de-francophones's picture
Upload 3820 files
29821a6 verified
SUOMEN BUDAPESTIN-SUURLÄHETYSTÖ
FINNORSZÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE
20
VUOTTA HISTORIAA
ÉV TÖRTÉNETE
1989–2009
SUOMEN BUDAPESTIN-SUURLÄHETYSTÖ
FINNORSZÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE
20
VUOTTA HISTORIAA
ÉV TÖRTÉNETE
TOIMITTANUT | SZERKESZTETTE: JAAKKO SIEVERS
1989–2009
SISÄLLYS | TARTALOM
ESIPUHE | ELŐSZÓ 6
JAAKKO SIEVERS
HEIMODIPLOMATIASTA RAUHANOMAISEEN
RINNAKKAISELOON: JOHDATUS SUOMEN JA UNKARIN
DIPLOMAATTISTEN SUHTEIDEN HISTORIAAN 8
A ROKONSÁGI DIPLOMÁCIÁTÓL A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT
ÉLÉSIG: BEVEZETÉS A FINN-MAGYAR DIPLOMÁCIAI
KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBE 9
Kääntänyt | Fordította: Várady Eszter
© Suomen suurlähetystö | Finn Nagykövetség, Budapest, 2009
2. painos | Második kiadás
Kustantaja | Kiadta: Suomen suurlähetystö | Finn Nagykövetség, Budapest, 2009
Vastuullinen kustantaja | Felelős kiadó: Suurlähettiläs Jari Vilén
Vastuullinen toimittaja | Felelős szerkesztő: Jaakko Sievers
Taitto | Tipográfia: Szabó László
Paino ja sidonta | Nyomdai és kötészeti munkák: Alföldi Nyomda Zrt., Debrecen, 2009
Vastuullinen johtaja | Felelős vezető: György Géza vezérigazgató
I LMO VALJAKKA
SUOMEN BUDAPESTIN-SUURLÄHETYSTÖ – VAATIVA
ARKKITEHTUURIKOHDE 22
FINNORSZÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE – KOMOLY
ÉPÍTÉSZETI KIHÍVÁS 23
HANNU HALINEN
BUDAPEST KAHDESSA ERÄSSÄ 58
BUDAPEST KÉTSZER 59
PEKKA KUJASALO
MUISTOJA SUURLÄHETTILÄSKAUDELTANI UNKARISSA
14.10.2002–31.7.2007 66
EGY NAGYKÖVET EMLÉKEI MAGYARORSZÁGRÓL 2002.
OKTÓBER 14. – 2007. JÚLIUS 31. 67
ARTO M ANSALA
UNKARISSA KAHDEN AIKAKAUDEN VÄLISSÄ 28
MAGYARORSZÁG KÉT KORSZAK HATÁRÁN 29
JAAKKO SIEVERS
ELÄMÄÄ SUURLÄHETYSTÖSSÄ: ÉVA GÁLIN, MÁRIA SZERIN
JA MARGIT SCHEFFERIN MUISTIKUVIA EDUSTUSTOSSA
VIETETYISTÄ VUOSISTA 76
A NAGYKÖVETSÉG MINDENNAPJAI: GÁL ÉVA, SZERI MÁRIA
ÉS SCHEFFER MARGIT EMLÉKEI A KÖVETSÉGEN TÖLTÖTT
ÉVEKRŐL 77
PERTTI PAASIO
UUSI TALO – UUSI AIKAKAUSI 34
ÚJ ÉPÜLET – ÚJ KORSZAK 35
JARI VILÉN
YHTEENVETO 82
ÖSSZEFOGLALÓ 83
R ISTO H YVÄRINEN
BUDAPEST 38
BUDAPEST 39
KIRJOITTAJAT | SZERZŐK 86
PERTTI TORSTILA
SEITSEMÄN VUOTTA DIPLOMAATTINA UNKARISSA:
LÄHETYSTÖSIHTEERIN JA SUURLÄHETTILÄÄN HAVAINTOJA
1970–1990 -LUVUILTA 42
HÉT ÉV MAGYARORSZÁGON DIPLOMATAKÉNT: EGY
KÖVETSÉGI TITKÁR, MAJD NAGYKÖVET EMLÉKEI AZ 1970–
1990-ES ÉVEKBŐL 43
SUOMEN EDUSTUSTOPÄÄLLIKÖT UNKARISSA | FINN
KÉPVISELETVEZETŐK MAGYARORSZÁGON 87
LÄHTEET | FORRÁSOK 88
6
ESIPUHE
ELŐSZÓ
Suomen ja Unkarin välinen ystävyys on jotain
ainutlaatuista. Tämän voi kokea niin virallisessa valtioiden välisessä kanssakäymisessä kuin ihmisten keskinäisessä ystävyydessä. Tämän ystävyyden
pohja on luotu jo ennen molempien maiden itsenäistymistä molempien kansakuntien luodessa
oman itsenäisyytensä pohjaa niin tieteen, taiteen
kuin kirjallisuuden keinoin.
Nykyisten Unkariin saapuvien liikemiesten ja
-naisten, turistien, häämatkalaisten tai poliittisten vaikuttajien edeltäjiä ovat olleet lähes kaikki keskeiset suomalaisen yhteiskunnan vaikuttajat.
Unkari – ja Budapest erityisesti – on ollut eurooppalaisten valta- ja vaellusvirtojen risteysasemana jo
vuosisatojen ajan, ja siksi myös monet suomalaiset
ovat hakeneet oman vaikutelmansa täältä. Tänään
Unkari on edelleen risteysasema idän ja lännen
sekä etelän ja pohjoisen välillä. Tämä asema tekee
Unkarista myös meille suomalaisille yhä edelleen
kiinnostavan kumppanin ja vertailukohteen. Me
voimme antaa osaltamme paljon Unkarin nykyisen yhteiskunnan kehitykseen niin talous-, koulutus-, sosiaali- ja terveys- kuin vaikkapa tutkimuspolitiikkaamme osalta.
Suomen ja Unkarin keskeinen yhdistävä tekijä tätä nykyä on maidemme yhteinen EU-jäsenyys,
joka sitoo meidät samaan taloudelliseen ja poliittiseen yhteisöön sekä arvoyhteisöön. Suomi saavutti EU-jäsenyyden hieman Unkaria aiemmin, ja maidemme EU-jäsenyyttä edeltävä poliittinen kehitys
Suomessa poikkesi rautaesiripun toiselle puolelle jääneestä Unkarista. Nyt syntyneessä uudessa
tilanteessa meillä on erinomainen mahdollisuus
rakentaa uudelleen ja modernilla tavalla se erityi-
A Finnország és Magyarország között fennálló barátság egészen egyedülálló. Ez a hivatalos
államközi kapcsolattartás és az emberek közötti érintkezés során is tapasztalható. E barátság
alapját már országaink függetlenné válása előtt a
tudomány, a művészet és az irodalom eszközeivel
megteremtették.
A manapság Magyarországra érkező üzletemberek és -asszonyok, turisták, nászutasok vagy
polikusok elődei szinte kivétel nélkül a finn társadalmi élet komoly döntéshozói voltak. Magyarország – és különösen Budapest – az európai
politikai és migrációs folyamatok középpontjában fekszik évszázadok óta, és ezért számos
finn érkezett ide tapasztalatszerzésre. Magyarország továbbra is középponti szerepet játszik kelet
és nyugat, észak és dél között. Ez a fekvés teszi
Magyarországot izgalmas partnerré és hivatkozási ponttá számunkra, finnek számára is. A magunk
részéről gazdasági, oktatási, szociális és egészségügyi vagy akár kutatáspolitikai szempontból járulhatunk hozzá a magyar társadalom fejlődéséhez.
A legfontosabb Finnországot és Magyarországot egyesítő tényező ma a két ország uniós tagsága, amely azonos értékeket valló gazdasági
és politikai közösséghez köt bennünket. Finnország valamivel korábban vált az EU tagjává, és a
két ország uniós tagságát megelőző politikai fejlődés Finnországban eltért a vasfüggöny másik
oldalára került Magyarországétól. A most kialakult új helyzetben kiváló lehetőségünk nyílik arra,
hogy modern keretek között újra megteremtsük
azt a különleges partnerséget, amely Finnország
és Magyarország kapcsolatában különösen a két
nen kumppanuus, joka Suomella ja Unkarilla erityisesti maailmasotien välillä oli maidemme nuoren
itsenäisyyden alkuvuosikymmeninä.
Tämän historiikin tarkoituksena on kuvata tiiviisti maidemme välisten diplomaattisuhteiden
kehitystä ja keskittyä erityisesti viimeisen kahden vuosikymmenen jaksoon, jonka aikana Suomen suurlähetystö on jälleen toiminut sen historiallisella alkuperäisellä paikallaan Gellért-kukkulan
kupeessa Gellért-hotellin takana Kelenhegyi útilla.
Kiinnostavaa on se, että juuri näihin kahteen kuluneeseen vuosikymmeneen mahtuvat niin maailman kuin Euroopan ja molempien maidemme lähiaikojen merkittävimmät historialliset
muutokset Neuvostoliiton hajoamisesta ja
kylmän sodan päättymisestä EU-jäsenyyteen sekä terrorismin vastaiseen sotaan.
Tässä historiikissa puheenvuoron saavat
nyt niin lähetystörakennuksen suunnitellut arkkitehti Ilmo Valjakka, joka kertoo millaiseen maailmaan hän rakennuksen suunnitteli, kuin rakennuksen vihkinyt silloinen
ulkoministeri Pertti Paasio ja kaikki tässä
talossa palvelleet suurlähettiläät.
Toivon, että tämä julkaisu tarjoaaa lukijoilleen
kiinnostavan ja kiehtovan retken Suomen ja Unkarin väliseen lähihistoriaan, sen isoihin ja pieniin
tapahtumiin, mutta myös pilkahduksen siitä, mitä
tulevaisuus on meille tuomassa. Suomen ja Unkarin ystävyys on vankalla ja kestävällä pohjalla, ja olen
varma siitä, että maidemme välillä oleva erityisyhteys säilyy myös tulevaisuudessa niin kauan kuin
me itse olemme osaltamme sitä valmiit vaalimaan
myös tulevien päättäjien ja vaikuttajien voimin.
világháború közötti időszakban, a két ország függetlenségének kezdeti évtizedeiben fennállt.
E kiadvány célja a két ország közötti diplomáciai kapcsolatok alakulására való visszatekintés,
különös tekintettel arra a kétévtizedes időszakra,
amelynek során a Finn Nagykövetség ismét eredeti helyén, a Gellért-hegy oldalában, a Gellért Szálló
felett kanyargó Kelenhegyi úton működött. Érdekes módon e két évtized során történtek a világ
és Európa, valamint az országaink közelmúltjának
legjelentősebb történelmi eseményei a Szovjetunió megszűnésétől és a hidegháború befejeződésétől az EU-tagságig és a terrorizmus elleni háborúig.
E kiadványban a követség épületének tervezője,
Ilmo Valjakka építész elmondja, milyen világ volt az, amelybe az épületet tervezte, valamint az épületet felavató Pertti
Paasio akkori külügyminiszter
mellett szerepelnek az épületben az évek során szolgált nagykövetek.
Bízom abban, hogy mindezzel érdekes és tanulságos utazásra visszük az olvasót a finn-magyar
közelmúlt történetébe, annak kisebb és nagyobb
eseményeinek felelevenítésével, valamint arra
is kitekintünk, mit hoz számunkra a jövő. A finnmagyar barátság szilárd és tartós alapra épült. Biztos vagyok abban, hogy az országaink közötti
különleges kapcsolat a jövőben is fennmarad egészen addig, amíg mi magunk ápoljuk azt a jövő
döntéshozói és politikusai révén.
Budapestissa 1.3.2009
Budapest, 2009. március 1.
Jari Vilén
suurlähettiläs
Jari Vilén
nagykövet
7
8
JAAKKO SIEVERS
JAAKKO SIEVERS
HEIMODIPLOMATIASTA RAUHANOMAISEEN RINNAKKAISELOON:
JOHDATUS SUOMEN JA UNKARIN DIPLOMAATTISTEN
SUHTEIDEN HISTORIAAN
A ROKONSÁGI DIPLOMÁCIÁTÓL A BÉKÉS EGYMÁS MELLETT
ÉLÉSIG: BEVEZETÉS A FINN-MAGYAR DIPLOMÁCIAI
KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉBE
Suomen ja Unkarin suhteet niin diplomatian, kulttuurin kuin kansalaisten osalta ovat perinteisesti olleet poikkeuksellisen lämpimät.
Suomalaisten ja unkarilaisten toisiaan kohtaan tuntema sympatia ja
tunne sukulaisuudesta, niin sanottu heimosukulaisuus, on lähentänyt näitä kahta kansakuntaa vuosisatojen ajan. Suhteita voi hyvällä
syyllä pitää uniikkeina, sillä edes maantieteellinen etäisyys tai yhteiskuntajärjestelmän erilaisuus ei ole historian saatossa saanut suomalaisten ja unkarilaisten toisiaan kohtaan tuntemaa kiinnostusta
vähentymään. Olkoon kukin heimo- tai kielisukulaisuuden todenperäisyydestä mitä mieltä tahansa, ei kansojen toisiaan kohtaan tuntemaa uteliaisuutta ja kiintymystä voi kuitenkaan kiistää.
Suomalaisten ja unkarilaisten välinen kanssakäyminen alkoi yksityishenkilöiden henkilökohtaisista suhteista, mutta suhteet laajenivat valtioiden väliseksi vuorovaikutukseksi ensimmäisen maailmansodan seurausten johdosta. Vastikään itsenäistynyt Suomen
tasavalta ja kauan kateissa olleen itsenäisyytensä uudelleen saavuttanut ja tasavallaksi julistautunut Unkari, joka tosin pian muuttui uudelleen kuningaskunnaksi, tunnustivat toistensa itsenäisyyden
vuonna 1920. Vielä samana vuonna päätti Unkarin hallinto nimittää
Suomen asianhoitajaksi Kööpenhaminassa asemapaikkaansa pitäneen Georges Barcza de Nagyalásonyn, mutta nuoren Suomen tasavallan hallinto sai nimitettyä niinikään Kööpenhaminasta käsin toimivan Karl Gustaf Idmanin Budapestiin vasta vuonna 1922. Täten oli
diplomaattisuhteet luotu, vaikkakin oma edustusto niin Suomessa
kuin Unkarissa sai vielä odottaa.
Unkarilaiset ehtivät jälleen ennen suomalaisia, kun Unkarin hallinto
päätti perustaa oman lähetystönsä Helsinkiin vuonna 1928. Suomalaiset seurasivat pian perässä perustaen oman lähetystön Budapestiin vuonna 1934. Suomen lähettilääksi Kööpenhaminasta Budapes-
Suomen ensimmäinen lähetystörakennus Budapestissa. Lähettiläs Onni Talas
vuokrasi huvilan kreivi Wenckheimilta
vuonna 1934. Suomen valtio osti huvilan tontteineen itselleen vuonna 1939.
Kuva: UH:n kuva-arkisto
Finnország első budapesti követségének épülete. Onni Talas követ 1934-ben
vette bérbe a villát Wenckheim bárótól.
A finn állam 1939-ben vásárolta meg az
ingatlant. Kép: Külügyi Képarchívum
Suomen suurlähetystö nykyään. Kuva:
Suomen suurlähetystö, Budapest
A Finn Nagykövetség épülete napjainkban. Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Finnország és Magyarország kapcsolattartása a diplomácia, a kultúra és a mindennapok szintjén egyaránt rendkívül szoros. A finnek
és magyarok egymás iránt érzett rokonszenve és rokonsága, az ún.
nyelvrokonság évszázadokon át összekovácsolta ezt a két nemzetet. A kapcsolatokat indokoltan nevezhetjük különlegesnek, hiszen a
földrajzi távolság és a társadalmi berendezkedés eltérése sem csökkentette a finnek és magyarok egymás iránti érdeklődését. Akárhogy
is vélekedünk a nép-, illetve nyelvrokonság hitelességéről, az egymás iránt megnyilvánuló kívánciságot és ragaszkodást senki nem
kérdőjelezheti meg.
