiből Jeszenszky Géza elsősorban a szolidaritást és a reményt idézte fel. 2004-ben is, amikor két fő geopolitikai célkitűzését (a NATO-hoz és az EU-hoz való csatlakozást) az Együttműködés már sikeresen teljesítette, felülkerekedett a pragmatizmus, amely azt diktálta, hogy a regionális együttműködést érdemes folytatni, még akkor is, ha az érdekek néha nem egyeznek. - Amikor a sajtó kritizálta a visegrádi országokban az egység hiányát, mindig azt hangoztattam, hogy a régióban nem vagyunk egymás konkurensei. Visegrádra inkább úgy kell tekinteni, mint az olimpiára, ahol leginkább maga a részvétel a fontos.
A V4 fontos örökségeként a találkozó vendége az Euroatlanti szolidaritás következetes támogatását emelte ki, és az abban való hitet, hogy csak az Amerikával való egyenrangú szövetségben garantálható Európa jóléte és biztonsága. A 2000-ben alapított Visegrádi Alap már a térség állampolgárai felé nyitott, támogatva a csoport országai közötti társadalmi és kulturális együttműködéseket.
A jelenkor kihívásaival kapcsolatban a volt külügyminiszter aggodalmát fejezte ki a V4 negatív megítélésével kapcsolatba nyugaton. Véleménye szerint azon kell dolgozni, hogy ezeket az elhamarkodott módon kialakított kritikákat megváltoztassuk. - A következő negyed században a Visegrádi Együttműködés előtt még sok feladat áll, kezdve a régóta megvalósításra váró észak-déli kommunikációs infrastruktúra kiépítésével. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a döntéshozó fiatal nemzedéknek emlékeznie kell mindazokra az értékekre, amelyek az alapítók szeme előtt is lebegtek.