A finnek és magyarok közötti kapcsolattartás magánszemélyek
közvetlen kapcsolataiból indult ki, majd az első világháború után
alakult a két állam közötti kölcsönhatássá. Az akkor frissen függetlenné vált Finn Köztársaság és a hosszú idő után újra független köztársasággá vált Magyarország, amely azonban hamarosan ismét
királyság lett, 1920-ban ismerték el kölcsönösen egymás függetlenségét. Ugyanabban az évben a magyar kormányzat a koppenhágai
állomáshelyű nagyalásonyi Barcza Györgyöt nevezte ki finnországi
ügyvivőnek, a fiatal Finn Köztársaság pedig a szintén Koppenhágában működő Karl Gustaf Idmant Budapestre 1922-ben. Így jött létre
a diplomáciai kapcsolat, a finnországi, illetve magyarországi képviselet felállítása azonban még váratott magára.
A magyarok ismét megelőzték a finneket, amikor a magyar kormányzat 1928-ban döntést hozott helsinki nagykövetsége megalapításáról, ám a finnek hamar léptek, és 1934-ben létrehozták budapesti
képviseletüket. A finn nagykövetként Koppenhágából Budapestre érkezett Onni Talas kezdetben a Gellért Szállóban dolgozott, ám
Wenckheim báró örököseitől hamarosan bérbe vette a Kelenhegyi út
20. alatti villát, ahol a követség ma is működik. 1939-ben a finn állam
9
10
tiin siirtynyt Onni Talas toimi ensin hotelli Gellértistä käsin, mutta
vuokrasi pian kreivi Wenckheimin perillisiltä lähetystön käyttöön
huvilan Kelenhegyi út 20:stä, jossa nykyinen lähetystökin sijaitsee.
Vuonna 1939 Suomen valtio päätti ostaa tontin huviloineen itselleen
Talaan aloitteen johdosta. Teko oli poikkeuksellinen, sillä maailmansotien välillä ei ollut vielä tapana hankkia lähetystötontteja omaksi. Muistelmissaan Talas kertoo, että Suomen
valtio teki kaupat hyvään hintaan, nykykurssin mukaan
noin 490 000 eurolla, sillä kreivi Wenckheimin poika oli
velkaannuttanut suvun korvia myöten uhkapeleissä ja
vedonlyönnissä, minkä takia suvun miltei koko omaisuus
meni kunniavelkojen maksuun. Suomen valtion ostotarjous tuli oikeaan aikaan.
Maailmansotien välisenä aikana Suomen ja Unkarin
valtioiden välinen yhteistyö haki vielä muotojaan ja pääosaan nousivat kulttuurisuhteet. Kanssakäyminen tapahtui heimoaatteen viitekehyksessä, ja eräänlainen huippu koettiin vuonna 1937, jolloin maiden välille solmittiin
virallinen kulttuurisopimus. Synkät pilvet nousivat kuitenkin Euroopan ylle, ja ajauduttiin toiseen maailmansotaan. Talvisodan aikana Suomen maine Unkarissa kasvoi ja unkarilaisten sympatiat olivat täysin suomalaisten
puolella. Suomea pyrittiin tukemaan lukuisten hyväntekeväisyystilaisuuksien ja lahjoitusten avulla. Unkarista
lähetettiin myös vapaaehtoispataljoona auttamaan Suomea sotaponnistuksissa. Unkarilaiset eivät kuitenkaan
koskaan ehtineet rintamalle asti, sillä he joutuivat matkustamaan Suomeen Italian, Ranskan, Englannin ja Norjan kautta, sillä niin Saksa kuin Ruotsikin eväsivät vapaaehtoispataljoonalta kauttakulun.
Toisen maailmansodan lopputuloksen käytyä entistä selvemmäksi Suomen sodanjohto päätti solmia erillisrauhan. Moskovan välirauhansopimuksen mukaisesti Suomen hallinto katkaisi kaikki siteensä
Saksaan ja sen liittolaisiin, minkä takia Suomi katkaisi niin diplomaatti- kuin konsulaarisuhteet Unkariin syyskuun 20. päivänä 1944. Suomen suurlähettiläs Aarne Wuorimaa perheineen poistui Unkarista
Lähettiläs Onni Talaan vaimo Lemmikki
Talas vanhan lähetystön virka-asunnossa flyygelin äärellä. Yllä oleva maalaus
on Akseli Gallen-Kallelan Purren valitus.
Kuva: UH:n kuva-arkisto
Onni Talas követ neje, Lemmikki Talas a
zongora mellett a régi követségi épületben. A festmény Akseli Gallen-Kallela
A csónak panasza című képe.
Kép: Külügyi Képarchívum
Talas kezdeményezésére megvásárolta a telket és a villát. Ez kivételes eljárás volt, hiszen a két világháború közötti időszakban nem volt
szokásos saját tulajdonú követségi ingatlanok vásárlása. Talas emlékirataiból tudjuk, hogy a finn állam jó vásárt csinált a mai árakon számolva 490 ezer eurós vételárral. Wenckheim báró fia tele volt szerencsejátékból és fogadásokból származó adósságokkal,
ezért a család szinte teljes vagyonát a becsületbeli
adósságok kiegyenlítésére fordították. A finn állam vételi ajánlata így éppen jókor érkezett.
A két világháború közötti időszakban a finn és
magyar állam közötti együttműködésre még az útkeresés volt jellemző, és jobbára a kulturális kapcsolatok
határozták meg. A kapcsolattartás főként a rokonsági eszme keretében folyt. Egyfajta csúcsponthoz érkeztek 1937-ben, amikor a két ország hivatalos kulturális
egyezményt kötött. Borús felhők gyülekeztek azonban Európa fölött, és megkezdődött a második világháború. A téli háború idején Finnország ismertebbé
vált Magyarországon, a magyarok teljes mértékben a
finnek pártján álltak. Jótékonysági rendezvények szervezésével és adományokkal igyekeztek segíteni északi rokonaikat. Magyarországról önkéntes zászlóalj is
indult Finnország támogatására. A magyarok azonban
nem jutottak el a frontra. Olaszországon, Franciaországon, Anglián és Norvégián keresztül kellett Finnországba utazniuk, mivel Németország és Svédország nem
engedélyezte az átutazásukat.
Amikor a második világháború kimenetele világossá
vált, a finn hadvezetés úgy döntött, hogy különbékét
köt. A moszkvai békekötés értelmében Finnország minden kapcsolatot megszakított Németországgal és annak szövetségeseivel. Ennek következtében 1944. szeptember 20-án Finnország
diplomáciai és konzuli kapcsolatai megszakadtak Magyarországgal
is. Aarne Wuorimaa finn nagykövet és családja október 14-én hagyta
el Magyarországot, ahonnan vonattal indultak Bécsbe. Ekkor a Vörös
Hadsereg csupán ötven kilométerre volt Budapesttől.
11
12
lokakuun 14. päivänä ja matkusti junalla Wieniin. Tällöin puna-armeija oli enää vain noin 50 kilometrin päässä Budapestista.
Maiju Ruhanen on selvittänyt Suomen Budapestin-suurlähetystön historiaa Huvila Gellért-vuorella -nimisessä julkaisussaan. Ruhanen kertoo, että suomalaisten lähdettyä Unkarista lähetystön tavarat,
varat ja tilat jäivät Ruotsin suurlähetystön suojelukseen. Rakennusta
jäi valvomaan suurlähetystölle uskollinen unkarilainen vahtimestari
Ferenc Tömör, joka oli palvellut talossa jo kreivi Wenckheimin aikana.
Jouluaattona 1944 unkarilaista äärioikeistoa edustavat nuoliristiläiset
tunkeutuivat taloon Tömörin ja ruotsalaisten protestoinnista huolimatta, sillä he olivat kuulleet, että talossa piiloteltiin juutalaisia ja heidän omaisuuttaan. Pian tontille saapuivat saksalaiset SS-joukot, jotka
ottivat huvilan haltuunsa ja jatkoivat sen ryöstämistä nuoliristiläisten
jälkeen. Budapestia piirittävät neuvostojoukot saivat tiedon saksalaisten läsnäolosta alueella ja aloittivat suurlähetystön pommittamisen.
Helmikuun 13. päivä vuonna 1945, Budapestin piirityksen viimeinen
päivä, osoittautui kohtalokkaaksi monella tapaa. Yksi puna-armeijan
palopommeista osui lähetystöön ja tuhosi sen. Samassa pommituksessa menehtyi myös vahtimestari Tömör, joka ei ollut suostunut lähtemään lähetystöltä pois, vaan oli pyrkinyt pelastamaan palavasta
lähetystörakennuksesta kaikkea, mitä oli pelastettavissa. Lopulta tarkka-ampujan luoti tappoi Tömörin.
Joulukuussa 2008 Suomen valtio maksoi viimein pois kunniavelkansa Tömörin suvulle. Suurlähettiläs Jari Vilénin aloitteesta tehdyn
selvitystyön tuloksena vahtimestari Tömörin elossa olevat sukulaiset löytyivät pitkän etsinnän jälkeen. Suurlähettiläs Vilénin esityksestä Vapaudenristin ritarikunnan kansleri, kenraali Gustav Hägglund
myönsi presidentti Tarja Halosen hyväksymän Vapaudenristin surumitalin Ferenc Tömörin tyttärentyttärelle rouva Gyöngyvér Tömörille
hänen isoisänsä tekemästä työstä Suomen valtion hyväksi.
Toisen maailmansodan jälkeen Suomen ja Unkarin historiat saivat toisistaan poikkeavat suunnat. Suomi säilyi parlamentaarisena demokratiana ja markkinatalousyhteiskuntana, kun taas Unkari
muuttui sosialistiseksi kansandemokratiaksi. Vastaisuudessa molemmat maat joutuivat ottamaan Neuvostoliiton huomioon päätöksiä tehdessään, mutta suurin ero maiden välillä oli se, etteivät puna-
Lähetystön vahtimestari Ferenc
Tömör, joka kuoli tarkka-ampujan
luotiin 13.2.1945. Kuva: Tömör család /
Tömörin perhe.
Tömör Ferenc, a követség gondnoka,
akinek életét 1945. február 13-án mesterlövész golyója oltotta ki. Kép: Tömör
család.
Vanha lähetystö toisen maailmansodan tuhojen jäljiltä. Puna-armeijan
palopommi tuhosi lähetystön, mutta
rakennus jäi pystyyn. Seuraavat 40
vuotta rauniolähetystö odotti kohtaloaan tulla puretuksi.
Kuva: UH:n kuva-arkisto
A korábbi követségi épület a második
világháború pusztítását követően.
A követség szovjet találatot kapott, ám
az épület megmaradt. A romos épület
lebontására csak négy évtized múltán
került sor.
Kép: Külügyi Képarchívum
Maiju Ruhanen a Huvila Gellért-vuorella (Villa a Gellért-hegyen)
című művében foglalkozik Finnország budapesti nagykövetségének
történetével. Ruhanen kiderítette, hogy a finnek Magyarországról
való távozása után a követségen maradt holmik, ingóságok és maga
az épület a Svéd Nagykövetség oltalma alá kerültek. Az ingatlan
őrzésére a helyszínen maradt a követséghez hű magyar gondnok,
Tömör Ferenc, aki már báró Wenckheim idejében a házban szolgált.
1944 szentestéjén a magyar szélsőjobbot képviselő nyilasok hatoltak be a házba Tömör és a svédek tiltakozása ellenére, mivel azt hallották, hogy ott zsidókat és azok vagyonát rejtegetik. Hamarosan
SS-csapatok is érkeztek, akik elfoglalták a villát, és a nyilasokat követően folytatták a villa kifosztását. A fővárost ostromló szovjet csapatok tudomást szereztek a németek jelenlétéről, és bombázni kezdték
az épületet. 1945. február 13-a, Budapest ostromának utolsó napja
sorsdöntő volt. A Vörös Hadsereg egyik bombája elpusztította a
követség épületét. A bombázás során életét vesztette Tömör Ferenc
gondnok, aki nem volt hajlandó elhagyni a követséget, hanem igyekezett menteni a menthetőt a lángoló épületben. Tömör életét egy
mesterlövész golyója oltotta ki.
2008 decemberében a finn állam végre lerótta kegyeletét a
Tömör család előtt. A Jari Vilén nagykövet javaslatára folytatott
hosszú kutatómunka eredményeként megtalálták Tömör Ferenc
gondnok családtagjait. Jari Vilén felterjesztésére a Szabadságkereszt lovagrendjének kancellárja, Gustav Hägglund tábornok Tarja
Halonen köztársasági elnök jóváhagyásával a Szabadságrend posztumusz érdemrendjét ítélte oda Tömör Ferenc unokájának, Huber
Tiborné Tömör Gyöngyvérnek, nagyapja Finnország érdekében kifejtett tevékenysége elismeréseképpen.
A második világháború után a két ország történelme eltérően alakult. Finnország parlamentáris demokrácia és piacgazdaság maradt,
míg Magyarország szocialista népi demokrácia lett. Mindkét állam
kénytelen volt figyelembe venni a Szovjetuniót döntései meghozatalában, de nagy különbséget jelentett, hogy a Vörös Hadsereg csapatai Finnországot nem szállták meg. Magyarország teljes függésbe
került a Szovjetuniótól, a következő fél évszázadban egypártrendszeri uralom volt, a vezetés közvetlen kapcsolatban állt a Kremllel.
13
14
armeijan joukot vallanneet Suomea. Unkari joutui täydelliseen
riippuvuussuhteeseen Neuvostoliitosta, ja seuraavan puolen vuosisadan ajan maassa vallitsi sosialistisen puolueen yksipuoluediktatuuri, jonka johto oli suoraan vastuussa Kremlille. Vaikka Neuvostoliitto pyrki ja pystyikin vaikuttamaan Suomen sisäisiin asioihin, säilyi
Suomi itsenäisenä.
Kylmän sodan aikana Suomen ja Unkarin suhteet eivät voineet
palata entisen mukaisiksi. Maailma oli muuttunut ja jakautunut kahteen leiriin. Suomen poikkeuksellisen kansainvälispoliittisen aseman
vuoksi Suomen hallinto pystyi kuitenkin tasapainottelemaan idän ja
lännen välissä, minkä takia Suomen ja Unkarin suhteet alkoivat elpyä
uudelleen. Ensin vuonna 1947 Unkari nimitti Suomen asiainhoitajaksi Gyula Szekfűn, jonka asemapaikkana oli Moskova. Vuonna 1949
Ferenc Münnich, josta Unkarin kansannousun jälkeen tuli muun
muassa maan pääministeri ja keskeinen poliittinen vaikuttaja, akkredoitiin Helsinkiin, ja lopulta vuonna 1950 Suomi lähetti Uno Koistisen Budapestiin. Maiden välinen diplomaattinen edustautuminen
saatiin täten uudelleen palautettua, ja Suomen edustusto aloitti jälleen toimintansa hotelli Gellértissä.
1950-luvun mittaan Suomi alkoi saada Unkarissa positiivista
huomiota. Unkarin vallanpitäjät näkivät maailman mustavalkoisena, liittolaisina ja vihollisina, mutta Suomi luokiteltiin ei-imperialististen eli ystävällismielisten valtioiden joukkoon. Suomen hallinnon varovaista ja harkittua ulkopolitiikkaa arvostettiin, ja varsinkin
Suomen nouseva poliittinen tähti, pääministeri Urho Kekkonen, sai
osakseen myönteistä huomiota. Kekkosen puheet idän ja lännen
rauhanomaisesta rinnakkaiselosta saivat kannatusta Budapestissa.
Lopulta myös Kremlin uusi johto Nikita Hruštšovin johdolla asettui rauhanomaisen rinnakkaiselon doktriinin kannalle Neuvostoliiton kommunistisen puolueen XX. puoluekongressin aikana. Tästä
tulikin sosialistisen leirin johtava poliittinen doktriini seuraavaksi 30
vuodeksi.
Unkarin kansannousu lokakuussa 1956 keskeytti maiden välisen lähentymisen. Unkari ajautui maailmanpolitiikan keskipisteeksi ja pelinappulaksi. Opiskelijoiden suurmielenosoitus kärjistyi spontaaniksi kansannousuksi ja katutaisteluiksi Unkarin salaisen poliisin
Suomen suurlähetystön raunio vuonna 1946.
Kuva: UH:n kuva-arkisto
A Finn Nagykövetség épületének romjai 1946-ban.
Kép: Külügyi Képarchívum
Presidentti Urho Kekkonen virallisella
Unkarin-vierailullaan vuonna 1969.
Vasemmalla pääsihteeri János Kádár
ja oikealla puhemiesneuvoston
puheenjohtaja Pál Losonczi. Kuva: Urho
Kekkosen arkisto.
Urho Kekkonen köztársasági elnök hivatalos magyarországi látogatása 1969ben. Bal oldalon Kádár János pártfőtitkár, jobb oldalon Losonczi Pál, az Elnöki
Tanács elnöke. Kép: Urho Kekkonen
Archívum.
Annak ellenére, hogy a Szovjetunió igyekezett nyomást gyakorolni
a finn belügyekre, és képes is volt befolyásolásukra, Finnország független állam maradt.
A hidegháború idején a finn-magyar kapcsolatok immár nem
maradhattak változatlanok. A világ megváltozott, két táborra szakadt. Finnország különleges nemzetközi politikai helyzete miatt a
finn kormányzat mindazonáltal képes volt a Kelet és Nyugat közötti
egyensúly kialakítására, így a finn-magyar kapcsolatok ismét kiteljesedhettek. Először Magyarország nevezett ki ügyvivőt Finnországba
1947-ben Szekfű Gyula személyében, akinek állomáshelye Moszkva volt. 1949-ben Münnich Ferencet, aki fontos politikai döntéshozó
volt, többek között miniszterelnök lett a forradalom után, akkreditálták Helsinkibe, majd 1950-ben Finnország Uno Koistinent helyezte Magyarországra. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok ily
módon helyreálltak, Finnország képviselete ismét munkához látott a
Gellért Szállóban.
Az 1950-es években Finnország kedvező figyelemben kezdett
részesülni Magyarországon. A magyar rezsim fekete-fehérben látta
a világot, ellenségek vagy barátok léteztek, ám Finnországot a nem
imperialista, azaz baráti államok közé sorolták. A finn kormányzat
óvatos és meggondolt külpolitikáját nagyra becsülték, és különösen
a finn politika emelkedő csillagára, Urho Kekkonen miniszterelnökre
tekintettek kedvezően. Kekkonen a két tábor békés egymás mellett
éléséről tartott beszédeit pozitívan fogadták Budapesten. A Kreml új
vezetése, Nyikita Hruscsovval az élen szintén a békés egymás mellett
élés doktrínáját támogatta a szovjet kommunista párt huszadik kongresszusán. A következő harminc évre ez lett a szocialista tábor meghatározó politikai doktrínája.
Az 1956-os magyar forradalom megakasztotta a két ország közeledését. Magyarország a világpolitika fókuszába került, és annak tényezőjévé vált. Amikor az ÁVH rálőtt a tüntetőkre, az egyetemi hallgatók
nagyszabású tüntetése spontán felkeléssé alakult, majd utcai harcok törtek ki. Budapest harctérré változott, a Vörös Hadsereg október végén kivonta csapatait. November 4-én azonban a szovjet páncélosok visszaözönlöttek a fővárosba, és leverték a forradalmat. Kádár
János került az ország élére, majd 1988-ig ott is maradt. Feladata nem
15
Presidentti Kekkonen pääsihteeri János Kádária kättelemässä vuonna 1969. Kuva: Urho Kekkosen arkisto
Kekkonen köztársasági elnök kezet fog Kádár János pártfőtitkárral
1969-ben. Kép: Urho Kekkonen Archívum
Presidentti Kekkonen seurueineen Tonavan-risteilyllä vuonna
1969. Kuva: Urho Kekkosen arkisto.
Kekkonen elnök és kísérete dunai hajókiránduláson ,1969-ben.
Kép: Urho Kekkonen Archívum.
16
tulitettua mielenosoittajia. Budapestista muodostui taistelutanner,
josta puna-armeija veti lokakuun lopulla joukkonsa pois. Marraskuun
4. päivänä neuvostopanssarit vyöryivät kuitenkin takaisin kaupunkiin ja kukistivat kansannousun. Unkarin johtoon nousi János Kádár,
joka pysyi vallassa aina vuoteen 1988 saakka. Hänen tehtävänsä ei
ollut helppo, sillä kansan silmissä hän oli vallankumouksen petturi.
Kádár palautti Unkariin kurin ja järjestyksen ankarilla rankaisutoimilla, minkä takia hänestä muodostui kansainvälisesti hyljeksitty henkilö pitkäksi aikaa. On historian ironiaa, että vuosikymmenten kuluessa
vapaamielisemmän sisäpolitiikan takia hänestä muodostui kuitenkin
arvostettu sosialistisen leirin vanhempi valtiomies. Unkaria alettiinkin kutsua ”itäblokin iloisimmaksi parakiksi”.
Kansannousun jälkeen Suomen virallinen linja Unkaria kohtaan oli
pidättyväinen, mutta suhteet pysyivät korrekteina. Presidentti Kekkonen ei liittynyt Neuvostoliiton arvostelijoiden joukkoon, sillä katsoi, ettei siitä seuraisi Unkarille tai Suomelle mitään hyvää. Suhteellisen pian maiden väliset suhteet alkoivatkin parantua, ja jo vuonna
1959 Suomen ja Unkarin välille solmittiin uusi kulttuurisopimus.
Maaliskuussa 1960 maat päättivät nostaa diplomaattisuhteensa
suurlähetystötasolle osoituksena hyvistä suhteista.
Toukokuussa 1963 Kekkonen matkusti epävirallisesti Unkariin ollen
ensimmäinen ei-sosialistinen valtionjohtaja, joka vieraili Kádárin hallinnon Unkarissa. Kekkonen saapui Budapestiin suoraan Jugoslavianvierailultaan ja korosti matkan ei-poliittista luonnetta. Vierailun aikana Kekkonen tapasi kuitenkin Unkarin koko poliittisen johdon ja kävi
kahdenkeskisiä neuvotteluja Kádárin kanssa. Huhujen mukaan presidentti Kekkonen viihtyi vierailulla erittäin hyvin, sillä Kekkosen seurueeseen kuuluneen jäsenen kerrotaan kertoneen, ”ettei hän ollut pitkään aikaan ollut yhtä hyvällä tuulella kuin Debrecenissä”.
Matkasta muodostui virstanpylväs maiden välisiin suhteisiin, sillä
sen jälkeen delegaatiot Budapestin ja Helsingin välillä lisääntyivät
suuresti. Suomi toimi unkarilaisille henkireikänä länteen, ja yhteistyöhön pyrittiin kaikilla elämän osa-alueilla. Myös Suomen hallinnon harjoittama puolueettomuuspolitiikka oli Unkarissa arvostettua
ja suosittua. Suomen ja Unkarin laajat ja läheiset suhteet toimivatkin esimerkillisenä demonstraationa rauhanomaisen rinnakkaiselon
volt egyszerű, hiszen a nép szemében elárulta a forradalmat. Kádár
szigorú ítéletekkel visszaállította a rendet, emiatt hosszú ideig a nemzetközi politikában nemkívánatos személyiség volt. A történelem iróniája, hogy évtizedekkel később liberálisabb belpolitikája mégis a
szocialista tábor megbecsült vezetőjévé tette. Magyarországot
„a keleti blokk legvidámabb barakkjának” kezdték hívni.
A forradalom után a hivatalos finn politika óvatosan ítélte meg
Magyarországot, a kapcsolatok azonban korrektek maradtak.
Kekkonen köztársasági elnök nem csatlakozott a Szovjetuniót elítélőkhöz, mivel úgy vélte, hogy az sem Magyarország, sem Finnország
számára nem lenne előnyös. Viszonylag hamar javulni kezdtek a két
ország közötti kapcsolatok, és már 1959-ben megkötötték az új finnmagyar kulturális egyezményt. 1960 márciusában a két ország arról
döntött, hogy a kölcsönös jó viszony jegyében a diplomáciai kapcsolatot nagyköveti szintre emeli.
1963 májusában Kekkonen nem hivatalos utazást tett Magyarországra, az első nem szocialista államfőként, aki a Kádár-korszakban ellátogatott ide. Kekkonen jugoszláviai látogatása után érkezett
Magyarországra, és hangsúlyozta az utazás politikamentes jellegét.
Látogatása során Kekkonen találkozott a teljes magyar politikai vezetéssel, és kétoldalú megbeszélést folytatott Kádárral. A hírek szerint
Kekkonen rendkívül jól érezte magát, kíséretének egy tagja állítólag
azt mondta, hogy „már régen nem volt ilyen jókedvében, mint Debrecenben”.
Ez a látogatás mérföldkőnek bizonyult a két ország kapcsolataiban, hiszen ezt követően sokkal több delegáció fordult meg Budapesten és Helsinkiben. Finnország a magyarok számára kilátást jelentett a Nyugat felé, az élet minden területén igyekeztek elősegíteni az
együttműködést. A finn kormányzat elnemkötelezettségi politikáját
is nagyra becsülték Magyarországon. Finnország és Magyarország
széleskörű és szoros kapcsolatai példaértékűnek számítottak a békés
egymás mellett élés politikájának demonstrálására. Sokatmondó,
hogy Kekkonen 1969 őszén ismét ellátogatott Magyarországra, ezzel
a második nyugati államfő volt, aki a Kádár vezette Magyarországon megfordult. Utolsó alkalommal 1976 novemberében utazott
Magyarországra.
17
18
politiikasta. Paljon kertovaa on se, että Kekkonen vieraili vuoden
1969 syksyllä uudestaan Unkarissa ja oli vasta toinen läntisen valtion
päämies virallisesti Kádárin johtamassa Unkarissa. Viimeisen kerran
Kekkonen matkusti Unkariin marraskuussa 1976.
Toisen maailmansodan taisteluissa tuhoutunut Suomen lähetystörakennus Gellért-vuoren rinteellä jäi pystyyn ja Suomen valtion
omaisuudeksi. Raunion lopullista kohtaloa puitiin Suomessa usean
vuosikymmenen ajan. Ulkoministeriössä ei päästy lopulliseen tulokseen siitä, mitä rauniolle oli tehtävä. Unkarilaisviranomaiset patistivat suomalaisia kunnostamaan lähetystön, sillä raunio houkutteli laitapuolen kulkijoita, jotka häiritsivät naapurustoa. Toinen vaihtoehto
olisi ollut alueen myyminen Unkarin valtiolle. Hienolla alueella sijaitseva Suomen valtion omistama rauniolähetystö ei antanut mairittelevaa kuvaa Suomesta.
Päätöksen pitkittyessä Suomen lähetystö vaihtoi useaan otteeseen paikkaansa. Lähettiläs Koistinen hankki 1950-luvun alussa lähetystön uusiksi tiloiksi kaksikerroksisen rakennuksen Székács utca
29:stä, jossa myöhemmin toimi suurlähettilään residenssi aina 1980luvun loppuun asti. 1960- ja 1970-lukujen kuluessa lähetystön residenssi, kanslia ja kaupallinen osasto sijaitsivat kaikki eri puolilla kaupunkia, mikä vaikeutti lähetystön jokapäiväistä toimintaa.
Koska rauniokiinteistöä ei päätetty myydä, rakennuksen ikkunat
muurattiin umpeen vuonna 1953. Suurlähettiläs Olavi Raustila teetti
perusteellisen selvityksen vuonna 1968 ja tiedusteli viereisten tonttien
ostomahdollisuuksia rauniokiinteistön tontin hankalan pinnanmuodostuksen takia. Selvityksen mukaan rauniota ei kuitenkaan kannattanut korjata, vaan päädyttiin uudisrakennuksen suunnitteluun. Raunio
oli kuitenkin vielä 1970-luvun puolivälissä pystyssä niin taloudellisista
kuin käytännön syistä. Unkarissa ei pitkään aikaan ollut myyty maata
ulkomaalaisille, ja maassa oli tulossa voimaan laki, joka kielsi maan
myynnin ulkomaalaisille. Suomalaiset halusivat välttämättä ostaa naapuritontin, ja lopulta Kekkosen oli puututtava asiaan. Vuoden 1976
valtiovierailunsa aikana Kekkonen neuvotteli asiasta Kádárin kanssa,
ja lopulta tontti myytiin suomalaisille. Teko oli poikkeuksellinen, sillä
aiemmat viidentoista muun maan edustuston tekemät samankaltaiset esitykset oli Unkarissa hylätty.
Lähetystörakennuksen ikkunat muurattiin umpeen vuonna 1953. Samana
vuonna lähetystöön rakennettiin uusi
vesikatto.
Kuva: UH:n kuva-arkisto
A követségi épület ablakait 1953-ban
befalazták. Ugyanekkor új tető készült.
Kép: Külügyi Képarchívum
Suurlähetystörakennuksen työmaa
1980-luvun puolivälissä. Uusi edustustorakennus valmistui vanhan paikalle
marraskuussa 1988.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
A követségi telek az 1980-as évek közepén. Az új követségi épület 1988 novemberében készült el.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
A második világháborúban megsérült finn követségi épület továbbra is ott állt a Gellért-hegyen, és a finn állam tulajdonát
képezte. A romos ház sorsát több évtizeden keresztül mérlegelték Finnországban. A Külügyminisztériumban nem jutottak végleges döntésre. A magyar hatóságok az ingatlan felújítására sarkallták
a finneket, mivel a romok gyanús elemeket vonzottak, akik zavarták a szomszédságot. A másik lehetőség az ingatlan a magyar államnak való eladása lett volna. A gyönyörű helyen álló, finn tulajdonban
lévő romos épület nem vált Finnország díszére.
A probléma elhúzódása közepette a Finn Nagykövetség több
alkalommal is költözködött. Koistinen nagykövet az 1950-es évek
elején megvette a Székács utca 29. szám alatti kétemeletes épületet,
ami később nagyköveti rezidenciaként működött az 1980-as évek
végéig. Az 1960-as és 70-es években a követségi rezidencia, irodák
és a kereskedelmi kirendeltség a város különböző pontjain működtek, ami megnehezítette a követség mindennapos működését.
Mivel a romos követségi épület eladásáról nem született döntés,
1953-ban befalazták az ablakokat. Olavi Raustila nagykövet 1968-ban
alaposan felmérte a környező telkekre vonatkozó vásárlási lehetőségeket a meglévő telek bonyolult domborzati viszonyai miatt. A felmérés szerint a romos épületet nem volt érdemes felújítani, új épület tervezéséről döntöttek. A romok azonban még az 1970-es évek közepén
is álltak gazdasági, illetve gyakorlati okokból. Magyarországon ugyanis
akkoriban már régen nem értékesítettek ingatlant külföldi részére, és
éppen olyan törvény lépett életbe, amely megtiltotta a külföldi részére történő eladást. A finnek mindenképpen meg kívánták vásárolni
a szomszédos telket, és végül Kekkonen közbenjárása oldotta meg a
helyzetet. 1976-os állami látogatása során beszélt az ügyről Kádárral,
így végül a finnek megvehették a telket. Ez kivételes eljárás volt, tizenöt ország hasonló kérelmét korábban elutasították Magyarországon.
Az ügy tehát beindult, a szükséges szerződéseket megkötötték
a magyar felekkel. Finnországban az Építési Főigazgatóság felelt a
kérdésért, és itt az új épület tervezésére Ilmo Valjakka építészt kérték fel. A tervezés 1980-ban kezdődött, az új követségi épület alapkövét 1986-ban az akkori külügyminiszter, Paavo Väyrynen rakta le.
A jelenlegi követségi épület hosszadalmas folyamat eredményeként
19
20
Lopulta asiat saatiin etenemään ja tarvittavat sopimukset solmittua
unkarilaisten kanssa. Suomessa hankkeesta päävastuun sai Rakennushallitus, ja uudisrakennusta valittiin suunnittelemaan arkkitehti Ilmo
Valjakka. Suunnittelu käynnistettiin vuonna 1980, ja uuden lähetystörakennuksen peruskiven muurasi vuonna 1986 silloinen ulkoministeri
Paavo Väyrynen. Nykyinen lähetystörakennus valmistui pitkän prosessin tuloksena alkuperäisen edustustorakennuksen paikalle marraskuussa 1988, ja Suomen suurlähetystö saattoi jälleen muuttaa arvoiselleen paikalle. Huhtikuun 14. päivänä vuonna 1989 ulkoministeri
Pertti Paasio vihki uuden lähetystörakennuksen, ja siitä lähtien sillä on
ollut kunnia olla vieraiden ja ohikulkijoiden ihasteltavana.
Suomen Budapestin suurlähetystörakennus kuvastaa ja symboloi
Suomen ja Unkarin kahdenvälisiä suhteita oivalla tavalla. Sen tarina
pitää sisällään niin ylä- ja alamäkiä, sankaritekoja, epätoivoa, rappiota
ja päättämättömyyttä kuin loistoa, toivoa ja innostusta. Toivottavasti
lähetystörakennuksen sekä rikas että värikäs historia saa jatkoa vielä
pitkään ja voi toimia suomalais-unkarilaisten suhteiden maamerkkinä mitä ihanteellisemmalla paikalla – Tonavan rannalla Gellért-vuoren rinteellä.
Suurlähetystön vihkiäistilaisuuden alkuperäinen ohjelma 14.4.1989. Kuva: Suomen
suurlähetystö, Budapest.
A nagykövetség 1989. április 14-i
avatóünnepségének eredeti programja.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
épült fel 1988-ban az eredeti képviselet helyén. A Finn Nagykövetség ismét méltó helyre költözhetett. 1989. április 14-én Pertti Paasio
külügyminiszter avatta fel az új követségi épületet, amely azóta is a
látogatók és a járókelők csodálatának tárgya.
A budapesti Finn Nagykövetség épülete találóan jelképezi a finnmagyar kétoldalú kapcsolatokat. Története hullámhegyeken és -völgyeken, hősi tetteken, szenvedésen, pusztuláson, döntésképtelenségen, csakúgy mint reményen és lelkesedésen vezet keresztül.
A követségi épület fordulatos története remélhetően még sokáig
folytatódik, továbbra is a finn-magyar kapcsolatok bástyája lesz ezen
a csodálatos helyen, a Duna partján, a Gellért-hegy oldalában.
Suurlähetystö iltavalaistuksessa.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
A nagykövetség esti kivilágításban.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Tasavallan presidentti Mauno Koivisto vieraili Budapestissa
kesäkuussa 1988 ennen uuden lähetystörakennuksen
valmistumista. Kuva: Tasavallan presidentin kanslia.
Mauno Koivisto köztársasági elnök 1988 júniusában, az új épület
elkészülte előtt járt Budapesten. Kép: Köztársasági Elnöki Hivatal.
21
22
ILMO VALJAKKA
ILMO VALJAKKA
SUOMEN BUDAPESTIN-SUURLÄHETYSTÖ – VAATIVA
ARKKITEHTUURIKOHDE
FINNORSZÁG BUDAPESTI NAGYKÖVETSÉGE – KOMOLY
ÉPÍTÉSZETI KIHÍVÁS
On joskus sanottu, että arkkitehtuuri on kuin elämä itse. Hyvältä
arkkitehtuurilta voidaan edellyttää, että se syntyy elämän kautta ja
muotoutuu tarpeiden ja olosuhteiden sisäistämisen tuloksena ajan
ja kulttuurin merkitseväksi tulkiksi ja dokumentiksi. Suomen Budapestin-suurlähetystön syntyvaiheet sijoittuvat myönteisen ilmapiirin
aikaan. Suunnittelutehtävä lähti ajatuksesta luoda elävä, monipuolinen ja hengeltään innostava lähetystö-, kulttuuri- ja toimintakeskus. Kanssakäyminen Unkarin ja Suomen välillä on aina ollut poikkeuksellisen vilkasta erityisesti kulttuurin ja ystävyyskontaktien alueilla.
Tätä toimintaa on uudessa suurlähetystössä voitu hoitaa aktiivisesti
ja menestyksellä jo 20 vuotta.
Suomalaiset ja unkarilaiset tuntevat toisiaan kohtaan aivan erityistä läheisyyttä. Oma kokemukseni
on, että missään muualla en ole tavannut samanlaista luontevaa viihtymistä kuin unkarilaisten seurassa.
Ystävyys voi parhaimmillaan olla syvää yhteenkuuluvuuden tunnetta. Sukulaisuus kansojemme kesken on
todellista myös elävässä elämässä. Lähetystön suunnittelussa on ”Budapestin henki” ollut sekä tärkeä innoittaja että mittapuu. Arkkitehtonisen ratkaisun tavoitteena oli ympäristöään hienovaraisesti täydentävä
lähetystörakennus, joka olisi kohtelias vieras ja samalla
aidosti suomalaisen arkkitehtuurin edustaja kaupunkikuvassa. Paikan arvokas historia, luonnon kauneus ja
rakennusten vaikuttava arkkitehtuuri edellyttivät syvällistä paneutumista tehtävän moniulotteiseen problematiikkaan. Paikalla sijainnut aikaisempi lähetystörakennus vaurioitui toisen maailmansodan loppuvaiheissa ja purettiin.
Suunnittelutyön alkaessa paikka oli tasattu avoin alue, jolle pääosa uudesta rakennuksesta voitiin sijoittaa. Tavoitteena oli säilyt-
Azt mondják, hogy az építészet olyan, mint maga az élet. A jó
építészettől elvárható, hogy az élet kívánalmai szerint jön létre,
az igények és a körülmények alakítják a kor és a kultúra jelentős
interpretációjaként és dokumentumaként. Finnország budapesti nagykövetsége kedvező körülmények között született. A tervezés
kiindulópontja az volt, hogy élő, sokoldalú és magával ragadó szellemiségű követségi, kulturális és közösségi központot kell létrehozni. A két ország közötti kapcsolattartás mindig is kivételesen élénk
volt, különösen a kulturális és baráti kapcsolatok területén. Ezt a
tevékenységet az új követségi épületben is aktívan és sikeresen
lehet folytatni immár húsz éve.
A finnek és magyarok különleges viszonyban vannak. Jómagam
sehol nem éreztem olyan jól magam, mint magyarok társaságában.
A barátság az összetartozás elmélyült érzését adhatja. A két nép
rokonsága a mindennapi életben is jelen van. A követség tervezésekor a „budapesti hangulat” komoly ihletet adott, és elvárásként is
megjelent. Az architektonikai megoldás célja a környezetét tapintatosan kiteljesítő követségi épület volt, amely udvariasan bár, de eltér
a városképtől, egyúttal képviseli a finn építészetet. A helyszín történelmi háttere, természeti szépsége, a környező házak építészeti
öröksége komoly elmélyülést követeltek e sokdimenziós problematikában. A korábban a telken állt követségi épület a második világháború végén találatot kapott, majd lebontották. A tervezés kezdetén
a telek üres volt, amelyre az új épület nagy részét el lehetett helyezni. A telek kedvező természeti adottságait és a parkosítási lehetőségét meg kívántuk őrizni. A telek két szélének magasságkülönbsége
tizenhét méter. A tervezés szempontjából ez alapvető gondot okozott. A Gellért-hegy lejtőjének talaja és a nagy magasságkülönbség
különleges alapozási igényeket jelentettek, többek között támfalak
építését. Ezenkívül számolni kellett a föld alatti vízfolyások hatásával.
Suurlähetystön arkkitehti, professori
Ilmo Valjakka. Kuva: Ilmo Valjakka
A nagykövetség tervezője, Ilmo Valjakka
építészprofesszor. Kép: Ilmo Valjakka
Arkkitehti professori Ilmo Valjakka (vas.)
yhdessä ulkoasiainministeri Pertti Paasion kanssa suurlähetystön vihkiäistilaisuudessa 14.4.1989.
Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy.
Ilmo Valjakka építészprofesszor (balra)
Pertti Paasio külügyminiszterrel a nagykövetség avatásán 1989. április 14-én.
Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda
23
24
tää tontin kaunis puusto ja luontosuhteet mahdollisimman hyvin.
Korkeuseroa tontin kulmapisteillä on 17 metriä. Tämä oli suunnittelun kannalta keskeinen ongelma. Gellért-vuoren rinteiden maaperä
ja suuret korkeuserot asettivat perustamistavalle erityisvaatimuksia,
muun muassa tukimuurien rakentamisen. Lisäksi tuli hallita maanalaisten virtausten vaikutus. Nämä vaativat kysymykset ratkaistiin
yhteistyössä Budapestin kaupungin asiantuntijoiden ja viranomaisten kanssa.
Lähetystö jakautuu kolmeen osaan, joita ovat residenssi, lähetystön kanslia- ja kulttuuritilat sekä asunnot. Kullakin rakennusosalla
on tehtäväänsä vastaava arkkitehtoninen luonne ja painoarvo kokonaiskomposition elementteinä. Tontille tultaessa sisääntuloportin
jälkeen näkymää hallitsee residenssin ja suurlähettilään yksityisasunnon muodostama päämassa. Kansliaosa samoin kuin asunto-osa
ovat alisteisia sijoittuen päänäkymän oikealle sivulle. Monivaiheisen pienoismallityöskentelyn avulla tutkittiin eri vaihtoehtoja sekä
ulkoarkkitehtuurin että interiöörien jalostamiseksi. Erityisesti haluttiin tarkastella rakennuskokonaisuuden luontevaa toimivuutta eri
näkymissä ja suhdetta rakennettuun ympäristöön. Massoittelua on
elävöitetty muotovaihteluilla sekä horisontaalisesti että verikaalisesti. Tornit ja julkisivujen syvyyserot rikastavat kokonaisuutta keventäen ja pienentäen samalla mittakaavallista vaikutelmaa. Vertikaaliset
ikkuna-aukot ja rapatut tiilijulkisivut sitovat rakennuksen ympäristön
arkkitehtuuriin. Siinä missä ulkoarkkitehtuuri painottuu miljöötekijöihin, interiöörisuunnittelun pääpaino on suomalaisuudessa. Tavoitteena oli yksinkertainen, muotopuhdas, keveä ja valoisa tilavaikutelma sekä detaljeiltaan hiottu ja viimeistelty interiööriarkkitehtuuri.
Residenssiosa on lähetystön toiminnallisesti ja edustuksellisesti tärkein alue. Sen tilojen toimivuus ja vaikuttavuus ovat oleellisen
tärkeitä lähetystön imagon kannalta, ja niinpä parhaat arkkitehtoniset ideat ja visuaalinen kiinnostavuus sijoittuvat juuri tälle alueelle.
Oleellisia ovat vaihtelevien tilakorkeuksien eri saleille antama yksilöllinen luonne ja ylävalo, joka ulottuu tiloja yhdistävänä ja artikuloivana elementtinä läpi rakennuksen. Residenssiin tultaessa ensimmäinen suuri tila on aula, josta avautuvat yhteydet salonkeihin ja
muihin saleihin. Sieltä nousee myös monumentaalinen portaikko
Suurlähetystön suunnitelleen arkkitehdin Ilmo Valjakan luonnos edustustorakennuksesta. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy
Suurlähetystön residenssi sisältä.
Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo
Valjakka Oy
A nagykövetséget tervező Ilmo Valjakka
vázlata az épületről. Kép Ilmo Valjakka
Oy tervezőiroda
A nagyköveti rezidencia belülről.
Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda
Ezeket a komoly kérdéseket a főváros szakembereivel és hatóságaival együttműködve oldottuk meg.
A követség épülete három részre tagolódik: rezidencia, követségi irodaépület és kulturális helyiségek, valamint lakások. Minden
egyes épületszárnynak megvan a funkciójának megfelelő építészeti jellege a kompozíció egészének részeként. Az érkező látogató a
bejáratot követően a rezidencia és a nagyköveti lakás tömegét pillantja meg. Az irodai szárny, csakúgy, mint a lakásokat magában foglaló épületrész a főperspektíva jobb oldalára kerülnek. A több szakaszból álló makettépítés segítségével tanulmányoztuk a különféle
lehetőségeket az épület külső megjelenése és az enteriőrök kimunkálása céljából. Külön figyelmet fordítottunk az épület egészének a
különböző nézetekből való természetes megjelenésére és a környezetéhez képest kialakuló arányaira. Az épület tömegét formai változatossággal tettük mozgalmasabbá vízszintes és függőleges irányban egyaránt. Tornyok és a homlokzatok magasságeltérései teljesítik
ki az épületet, egyúttal könnyedebbé is teszik, valamint csökkentik a
méreteiből adódó hatást. A függőleges kialakítású ablaknyílások és a
vakolt téglahomlokzatok kapcsolják az épületet környezetének építészetéhez. Az épület külső jegyei a környezetre reagálnak, az enteriőr azonban a finn jelleget hangsúlyozza. Egyszerű, formailag letisztult, könnyed és világos térhatás volt a cél, valamint a legapróbb
részletekig kidolgozott belsőépítészet.
A rezidencia a követség funkcionálisan és reprezentációs szempontból legfontosabb területe. Ennek működőképessége és hatása
alapvető jelentőségűek a követségi arculat számára, ezért a legjobb
architektonikai elképzelések és vizuális érdekességek éppen ide
összpontosulnak. Kimagasló fontosságú a váltakozó belmagasságú
helyiségek alkotta tér és a felső megvilágítás, amely az egész épületben meghatározó elemként egyesíti a tereket. A rezidenciára való
belépéskor az első nagy tér az aula, ahonnan a fogadótermek nyílnak. Innen indul ki a nagyköveti lakásba vezető monumentális lépcső is. Az aula és a fogadóhelyiségek zökkenőmentesen kapcsolódnak egymáshoz olyan egységes teret alkotva, amely funkcionálisan
nagyobb a saját méreténél, különösen nyáron, amikor a teraszra és a
kertre is meg lehet a tereket nyitni. A nagy fogadóterem, a kis foga-
25
26
suurlähettilään yksityistiloihin. Pääsisäänkäynnistä on lisäksi suora
näkymä ulkoterassille saakka. Aula ja salit muodostavat väljästi toisiinsa liittyen tilakokonaisuuden, joka on toiminnallisesti ”mittojansa suurempi” varsinkin, kun se kesäaikana voi avautua myös terassille ja piha-alueelle. Iso salonki, pieni salonki (rouvan salonki), kirjasto
(työhuone) ja ruokasali keittiötiloineen toimivat kaikki myös itsenäisinä tiloina. Suurlähettilään yksityisasunto on toisessa kerroksessa ja
muodostaa näin oman rauhallisen kokonaisuutensa.
Kulttuuriyksiköllä on yhteinen sisääntuloaula kansliaosan kanssa. Se käsittää monitoimitilan, kirjaston, neuvotteluhuoneen, toimistohuoneita ja aputiloja. Yhdessä residenssitilojen kanssa lähetystöllä
on näin varsin monipuolinen toimintaympäristö erilaisille tapahtumille ja tilaisuuksille. Poliittisen ja kaupallisen osaston työ on kuitenkin lähetystön toiminnan päätehtävä ja vaativin osa päivittäistä
tapahtumavirtaa. Siksi kansliatilat ovatkin keskeisessä asemassa. Niiden tilaratkaisujen ja teknisen valmiustason ylläpitäminen jatkuvasti riittävän korkeana ja ajan tasalla on välttämätöntä. Suomen Budapestin-suurlähetystön tilaohjelma oli monipuolisempi ja kattavampi
kuin useimmissa muissa lähetystöissä. Ajatus koota lähetystön eri
toiminnat saman katon alle on mahdollistanut tehokkaamman ajankäytön. Se, että myös henkilökunnan asuntoja sijoittui lähetystön
yhteyteen, lisäsi myös toimivuutta ja turvallisuutta.
Minulla on ollut poikkeuksellinen onni saada olla suunnittelijana Suomen Budapestin-suurlähetystön ohella myös Unkarin Helsingin-suurlähetystön yhteydessä. Kumpikin rakennus sijoittuu (lisäksi)
kauniiseen luontomaisemaan. Kummankin rakennuksen suunnittelutyö tapahtui onnellisten tähtien alla. Tästä ajasta on jäänyt mieleen
tapaamiset monien erinomaisten ihmisten kanssa ja syvälliset keskustelut, jotka käytännön asioiden ohella laajenivat usein ihmisyyden ja tiedon perimmäisiin ulottuvuuksiin.
Rakennus takaa. Alhaalla vasemmalla
saunaosaston ulkoterassi. Ylhäällä ns.
”torniterassi”. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy.
Az épület hátsó homlokzata. Lent bal
oldalon a szaunából nyíló terasz. Fent
az ún. „toronyerkély”. Kép: Ilmo Valjakka
Oy tervezőiroda.
dóterem (hölgyfogadó), a könyvtár (dolgozószoba) és a konyhával
kiegészülő étkezőhelyiség különálló terekként is működnek. A nagykövet lakása az első emeleten kapott helyet, így annak nyugodt környezete biztosított.
A kulturális terek és az irodai szárny közös bejáraton át közelíthetők meg. Többfunkciós előadóterem, könyvtár, tárgyaló, irodák és
kisegítő helyiségek vannak itt. A rezidenciával együtt a követségen
rendkívül sokoldalú környezet hozható létre különféle rendezvények
céljaira. A politikai és kereskedelmi tevékenység adja a követség fő
feladatait és a napi események legnagyobb részét. Ezért az irodahelyiségek vannak a fókuszban. Térkihasználási megoldásaik és műszaki szintjük folyamatos magas színvonalon tartása elengedhetetlen
követelmény. Finnország budapesti nagykövetségének térkihasználása sokoldalúbb és átfogóbb, mint a legtöbb követségi épületben.
A követség különböző feladatainak egy tető alá hozása lehetővé
teszi a hatékonyabb időfelhasználást. A személyzeti lakások a követség épületében való elhelyezése tovább fokozza a funkcionalitást és
biztonságot.
Nagy örömömre szolgált, hogy a budapesti követségépület mellett Magyarország helsinki nagykövetségének tervezője is lehettem.
Mindkét épület csodálatos természeti környezetben fekszik. Mindkét épület tervezése szerencsés csillagzat alatt folyt. Számos kiváló
ember és a velük folytatott tartalmas beszélgetések maradtak meg
az emlékezetemben. A gyakorlati tudnivalók mellett az emberség és
a tudás új dimenzióit ismertem meg.
Residenssin salonki. Kuva: Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy.
A rezidencia fogadóterme. Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda.
27
28
ARTO MANSALA
ARTO MANSALA
UNKARISSA KAHDEN AIKAKAUDEN VÄLISSÄ
MAGYARORSZÁG KÉT KORSZAK HATÁRÁN
Tehtäväni Unkarissa edustustonpäällikkönä alkoi huhtikuussa 1985.
Budapestiin tullessani osasin odottaa työntäyteistä neljän vuoden
kautta suomalais-unkarilaisten talous- ja kulttuurisuhteitten sekä
edustuston uudisrakennuksen suunnittelu- ja rakennustöiden ja
vilkkaan vierailuvaihdon parissa. Edelleen Unkarin ulkopolitiikan ja
erityisesti unkarilais-neuvostoliittolaisten suhteitten seuraaminen
maan valmistautuessa tuolloin János Kádárin jälkeiseen aikaan merkitsi minulle melkoista haastetta, olinhan ennen Unkaria ehtinyt palvella Moskovassa kahteen eri otteeseen.
Olin Budapestissa turistina 1960-luvun lopulla käydessäni kiipeillyt vanhan, sodassa tuhoutuneen lähetystöhuvilan rauniolla. Olin
ihmetellyt, miten osittain luhistunut ja pahasti rappeutumaan päässyt rakennus vielä neljännesvuosisata sodan päättymisestä saattoi
keskeisellä paikalla Tonavan ja Gellért-vuoren läheisyydessä pilata
pahan kerran historiallista kaupunkikuvaa.
Ryhtyessäni hoitamaan virkatoimiani Unkarissa rakennushanke oli
ehtinyt olla vireillä jo neljän vuosikymmenen ajan. Oli läpikäyty erilaisia vaiheita, joitten aikana molempien maitten järjestelmien ja virkakoneistojen erot näyttelivät omaa rooliaan. Oli neuvoteltu loputtomiin tontin myynnistä, vaihtamisesta ja lisämaa-alan ostamisesta
sekä rauniokiinteistön kunnostamisesta ja vartioinnista.
Uudisrakennushankkeen oltua pitkään työn alla ei suurlähetystön
tuolloisia vuokratiloja haluttu enää kunnostaa. Uutta odoteltaessa
ajauduttiin kestämättömään tilanteeseen. Urani aikana en aiemmin,
mutta en myöskään myöhemmin, ole joutunut toimimaan yhtä kurjissa työtiloissa kuin Budapestissa ennen uudisrakennusta. Lopulta
sen valmistuttua vuonna 1989 siirryttiin yhdessä yössä ”kivikaudesta nykyaikaan”.
Budapestiin tultuani aloin vähitellen oivaltaa, että Neuvostoliitossa vajaa kuukausi ennen Unkariin saapumistani tapahtunut johdonvaihdos ja Mihail Gorbatšovin nousu NKP:n pääsihteeriksi saattoi
liikkeelle historiallisen murrosprosessin. Alkoi perestroikan ja glas-
A magyarországi képviseletvezetői megbízatásom 1985 áprilisában kezdődött. Budapestre érkezésemkor tudtam, hogy munkával telített négyéves időszak vár rám a finn-magyar gazdasági
és kulturális kapcsolatok terén, valamint a követség új épületének tervezési és építési munkálatai és az élénk vendégjárás közepette. A magyar külpolitika és különösen a magyar-szovjet kapcsolatok figyelemmel kísérése a Kádár János utáni időszakra való
felkészülés jegyében komoly feladatot jelentettek számomra,
hiszen Magyarország előtt két alkalommal is dolgoztam a moszkvai nagykövetségen.
Amikor az 1960-as években turistaként jártam Budapesten, meglátogattam a háborús találatot kapott régi követségi épület romjait.
Elcsodálkoztam, hogyan csúfíthatja a történelmi városképet a Duna
és a Gellért-hegy közelében a háború befejeződése után negyedszázaddal ez a romos és rossz állapotú épület.
Hivatalos megbízatásom kezdetén a magyarországi építkezés
terve már negyven éve napirenden volt, egymást követték a különböző fázisok, amelyek rávilágítottak a két ország rendszereinek és
államgépezetének különbségeire. Végtelen tárgyalások folytak a
telek eladásáról, cseréjéről, további terület vásárlásáról, valamint
a romos ingatlan felújításáról és őrzéséről.
Mivel régóta tervezték az új épületet, a nagykövetség akkoriban
használt bérelt helyiségeit már nem kívánták felújítani. Az új épületre való várakozás közben tarthatatlan helyzetbe kerültünk. Pályafutásom során sem azelőtt, sem pedig később nem kerültem olyan
mostoha körülmények közé, mint Budapesten az új épület elkészülte előtt. Végül 1989-ben felépült a követség, és egyetlen nap alatt
kerültünk „a kőkorból a jelenbe”.
Budapestre érkezésemet követően fokozatosan értettem meg,
hogy a Magyarországra költözésem előtt egy hónappal a Szovjetunióban történt vezetőváltás és Mihail Gorbacsov pártfőtitkárrá
emelkedése történelmi változásokat hoz. Megkezdődött a pereszt-
Suurlähettiläs Arto Mansala pitämässä puhetta lähetystön peruskiven muuraamisen aikaan. Taustalla ulkoasiainministeri Paavo Väyrynen (toinen oik.).
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Arto Mansala nagykövet beszédet
mond a nagykövetség alapkőletételekor. A háttérben Paavo Väyrynen külügyminiszter (jobbról a második).
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
29
30
nostin kausi, joka oli sittemmin mullistava olot, ei vain Neuvostoliitossa vaan myös Euroopassa yleensä, ja joka oli lopulta vievä kylmän
sodan päätökseen.
Tähän taitekohtaan kuului, että Moskovan jälkeen Budapestista tuli alkaneen uudistusprosessin seuraamisen kannalta paras aitiopaikka itäisessä Euroopassa. Samalla jouduin historiallisten tapahtumien silminnäkijäksi ja kokijaksi varsinaiseen ”myrskynsilmään”.
Suomalais-unkarilaiset suhteet olivat Budapestissa aloittaessani jo
parin vuosikymmenen ajan olleet vakiintuneet. Suomi pyrki toimimaan Unkarissa ennen muuta läntisen Euroopan ja sosialistisen itäisen Euroopan välisenä sillanrakentajana. Unkarista oli tullut Suomelle ja suomalaiselle kulttuurille sillanpääasema keskelle Eurooppaa.
Vastaavasti Suomi saattoi toimia Unkarille eräänlaisena henkireikänä
ulkopuoliseen ei-sosialistiseen maailmaan. Budapestissa heti suurlähettiläskauteni alussa järjestetty ETYKin kulttuurifoorumi toi niin
ikään uusia muutoksen tuulia mukanaan.
Presidentti Mauno Koiviston valtiovierailu Unkariin kesäkuussa 1988 oli monessa mielessä käänteentekevä. János Kádár oli juuri
eronnut tehtävästään ja Károly Grósz valittu hänen seuraajakseen.
Talousmiehenä presidentti Koivisto käymiensä neuvottelujen ja
tapaamistensa perusteella oivalsi, ettei Unkari eivätkä sosialistiset
maat ylipäänsä enää voineet jatkaa vanhaan malliin. Oli yksinkertaisesti tultu tien päähän. Valtiovierailun jälkeen presidentin aloitteesta perustettiin valtiovarainministeriöön Helsingissä asiantuntijaryhmä seuraamaan Unkarin kehitystä. Presidentti osallistui itse aika
ajoin ryhmän työskentelyyn. Ryhmä vieraili myös Unkarissa ylläpitäen muutenkin koko ajan yhteyksiä vastapuoleen.
Rakennustyöt vanhalla tontilla pääsivät vähitellen käyntiin. Alkoi
tiivis ja opettava yhteistyö talon arkkitehdin Ilmo Valjakan kanssa. Tästä kokemuksesta minulla oli sittemmin tuntuvaa hyötyä sekä
Moskovassa että Berliinissä suurlähetystötaloja rakennettaessa.
Budapestin talohankkeen merkitystä korosti presidentti Koiviston
käynti rakennustyömaalla Unkarin-vierailunsa aikana. Ulkoministeri Paavo Väyrynen muurasi uudisrakennuksen peruskiven. Kauppa- ja teollisuusministeri Ilkka Suominen oli ensimmäinen korkean tason suomalaisvieras uudessa talossa, jonka ulkoministeri Pertti
Suurlähettiläs Arto Mansala
muuraamassa lähetystön
peruskiveä vuonna 1986.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Arto Mansala nagykövet lerakja a
nagykövetség alapkövét 1986-ban.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
rojka és a glasznoszty időszaka, amely nemcsak a Szovjetunióban,
hanem Európa-szerte változást idézett elő, és amely végül a hidegháború végéhez vezetett.
A változó helyzetben Moszkva után Budapest lett a beinduló
folyamatok nyomonkövetése szempontjából legmegfelelőbb hely
Európa keleti részén. Így a történelmi események epicentrumában
szemlélődő szemtanúvá váltam.
A finn-magyar kapcsolatok budapesti munkakezdésemkor már
néhány évtizede megszilárdultak. Finnország Magyarországon elsősorban Nyugat-Európa és a szocialista országok közötti hídfőállásként kívánt eljárni. Magyarország Finnország és a finn kultúra bázisává vált Európa szívében. Finnország pedig egyfajta szelepként
működött Magyarország számára a nem-szocialista külvilág felé.
A nagyköveti megbízatásom legelején Budapesten megrendezett
EBEÉ kulturális fórum a változás szelét hozta magával.
Mauno Koivisto köztársasági elnök 1988 júniusában tett magyarországi hivatalos látogatása számos szempontból fordulatot hozott.
Kádár János éppen lemondott, utódául Grósz Károlyt választották.
Gazdasági szakemberként Koivisto elnök a tárgyalások és találkozók alapján megértette, hogy Magyarország és a többi szocialista
ország nem folytathatja a régi gyakorlatot. Egyszerűen az út végéhez értek. Az államfői látogatást követően a köztársasági elnök kezdeményezésére a Pénzügyminisztériumban szakértői bizottságot
állítottak fel a magyar helyzet nyomonkövetésére. A köztársasági
elnök időnként maga is részt vett a bizottság munkájában. A bizottság ellátogatott Magyarországra, és mindvégig fenntartotta a kapcsolatot a másik féllel.
Az építkezés lassan indult be a régi telken. Szoros és tanulságos
együttműködés kezdődött Ilmo Valjakka építésszel. Ez a tapasztalat a későbbiekben rendkívül nagy hasznomra lett a moszkvai, majd
a berlini nagykövetségi épületek építése során. A budapesti építkezés jelentőségét hangsúlyozta Koivisto köztársasági elnök látogatása az építkezésen. Paavo Väyrynen külügyminiszter tette le az épület alapkövét. Ilkka Suominen kereskedelmi és ipari miniszter volt az
első magasrangú vendég az új épületben, amelyet 1989-ben Pertti
Paasio külügyminiszter avatott fel. Az állami vezetők és számtalan
31
32
Paasio vihki huhtikuussa 1989. Näitten vierailujen ja lukemattomien
muitten valtuuskuntien käyntien yhteydessä suomalaisten eri alojen
edustajien sekä suurlähetystön oli mahdollista tavata Unkarin johtoa
ja saada arvokasta tietoa maan uudistusprosessin tilasta.
Jättäessäni Unkarin syksyllä 1989 maa eli kahden aikakauden
välissä. Vanha järjestelmä ei enää toiminut käytettyään mahdollisuutensa loppuun ja uusi järjestelmä oli vielä kaikkea muuta kuin valmis.
Vallitsi suuri epävarmuus tulevasta, kun kaksi aikakautta, kulttuuria ja
aatesuuntaa leikkasivat toinen toisensa. Kysymyksessä oli unkarilaisten elämäntavan sekä koko yhteiskunnan murros. Tässä historiallisessa taitekohdassaan Unkari oli pitkälti edelläkävijä Euroopassa.
Päättäessäni tehtäväni Budapestissa Unkari ei enää ollut se maa,
jonne olin neljä vuotta aiemmin saapunut. Suunnatessani seuraavalle komennukselleni Pekingiin minulla oli tunne, että olin karkaamassa rintamalta, kun ”sota oli vasta alkanut”. Budapestiin jäi uusi uljas
edustustorakennus. Historian oikusta johtui, että loppujen lopuksi se
valmistui hyvinkin otolliseen aikaan. Rakennuksesta tuli osana Tonavan Budan-puoleisen rannan historiallista silhuettia suomalais-unkarilaisten suhteitten uuden aikakauden oivallinen maamerkki.
egyéb delegáció látogatásai során a különböző területekről érkezett
finn vendégek és a nagykövetség számára lehetőség nyílt a magyar
vezetéssel való találkozásra, és értékes információkat kaphattunk az
ország reformfolyamatairól.
A megbízatásom lejártakor, 1989 őszén Magyarország két korszak
között állt. A régi rendszer lehetőségeinek kimerülése után már nem
működött, az új rendszerre pedig még közel sem voltak felkészülve.
A jövővel kapcsolatos óriási bizonytalanság volt érezhető a két korszak, kultúra, irányzat találkozási pontján. Változóban volt a magyar
életmód és az egész társadalom. Ezen a történelmi fordulóponton
Magyarország élen járt Európában.
Budapestről történő távozásomkor Magyarország már nem az
az ország volt, ahová négy évvel korábban érkeztem. Azzal az érzéssel vettem utamat a következő állomáshelyemre, Pekingbe, hogy
katonaszökevény vagyok, aki az éppen kezdődő harcokat hagyja
ott. Budapesten állt a szép új követségi épület. A történelem szeszélyét jelzi, hogy nagyon is jó pillanatban készült el. Az épület a budai
panoráma történelmi körvonala részévé vált, a finn-magyar kapcsolatok új korszakának ragyogó jelzése lett.
Kuva suurlähetystön
vihkiäistilaisuudesta 14.4.1989.
Vasemmalla ulkoasiainministeri Pertti
Paasio ja oikealla suurlähettiläs Arto
Mansala.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest.
Suurlähetystön työmaa 10.11.1987.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
A nagykövetség építkezése
1987. november 10-én.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
A nagykövetség avatása
1989. április 14-én.
Bal oldalon Pertti Paasio külügyminiszter, jobbra Arto Mansala nagykövet.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest.
33
34
PERTTI PAASIO
PERTTI PAASIO
UUSI TALO – UUSI AIKAKAUSI
ÚJ ÉPÜLET – ÚJ KORSZAK
Muistot Suomen Budapestin-suurlähetystön uuden rakennuksen
valmistumisesta ja vihkimisestä liittyvät mielessäni luonnollisesti suuren murroksen ajan hämmästyttäviin tapahtumiin. Uudet tuulet olivat jo virinneet; elettiin kuitenkin vielä vanhojen rakenteiden
varassa.
Tapahtui enenevässä määrin sellaista, mitä ei ennalta pidetty
mahdollisena – ainakaan vielä. Murrosvuoden 1989 suureksi symboliksi nousi marraskuussa tapahtunut Berliinin muurin murtuminen niin konkreettisesti kuin poliittisestikin. Sitä ennen Euroopan
karttaan syntyi reittejä ja väyliä, jotka aikaisemmin eivät olleet kuljettavissa. Unkari toimi yhtenä tärkeimmistä tiennäyttäjistä. Uusi aikakausi teki tuloaan. Millainen, sitä emme
vielä silloin tienneet. Oman aikamme tapahtumat antavat
aiheen todeta, ettemme oikein tiedä vieläkään.
Ulkoministeriössä seurattiin ajan kulkua kaikin käytettävissä olevin keinoin ja välinein. Suurlähetystöjen raportit
olivat lähdemateriaalina keskeisen tärkeitä. Nopean muutoksen aikana diplomaattien ammattitaito korostui erityisellä tavalla. Oli löydettävä tietoa ja näkökohtia, joiden
avulla voi mahdollisimman luotettavasti tehdä päätelmiä
kehityksen elementeistä ja suunnasta.
Suurlähettiläs Arto Mansalan raportit ovat jääneet erityisesti mieleen. Hänellä oli erinomainen vainu siitä, keneltä milloinkin parhaan
tiedon ja täsmällisimmän arvion saa. Oli lähes sääntö, että hän oli
joko omasta aloitteestaan tai muuten tavannut juuri sellaisen henkilön – poliitikon, diplomaatin tai journalistin – joka pari kolme päivää
myöhemmin nousi otsikoihin tai joka oli onnistunut ennakoimaan
merkittäviä käännekohtia.
Lähetystötalon vihkiäisten yhteydessä käytyjen virallisten keskustelujen ja tapaamisten rakenne ei paljon poikennut aikaisemmista,
mutta puheet poikkesivat. Viralliset vakuuttelut saivat väistyä ja tekivät tilaa aidolle tiedonhalulle ja kritiikille.
Finnország budapesti nagykövetsége új épületének építkezése
és felavatása természetesen a nagy változások időszakában történt
óriási jelentőségű eseményekkel kapcsolódik össze emlékezetemben. Már új szelek lengedeztek, ám az élet még a régi szabályok
között folyt.
Egyre több olyan esemény történt, amelyet korábban nem tartottunk lehetségesnek – legalábbis egyelőre. 1989 az átmenet éve volt,
emlékezetes jelképe konkrétan és politikai értelemben is a berlini fal
novemberi leomlása. Már azt megelőzően keletkeztek Európában
olyan útvonalak, amelyek korábban nem voltak járhatóak. Magyarország volt az egyik legjelentősebb úttörő. Új időszak köszöntött be.
Hogy milyen lesz, akkor még nem tudtuk. Saját történelmi tapasztalatunk azt mondatja velünk, hogy még most sem tudhatjuk.
A Külügyminisztériumban valamennyi rendelkezésre álló eszközzel és módon figyelemmel kísértük az eseményeket. A nagykövetségek jelentései különösen fontos forrást jelentettek. Gyors átmenet idején a diplomaták szakmai tudása különleges hangsúlyt kap.
Olyan adatokat és szempontokat kellett észrevenni, amelyek segítségével a lehető legmegbízhatóbban lehetett következtetni az események mozzanataira és irányára.
Arto Mansala nagykövet jelentései különösen megmaradtak az
emlékezetemben. Kiváló ösztönnel ráérzett arra, kitől mikor szerezheti meg a legértékesebb információt és a legpontosabb értékelést.
Szinte szabálynak számított, hogy saját kezdeményezésére vagy más
módon találkozott éppen olyan személlyel, politikussal, diplomatával vagy újságíróval, aki pár nap múlva az újságok címoldalára került,
vagy aki jelentős fordulópontokat tudott előre jelezni.
A követségi épület avatási ünnepsége kapcsán folytatott hivatalos megbeszélések és találkozók nem sokban különböztek a megszokottól, ám a beszédek eltértek. A hivatalos szövegek eltűntek,
és valóságos érdeklődésnek és kritikának adtak helyet.
Arkkitehti Ilmo Valjakka (vas.), ulkoasiainministeri Pertti Paasio (kesk.) ja suurlähettiläs Arto Mansala lähetystön
vihkiäistilaisuudessa 14.4.1989. Kuva:
Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy.
Ilmo Valjakka építész (balra), Pertti
Paasio külügyminiszter (középen) és
Arto Mansala nagykövet a nagykövetség avatásán 1989. április 14-én.
Kép: Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda
35
Uuden suurlähetystön valmistumisen osuminen juuri tuohon
ajankohtaan teki siitä uuden, vapaamman ajan vertauskuvan. Huippumoderni arkkitehtuuri vanhassa kulttuuriympäristössä voidaan
sijaintipaikan historian taustaa vasten nähdä myös siltana yli vaikeiden vuosikymmenien.
Sillasta vuosikymmenien taakse ja takaa oli kysymys silloinkin, kun
mietittiin uuden upean talon arvoista taideteosta Suomen valtion
huomionosoitukseksi. Saimme tietää, että Jörn Donner oli löytänyt
taidehuutokauppaluettelosta Akseli Gallen-Kallelan taulun, joka esitti Gellért-vuorta yöllä, eli juuri sitä maisemaa, johon uusi lähetystötalo sittemmin rakennettiin. Valtuutin Donnerin hankkimaan taulun,
kun oikeudellisen osaston päällikön Holger Rotkirchin ammattitaitoisella avustuksella löydettiin muodot, joilla taideteos saatiin valtion
haltuun ja sitten aikanaan arvoiselleen paikalle suurlähetystön seinälle.
36
Joitakin vuosia myöhemmin minulle tarjoutui tilaisuus monipuolistaa suhdettani Budapestin kauniiseen suurlähetystörakennukseen.
Olin Budapestissa joulun alla suuressa kansainvälisessä kokouksessa, kun upouuden kännykkäni hälytysääni katkaisi pitkien puheitten kuuntelun. Soittaja oli suurlähettiläs Pertti Torstila, joka oli jostain
saanut tiedon oleskelustani kaupungissa. Hän pyysi minua samana iltana suurlähetystössä järjestettävään lastenjuhlaan joulupukiksi.
Suurlähettiläs antoi pätevän selvityksen, miksi hän ei itse voinut olla
pukkina: hän oli kuningas Herodes.
Otin kunniatehtävän vastaan. Tunsin omaavani jonkinlaista ammattitaitoakin, olinhan vetänyt
60-luvulla suurehkoa joulupukkipalvelua Turussa.
Toivottavasti lapilla oli hauskaa – minulla ainakin oli.
Ulkoasiainministeri Pertti Paasio (oik.)
luovuttamassa Akseli Gallen-Kallelan
maalausta suurlähettiläs Arto Mansalalle. Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Pertti Paasio külügyminiszter (jobbra)
átadja Akseli Gallen-Kallela festményét
Arto Mansalának.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Ministeri Pertti Paasio joulupukkina
Suomen Budapestin-suurlähetystössä
1990-luvun alussa.
Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila
Pertti Paasio miniszter Mikulásként a
budapesti Finn Nagykövetségen az
1990-es évek elején.
Kép: Pertti Torstila államtitkár
Az új követségi épület éppen abban az időszakban történt
avatása alkalmat ad arra, hogy új, szabadabb korszakot jelképezzen.
A hagyományos környezetben épült rendkívül modern épület a
nehéz évtizedeken átvezető hídként is felfogható.
Az évtizedekből a mába, valamint a jövőbeli évtizedekbe vezető hidat jelképezik az új épületbe tervezett, és a finn állam tiszteletét kifejező műalkotások. Megtudtuk, hogy Jörn Donner egy árverési katalógusban rábukkant Akseli Gallén-Kallela képére, amely az
éjszakai Gellért-hegyet ábrázolja, vagyis éppen azt a tájat, ahová
az új követségi épült. Felhatalmaztam Donnert a kép megvásárlására, miután Holger Rotkirk, a jogi osztály vezetője szakmai segítségével megtaláltuk azt a módot, ahogy a festményt állami tulajdonba vehettük, majd elhelyezhettük az azt megillető helyre, a
nagykövetség falára.
Néhány évvel később alkalmam nyílt elmélyíteni kapcsolatomat
a budapesti nagykövetség szép épületével. Karácsony előtt jártam
Budapesten, ahol nagyszabású nemzetközi konferencián vettem
részt, amikor a vadonatúj mobiltelefonom csörgése szakította meg
a hosszú előadásokat. Pertti Torstila nagykövet hívott, aki megtudta,
hogy a városban tartózkodom. Arra kért, hogy legyek az aznap este
a nagykövetségen a gyerekeknek rendezendő ünnepségen Mikulás. A nagykövet hiteles magyarázatot adott arra, miért nem lehet ő
a Mikulás. Mert ő Heródes király. Elvállaltam a megtisztelő felkérést.
Úgy éreztem, szakmai tapasztalatom is van, hiszen a hatvanas években Turkuban meglehetősen komoly Mikulás-szolgálatot vezettem.
Bízom abban, hogy a gyerekek jól érezték magukat, mert én mindenképpen.
37
38
RISTO HYVÄRINEN
RISTO HYVÄRINEN
BUDAPEST
BUDAPEST
Tulin lokakuun alussa 1989 Suomen suurlähettilääksi Unkariin. Olin
aikaisemmin ollut suurlähettiläänä Kiinassa ja sitä ennen Intiassa.
Nämä vuodet Kaukoidässä olivat erittäin kiinnostavia. Olin kuitenkin ilolla menossa Unkariin. Siellä oli tuttuja unkarilaisia jopa ajoilta
ennen toista maailmansotaa. Unkari kiinnosti meitä paljon.
Ollessani ulkoministeriön poliittisella osastolla jouduin vuodesta 1965 aina vuoteen 1972 käymään Unkarissa monta kertaa. Toimiessani suurlähettiläänä Belgradissa (1972–1975) kävin myös Budapestissa melko usein. Ajo Budapestiin otti reilun matkan, yli 430 km,
mutta oli kuitenkin aina kiinnostava. Unkarissa oli tuona aikana sekä
jännitystä että taustaa. Unkaria oli aina hyvä seurata, vaikka kaikkea
ei tarvinnut hyväksyä.
Kun syksyllä 1989 tulin Budapestiin, tilanne siellä oli muuttunut.
Unkarin johto oli menossa uudempaan suuntaan. Maassa oli poliittisia ristiriitoja todella paljon, mutta ne pystyttiin kuitenkin hallitsemaan joten kuten. Unkarin kohdalla varsinaiset kriisit onnistuttiin
välttämään. Voidaan katsoa demokratian taas päässeen mukavasti
liikkeelle.
Olin ajatellut vuosien 1988–1989 tienoilla, että Kiinan jälkeen
menisin johonkin hiljaiseen pieneen paikkaan ennen eläkkeelle jäämistä (1992). Kävi kuitenkin hieman toisin. Unkarissa ja sen naapurustossa oli puuhaa runsaasti, kun koko itäisen Euroopan tausta tuli
uudelleen pohjaksi. Tehtävää riitti myös Suomen suurlähettiläälle.
Uuden Unkarin ensimmäinen lukuvuosi, jos näin haluaa sanoa,
lokakuusta 1989 toukokuuhun 1990 oli todella mielenkiintoinen.
Tilanne oikeastaan koko Euroopassa oli noina vuosina kummallinen ja sekava. Se oli sitä nimenomaan Unkarin kohdalla ja sen läheisillä alueilla. Lokakuussa 1989 Unkarin sosialistinen työväenpuolue jätti nimestään ”työväen” pois. Siitä tuli Unkarin sosialistipuolue.
Samoihin aikoihin, toisin sanoen kansannousun 33. vuosipäivänä
23.10.1989, Unkarin parlamentti päätti tiputtaa nimestään ”Unkarin
kansantasavalta” osan ”kansan” pois. Unkarista tuli vain yksinkertai-
1989. október elején érkeztem Magyarországra Finnország nagyköveteként. Korábban Kínában, azelőtt pedig Indiában szolgáltam
nagykövetként. A Távol-Keleten töltött évek rendkívül érdekesek
voltak, mégis örömmel készültem Magyarországra. Még a második világháború előtti időkből voltak ott ismerőseim. Magyarország
nagyon érdekes volt számunkra.
A Külügyminisztérium politikai osztályának munkatársaként 1965
és 1972 között többször jártam Magyarországon. Belgrádi nagykövetként (1972–1975) szintén gyakran megfordultam Budapesten.
Hosszú, négyszázharminc kilométeres út vezetett Budapestre, mégis
mindig érdekes volt. Magyarország akkoriban izgalmas és tartalmas
hely volt. Magyarországot érdemes volt figyelemmel kísérni, még ha
nem is értett mindennel egyet az ember.
Amikor 1989 őszén Budapestre érkeztem, a helyzet megváltozott.
A magyar vezetés új irányt vett. Az országban politikai konfliktusok
bontakoztak ki, amelyeket azonban jobbára képesek voltak kezelni.
Magyarországnak sikerült elkerülni a válságot. Elmondhatjuk, hogy
kezdetét vette a demokrácia.
1988-ban vagy 1989-ben arra gondoltam, hogy Kína után valami
nyugodt helyre szeretnék menni a nyugdíjba vonulás (1992) előtt.
Másképp történt. Magyarországon és a szomszédos országokban
volt bőven esemény, hiszen egész Kelet-Európa újrarendeződött.
Ez rengeteg feladatot jelentett a finn nagykövet számára is.
Az új Magyarország első tanéve, hogy így fejezzem ki magam,
1989 októberétől 1990 májusáig rendkívül érdekes időszak volt.
Akkoriban egész Európa helyzete sajátságos és zavaros volt, és különösen érvényes volt ez Magyarországra és a környező területekre.
1989 októberében a Magyar Szocialista Munkáspárt elhagyta nevéből a „munkást”. Így alakult meg a Magyar Szocialista Párt. Ugyanekkor, a forradalom harmincharmadik évfordulóján, 1989. október
23-án a magyar országgyűlés a Magyar Népköztársaság nevéből elhagyta a „népet”. Magyarország egyszerűen Magyar Köztársa-
Kuva: UH:n kuva-arkisto
Kép: Külügyi Képarchívum
39
sesti Unkarin tasavalta. Unkari oli siis tulossa normaaliksi länsimaiseksi parlamentaariseksi maaksi. Ei sille voinut mitään.
Uuden tilanteen vaatima hallituksen modernisoiminen tapahtui
rauhallisesti talvella 1989. József Antallin hallitus perustettiin toukokuussa 1990, ja näin Unkari sai uuden linjan, mikä oli tärkeää. Tietysti Unkarissa oli runsaasti ristiriitoja kuten muuallakin, mutta unkarilaiset olivat suhteellisen päteviä hoitamaan asioitaan. Mekin olemme
onnistuneet melko hyvin. Unkarilaiset pärjäävät nyt Euroopassa kuin
ennenkin.
Yhteistyö suomalaisten ja unkarilaisten kesken on ollut erinomaista. Tätäkin pitää vain tiivistää tulevaisuudessa.
ság lett. Magyarország tehát normális nyugati típusú parlamentáris
országgá vált.
Az új helyzet megkívánta kormányátalakítás békésen ment végbe
1989 telén. Antall József kormánya 1990 májusában lépett hivatalba,
ezzel Magyarország új irányt vett. Természetesen Magyarországon,
ahogy máshol is, számos vita folyt, de a magyarok viszonylagos hozzáértéssel vitték ügyeiket. Mi is elég jól elboldogultunk. A magyarok
megtalálták a helyüket Európában, ahogy korábban is.
Finnek és magyarok együttműködése mindig is kiváló volt, a jövőben még szorosabbá kell tenni kapcsolatainkat.
40
41
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Kuva: UH:n kuva-arkisto
Kuva: UH:n kuva-arkisto
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Kép: Külügyi Képarchívum
Kép: Külügyi Képarchívum
42
PERTTI TORSTILA
PERTTI TORSTILA
SEITSEMÄN VUOTTA DIPLOMAATTINA UNKARISSA:
LÄHETYSTÖSIHTEERIN JA SUURLÄHETTILÄÄN HAVAINTOJA
1970–1990-LUVUILTA
HÉT ÉV MAGYARORSZÁGON DIPLOMATAKÉNT:
EGY KÖVETSÉGI TITKÁR, MAJD NAGYKÖVET EMLÉKEI AZ
1970-1990-ES ÉVEKBŐL
Tulin ulkoasiainhallinnon palvelukseen joulukuussa 1970, ja ensimmäinen asemapaikkani ulkomailla oli Pariisin-suurlähetystö vuosina
1973–1976. Viestitin hallinnolliselle osastolle toiveeni siirtyä toiselle
paikalle rautaesiripun toiselle puolelle, kommunistiseen Itä-Eurooppaan. Kun toimistopäällikkö Paaso Helminen ilmoitti vuoden 1975
lopulla minua suunniteltavan Budapestiin, innostuin kovasti ja riensin kertomaan uutisen päällikölleni suurlähettiläs Ralph Enckellille. Hämmästykseni oli suuri, kun Enckell kuivakkaasti totesi ”tuolla
maalla olevan harvinaisen vähän merkitystä Suomen ulkopolitiikalle”
ja varoitti minua ”vaipumasta fenno-ugristiseen hömpötykseen”.
Selvisin järkytyksestä, muutimme Pariisista Budapestiin keväällä 1976, ja Unkarista tuli maa, joka enemmän kuin yksikään toinen
asemapaikoistani on vaikuttanut elämääni 38-vuotisen ammattiurani aikana. Olen palvellut Unkarissa kahteen otteeseen: lähetystösihteerinä kommunistisessa Unkarissa vuosina 1976–1978 ja suurlähettiläänä vapaassa, demokraattisessa Unkarissa vuosina 1992–1996.
Näin, kuinka Unkari varjeli paikkaansa kommunistileirin onnelana ja
näin, kuinka demokratia palasi kovia kokeneen kansan pariin. Saatoin vierestä ystäväpiirissä seurata takinkääntöjä, kun kivikovista
kommunisteista tuli yhdessä yössä kiihkeitä kapitalisteja.
1970 decemberében léptem külügyi szolgálatba, az első állomáshelyem a párizsi nagykövetség volt 1973 és 1976 között. Jeleztem
az igazgatási osztálynak, hogy legközelebb a vasfüggöny másik
oldalán, kelet-európai kommunista országban szeretnék dolgozni.
Amikor Paaso Helminen osztályvezető 1975 végén tudatta velem,
hogy Budapestre akarnak küldeni, nagyon megörültem, és azonnal
elmondtam a hírt főnökömnek, Ralph Enckell nagykövetnek. Nagy
csodálkozásomra Enckell szárazon megjegyezte, hogy „annak az
országnak vajmi kevés jelentősége van a finn külpolitika számára”,
és óvott attól, hogy „elkapjon a finnugor láz”.
Túltettem magam ezen a megrázkódtatáson, és 1976 tavaszán
Párizsból Budapestre költöztünk. Magyarország harmincnyolc éves
pályámon valamennyi állomáshelyem közül a legnagyobb hatást
gyakorolta rám. Két alkalommal akkreditáltak Magyarországra:
1976 és 1978 között követségi titkárként dolgoztam a kommunista
Magyarországon, majd 1992 és 1996 között nagykövet voltam a szabad, demokratikus Magyarországon. Láttam, ahogy Magyarország
megőrizte helyét a kommunista tábor vidám barakkjaként, és láttam azt is, ahogy a demokrácia visszatért a nehéz időket megélt nép
körébe. Egészen közelről, a baráti körömben követhettem nyomon
pálfordulásokat, amint kérlelhetetlen kommunistából egyetlen nap
alatt lelkes kapitalista vált.
Rautaesirippu kaatuu
Syyskuussa 1989 Unkarin hallitus päätti avata Itävallan puoleisen
rajansa. Piikkilangat katkesivat, ja itäsaksalaiset turistit vyöryivät Itävaltaan vapauteen. Toimin silloin ETYK-suurlähettiläänä Wienissä ja
näin, kuinka Länsi-Saksan suurlähetystön pihamaa täyttyi ”osseista”.
Seurauksena oli tapahtumaketju, joka hajotti kommunistisen Euroopan, mursi Berliinin muurin ja kaatoi Neuvostoliiton. Parin vuoden
Lähetystösihteeri Pertti Torstila
kitaroineen Budapestin-suurlähetystön
henkilöstön illanvietossa syksyllä 1976.
Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila
Pertti Torstila követségi titkár gitárral
a budapesti nagykövetség személyzeti
ünnepségén 1976 őszén.
Kép: Pertti Torstila államtitkár
A vasfüggöny leomlik
1989 szeptemberében a magyar kormány megnyitotta nyugati
határát Ausztria felé. Elvágták a szögesdrótot, és a keletnémet turisták kiözönlöttek a szabad Ausztriába. Akkoriban EBEÉ-nagykövetként
működtem Bécsben, és láttam, ahogy a nyugatnémet nagykövetség
43
44
sisällä Eurooppa muuttui enemmän kuin edeltäneiden 40 vuoden
aikana yhteensä.
Unkari aloitti syvällisen poliittisen ja taloudellisen reformin. Työ
oli kesken keväällä 1996, kun kirjoitin suurlähettilään loppuarviota Budapestissa. Unkarilaista yhteiskuntaa läheltä seuraava tarkkailija saattaa havaita, että muutos jatkuu yhä. Poliittisen ja yhteiskunnallisen järjestelmän muutos sosialismista avoimeen yhteiskuntaan,
komentotaloudesta markkinatalouteen, osoittautui monin verroin
odotettua vaikeammaksi. Kommunismin 50-vuotinen painolasti tuntui, näkyi ja on ollut raskas. Kuitenkaan kuva ei ollut yksiselitteinen.
Ensimmäisissä vapaissa vaaleissa kansa nosti äänivyöryllä valtaan
oikeiston. Parlamentaarinen demokratia asettui paikalleen, mutta
vanhan valtarakenteen hajoaminen kaikkine seurauksineen avautui unkarilaisille suurempana fyysisenä ja henkisenä taakkana kuin
kukaan osasi aavistaa. Odotukset kaiken muuttumisesta nopeasti
paremmaksi osoittautuivat ylimitoitetuiksi. Kylmän sodan logiikka oli
luonut rautaesiripun itäpuolella asuville harhakäsityksen markkinatalouden paratiisista.
Pettymys purkautui ensimmäisen kerran parlamenttivaaleissa
toukokuussa 1994, kun sosialistit – entisen kommunistipuolueen
perilliset – nousivat valtaan 54 prosentin enemmistöllä. Tämän jälkeen tasaisesti neljän vuoden välein poliittiset vastustajat syrjäyttivät
toisiaan ja valta vaihtui vasemmalta oikealle, oikealta vasemmalle.
Sisäpoliittiset kiistat ovat olleet repiviä ja syöneet kansakunnan henkistä ja aineellista voimaa. Unkarin ystäville meno on ollut surullista
seurattavaa. Riitely kotipolitiikassa jatkuu, vaikka Unkarista ulkopoliittisesti on tullut selkeä osa Natoa ja Euroopan unionia.
Vuonna 1994 pääministeriksi nousi sosialistijohtaja Gyula Horn,
jolla oli näkyvä rooli kommunistihallinnossa 1970- ja 1980-luvuilla. Hornin rinnalla vahvana poliittisena vaikuttajana oli liberaali presidentti Árpád Göncz. Molempien kanssa minulla on ollut mahdollisuus pohtia syitä siihen, miksi unkarilaisten mielialat vaihtelivat
näin rajusti neljän vuoden väliajoin. Kuinka selittää se, että jo neljän ensimmäisen demokratian ja markkinatalouden vuoden jälkeen
unkarilaiset siirsivät syrjään oikeiston, jonka he suurella äänivyöryllä
nostivat valtaan vuonna 1990?
kertjét megtöltik a keletnémetek. Ennek következménye az események olyan láncolata lett, amelynek során az európai kommunista
országok megszűntek, ledőlt a berlini fal, és összeomlott a Szovjetunió. Két éven belül Európa több változást élt meg, mint az előző
negyven évben.
Magyarország mélyreható politikai és gazdasági reformokba kezdett. 1996 tavaszán, amikor Budapesten összefoglaló nagyköveti jelentésemet írtam, ez a munka még folyamatban volt. A magyar
társadalmat közvetlen közelről nyomon követő megfigyelő észrevehette, hogy a változás továbbra is tart. A politikai és társadalmi
rendszer átmenete a szocializmusból a nyitott társadalomba, a tervutasításos gazdaságból a piacgazdaságba a vártnál sokkalta nehezebbnek bizonyult. A kommunizmus ötven évének ballasztja nyomasztóan hatott. A kép azonban mégsem egyértelmű.
Az első szabad választásokon a polgárok nagy többsége a jobboldalt juttatta hatalomra. A parlamentáris demokrácia működött, de a
régi hatalmi szerkezetek lebontása és annak következményei az előzetes elképzeléseknél nagyobb fizikai és lelki megterhelést okoztak a magyaroknak. A helyzet gyors javulásával kapcsolatos várakozások eltúlzottnak bizonyultak. A hidegháborús logika a vasfüggöny
mögött élőkben illúziókat tápláltak a piacgazdaságban uralkodó
paradicsomi állapotokról.
A csalódás első ízben az 1994 májusában tartott parlamenti választásokon került napvilágra, amikor a szocialisták – a korábbi
kommunista párt örökösei – ötvennégy százalékos többséggel hatalomra kerültek. Ezután a politikai ellenfelek négyévenként szabályosan váltották egymást, a hatalom balról jobbra, majd jobbról balra
került. A belpolitikai csatározások kemények voltak, és felemésztették a nép lelki és anyagi erejét. Magyarország barátai számára mindezt szomorú volt végignézni. A belpolitikai életben tovább folyik a
konfliktus, annak ellenére, hogy külpolitikailag Magyarország a NATO
és az Európai Unió tagja lett.
1994-ben a szocialista Horn Gyula lett a miniszterelnök, aki vezető pozíciót töltött be a kommunista rezsimben az 1970-es és 80-as
években. Horn mellett erős politikai befolyást gyakorolt Göncz
Árpád liberális köztársasági elnök. Mindkettőjükkel alkalmam volt
45
46
Poliittinen muutos vasemmalle vuonna 1994 ei ollut kommunismin voitto. Sosialistipuolueen johto ei ollut samastettavissa kommunismiin, vaikka vastustajat näin väittivät. Unkarilaiset eivät halunneet
palata kommunismiin. Mutta kommunistikauden kaksi viimeistä
vuosikymmentä, 1970- ja 1980-luvut olivat ”gulassikommunismin”
suhteellisen hyvinvoinnin aikaa. Ei oltu rikkaita, vaan ei oltu köyhiäkään. Kommunismin poliittinen sanoma oli kansalaisille vähemmän
tärkeää kuin noudatetun talouspolitiikan tulokset.
Unkari kehitti omintakeisen taloudellis-yhteiskunnallisen mallin kommunismin raameihin. Unkari oli liittolaismaitaan avoimempi
ulospäin, ja avoimuus herätti sympatioita lännessä. Maahan rakennettiin laaja sosiaaliturvajärjestelmä, taattiin tasavertainen koulutus ja luotiin palkkajärjestelmä, joka
varmisti yhtäläisen tulotason kaikille. Totta oli, että
mallia sovellettiin massoihin – ei nomenklatuuraan – mutta massat muodostavat kansan. Varjon
tähän heitti se, että kommunistisen holhousjärjestelmän sisään kehittyi elämänmuoto, jossa kansalainen unohti yksilön vastuunsa ja jätti kaiken järjestelmän hoitoon. Ilmainen koulunkäynti ja opiskelu,
ilmainen terveydenhoito, eliniäksi taattu työpaikka,
ilmainen asunto ja valtioneläke alettiin ottaa itsestäänselvyytenä. Järjestelmä takasi varman, vaikkakin vaatimattoman elämän ja toimeentulon.
Vapauden ensimmäisinä vuosina unkarilaiset alkoivat tuntea
muutoksen seuraukset. Hyvinvointi ei levinnytkään sellaisena kuin
oli odotettu. Poliittisen muutoksen myötä odotettu yltäkylläisyys kaikille ei toteutunut, ja lukemattomat ihmiset kokivat syvän pettymyksen. Läntisestä elämänmuodosta mielikuvissa rakennettu unelma
oli nostattanut odotukset ja toiveet pilviin. Markkinatalouden sääntöjä ei ymmärretty, ja tuo paratiisi osoittautui kylmäksi, jopa vastenmieliseksi monelle unkarilaiselle. Elintaso alkoi laskea, ja kaikki
alkoi maksaa. Tuli työttömyys, joka oli useimmille tuntematon asia,
ja sen päälle fyysinen ja henkinen turvattomuus. Vasta viiveellä alettiin ymmärtää, että hyvinvoinnin puolesta oli alettava ja osattava itse
tehdä työtä.
Suurlähettiläs Pertti Torstila ja entinen
Unkarin Helsingin-suurlähettiläs Rudolf
Rónai Kalevala-ystävyyspiirin 10-vuotisjuhlassa 19.11.1994 (vasemmalta rouva
Eva Torstila, Pertti Torstila, Rudolf Rónai,
Varga Domokos ja Outi Hassi).
Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila
Pertti Torstila nagykövet és Magyarország korábbi helsinki nagykövete, Rónai
Rudolf a Kalevala Baráti Kör tízéves jubileumi ünnepségén 1994. november
19-én (balról jobbra Eva Torstila, Pertti
Torstila, Rónai Rudolf, Varga Domokos
és Outi Hassi). Kép: Pertti Torstila államtitkár.
elbeszélgetni arról, miért váltanak a magyarok politikai oldalt négyévente. Mi magyarázza azt, hogy már a demokrácia és piacgazdaság első négy éve után félreállították a jobboldalt, amelyet 1990-ben
nagy többséggel emeltek hatalomba?
A politikai balratolódás 1994-ben nem jelentette a kommunizmus győzelmét. A szocialista párt vezetése nem kötődött a kommunizmushoz, bár az ellenfeleik ezt állították. A magyarok nem akartak visszatérni a kommunizmushoz. De a kommunista korszak utolsó
két évtizede, az 1970-es és 80-as évek, azaz a „gulyáskommunizmus”,
a viszonylagos jólét időszaka volt. Nem voltak gazdagok, de szegények sem. A kommunizmus politikai üzenete kevésbé számított az
állampolgároknak, mint a gazdaságpolitikai eredmények.
Magyarország sajátos gazdasági-társadalmi modellel próbálkozott
a kommunizmus keretein belül. Magyarország a szövetségeseinél
nyitottabb volt a külvilág felé, és ez a nyitottság rokonszenvet keltett Nyugaton. Széleskörű szociális ellátórendszert építettek ki, mindenki számára biztosították az oktatást, és olyan bérezést alakítottak ki, amely azonos jövedelemszinten tartott mindenkit. Igaz, hogy
ezt a modellt a tömegekre alkalmazták, a nómenklatúrára nem, de
ez a tömeg alkotta a népet. Mindezt az árnyékolta be, hogy a kommunista gondoskodáson belül olyan életmód alakult ki, amelyben
az állampolgár megfeledkezett felelősségéről, és teljesen a rendszerre bízta magát. Az ingyenes iskolai és egyetemi oktatás, ingyenes
egészségügyi ellátás, az örökre garantált munkahely, az állami lakás
és nyugdíj magától értetődővé vált. A rendszer biztos, bár szerény
életszínvonalat és megélhetést nyújtott.
A szabadság első éveiben a magyarok megérezték a változás
következményeit. A jólét nem a várakozások szerint terjedt el.
A politikai átalakulással együtt várt jólét nem mindenki számára
valósult meg, rengetegen súlyosan csalódtak. A nyugati életmódról
kialakított elképzelésekre épített álmok nagy elvárásokat és reményeket gerjesztettek. A piacgazdaság szabályait nem értették, a
paradicsom hűvösnek, sőt elutasítónak bizonyult sok magyar számára. Az életszínvonal süllyedt, és mindenért fizetni kellett. Elérkezett
a munkanélküliség, ami a többség számára ismeretlen volt, ráadásul odalett a fizikai és lelki biztonságérzet. Csak késve értették meg,
hogy a jólétért meg kell dolgozni.
47
48
Unkarilaisissa heräsi nostalgia 1980-luvun vuosiin. Silloin työpaikka oli taattu, ruoka ja asuminen halpaa sekä tuloerot pienet. Köyhä
enemmistö tuntui nyt köyhtyvän ja rikas vähemmistö rikastuvan.
Henkilökohtaisen menestyksen avaintekijät osoittautuivat vastakkaisiksi totutuille moraaliarvoille. Perhettä oli elätettävä itse, kun sosialismissa suurperheille oli taattu aineellinen tuki. Tunnollinen palkkatyöläinen ei enää ollut mikään arvo. Business- ja hightech-miehet
alkoivat näkyä ja voida hyvin. Suuri osa väestöstä vajosi alemmas
elintasosta, jota he olivat tottuneet pitämään kohtuullisena. Kommunismin ongelmat, sanan- ja mielipiteenvapaus tai matkustusvapaus, eivät tässä asetelmassa vaivanneet mieliä.
Uudet valtiorakenteet, hallinto ja instituutiot saatiin pystyyn kuudessa kuukaudessa vuosina 1990–1991. Tätä luultiin vaikeimmaksi
tehtäväksi kollektivismista irrottauduttaessa. Kuusi vuottakaan ei riittänyt muuttamaan perusongelmaa, ihmisyksilöä ja yhteisöä, jotka
viiden vuosikymmenen ajan olivat kasvaneet osaksi sosialistista järjestelmää. Mutta unkarilaiset ovat sitkeä ja oppivainen kansa. Kommunismin kahlevuodet olivat vain pieni hetki maan tuhatvuotisessa historiassa. Unkarilaiset ovat käyneet läpi vaikeampiakin aikoja ja
aina osanneet säilyttää profiilinsa, luonteensa avoimuuden ja vahvan elinvoiman. Tahdonvoimaa ja uudistuskykyä kuvaa se, että
Unkarista tuli Naton jäsen vuonna 1999 ja Euroopan unionin jäsen
vuonna 2004.
A magyarokban nosztalgia ébredt az 1980-as évek iránt. Akkoriban biztosak voltak a munkahelyek, olcsó az étel és a lakás, a jövedelmi különbségek csekélyek. A szegény többség most tovább szegényedett, a gazdag kisebbség gazdagodott. A személyes siker
kulcstényezőiről kiviláglott, hogy ellentétben állnak a megszokott
erkölcsi értékekkel. A családot immár el kellett tartani, míg a szocializmusban anyagi támogatást biztosítottak. Egy lelkiismeretes alkalmazott már nem volt értékes. Business és high tech szakemberek
jelentek meg és éltek jól. A kommunizmus problémái, a szólás- és
véleménynyilvánítási szabadság vagy az utazás szabadsága ebből a
szempontból nem jelentettek gondot.
Az új államszervezet, a közigazgatás és az intézmények hat hónap
leforgása alatt álltak fel 1990–91-ben. Ezt tartották a legnehezebb
feladatnak a kollektivizmus után. Hat év sem bizonyult elegendőnek
az alapprobléma, az egyén és a közösség helyzetének megoldására, akik az utóbbi ötven évben a szocialista rendszer részévé váltak.
De a magyarok szívósak és tanulékonyak. A kommunizmus évtizedei csupán szempillantást jelentenek az ország ezeréves történelmében. A magyarok nehezebb időket is átvészeltek, és mindig megőrizték egyéniségüket, nyitott természetüket és elszánt életerejüket.
Akaraterejüket és megújulási képességüket bizonyítja, hogy Magyarország 1999-ben a NATO, majd 2004-ben az Európai Unió tagja lett.
Magyarul beszélő nagykövetek klubja
Magyarul beszélő nagykövetek klubja
Kun tulin Budapestiin 1976, olivat suurlähetystömme toimitilat ”diplomaattighetossa” Vérhalom-kukkulalla. Lähetystön kantavat paikallisvoimat olivat sihteerit László Arany ja Erzsébet Kajtár sekä
autonkuljettaja Miklós Köváry; kaikki he olivat käyneet läpi kommunistisen Unkarin koulun, kukin tavallaan, ja kiintymys Suomeen oli
syvä. Erzsébet oli sittemmin sihteerini myös suurlähettiläskaudellani.
Miklós muutti Itävaltaan 1980-luvun lopussa. Värväsin tämän uskollisen Suomen ystävän uudelleen kuljettajakseni, kun muutin Wieniin
vuonna 1989. Kerran kaverit, aina kaverit.
Amikor 1976-ban Budapestre érkeztem, nagykövetségünk a „diplomatagettóban” volt a Vérhalom utcában. A nagykövetség helyi munkatársai Arany László és Kajtár Erzsébet titkárok, valamint Köváry Miklós
gépkocsivezető voltak. Valamennyien a kommunista magyar oktatási
rendszerben tanultak, Finnországhoz mély kapcsolat fűzte őket. Erzsébet később a titkárnőm volt nagyköveti szolgálatom idején is. Miklós
az 1980-as évek végén Ausztriába költözött. Amikor 1989-ben Bécsbe
költöztem, ismét sikerült ezt a hűséges finnbarátot gépkocsivezetőnek megnyernem. A barátok mindig barátok maradnak.
A Finn Nagykövetség Gellért Szálló fölötti, 1944 októberében találatot kapott épületének romjait első alkalommal 1976 tavaszán lát-
49
50
Näin hotelli Gellértin takana olevan, lokakuussa 1944 pommitetun Suomen lähetystön rauniot ensimmäisen kerran keväällä 1976.
Minut vei tontille esimieheni, suurlähettiläs Paul Jyrkänkallio, joka
teki kaikin voimin työtä uuden lähetystön puolesta. Yli 30 vuotta
paikallaan seissyt rauniorakennus ei ollut meille kunniaksi. Tontti oli
Suomen, mutta se oli autio ja vartioimaton. Rauniotalo veti puoleensa irtolaisia ja hämärämiehiä naapureita häiritsemään. Tontin koosta
oli kiistaa kommunistihallinnon kanssa, eikä rahaa löytynyt Suomen
valtiolta uuden lähetystötalon rakentamiseksi ennen 1980-lukua. Kirjurina muistan, kuinka vahvasti asia oli esillä presidentti Urho Kekkosen valtiovierailulla Unkarissa syksyllä 1976. Tonttikiista etenikin
Kekkosen ja pääsihteeri János Kádárin yhteisymmärryksen pohjalta, mutta varsinaiset rakennustyöt alkoivat vasta yli kymmenen vuotta myöhemmin. Oli sykähdyttävää seistä ulkoministeri Paavo Väyrysen kanssa tutulla tontilla, kun peruskivi laskettiin syksyllä 1986. Yhtä
sykähdyttävää on palata takaisin 14.4.2009, kun juhlitaan lähetystörakennuksemme 20-vuotispäivää.
Paul Jyrkänkallio oli suuri kielimies, yksi UM:n historian parhaita. Hän kannusti minua opiskelemaan unkarin kieltä. ”Näin voimme kaupungilla sanoa jokaisen Suomen Budapestin-suurlähetystön
diplomaatin puhuvan unkaria.” Koska meitä diplomaatteja oli vain
kaksi, tavoite ei ollut mahdoton. Jyrkänkallio itse oli oppinut unkarin radiosta korvakuulolla, mutta minä jouduin tekemään töitä tosissani oppiakseni kielen. Ulkomaalaiset kuvittelevat, että suomalainen
oppii unkarin helposti, me kun olemme ”sukulaisia kieleltämme”.
Niin, ehkäpä joskus kauan 3000 vuotta sitten, mutta tosiasiaksi jää,
että nykyvenäjässä ja ruotsissa on enemmän yhteistä sanastoa kuin
unkarissa ja suomessa. Kielitieteilijätkään eivät kykene jäljittämään
pariasataa yhteistä sanaa enempää.
Kun palasin Suomeen joulukuussa 1978, olin hankkinut lujan
pohjan, jota parantelin itseopiskelulla ja yliopiston kursseilla. Se kannatti, sillä kesällä 1992 tuli komento suurlähettilääksi Budapestiin.
Esittäytymiskäynneilläni Budapestissa havaitsin, että yllättävän
monet suurlähettiläiskollegoista puhuivat unkaria. Kieli on harvinainen, mutta Unkarilla on Trianonin rauhan perintönä seitsemän naapuria, joissa jokaisessa on tuntuva unkarilainen kielivähemmistö,
Ulkoministeri Paavo Väyrynen laskee
seppeleen tuntemattoman sotilaan
haudalle (Hősök tere) Budapestissa
21. 10. 1986, samana päivänä kun
uuden lähetystörakennuksen peruskivi muurattiin. Kuvassa vasemmalta toimistopäällikkö Torstila, toimistopäällikkö Charles Murto, osastopäällikkö Erkki
Tiilikainen, osastopäällikkö Matti Kahiluoto, suurlähettiläs Arto Mansala ja
pääjohtaja Heikki Koski.
Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila
Paavo Väyrynen külügyminiszter megkoszorúzza az ismeretlen katona sírját
a budapesti Hősök terén 1986. október
21-én. Ezen a napon rakták le a követségi épület alapkövét. A képen balról jobbra: Torstila osztályvezető, Charles Murto
osztályvezető, Erkki Tiilikainen főosztályvezető, Matti Kahiluoto főosztályvezető, Arto Mansala nagykövet és Heikki
Koski vezérigazgató. Kép: Pertti Torstila
államtitkár.
tam. Főnököm, Paul Jyrkänkallio nagykövet vitt magával a telekre.
Mindent megtett az új követség felépítéséért. A több mint harminc
éve romosan álló házzal nem dicsekedhettünk. A telek a finn állam
tulajdonában volt, de elhagyatottan és őrizetlenül állt. A romos ház
vonzotta a csavargókat és sötét alakokat, ami zavarta a szomszédokat. A telek méretét illetően vitában álltunk a kommunista vezetéssel, és a finn államnak az 1980-as éveket megelőzően pénze sem
volt új követségi épületre. Jegyzőkönyvvezetőként emlékszem,
milyen jelentőséggel szerepelt ez a kérdés Urho Kekkonen hivatalos magyarországi látogatásán 1976 őszén. A telekvita Kekkonen és
Kádár János pártfőtitkár megegyezése nyomán elsimult, az építkezés mégis több mint tíz évvel később kezdődött csak meg. Megindító volt ott állni Paavo Väyrynen külügyminiszter mellett a jól ismert
telken, amikor 1986 őszén lerakta az alapkövet. Ugyanilyen megindító a visszatérés 2009. április 14-én, amikor a követségi épület huszadik évfordulóját ünnepeljük.
Paul Jyrkänkallio számos nyelvet beszélt, a finn külügy egyik legjobb nyelvésze volt. Ő biztatott arra, hogy magyarul tanuljak. „Akkor
elmondhatjuk, hogy a budapesti finn nagykövetség minden egyes
diplomatája beszél magyarul.” Mivel csak ketten voltunk diplomaták,
a feladat nem tűnt lehetetlennek. Jyrkänkallio a rádióból hallás után
tanult meg magyarul, én azonban kénytelen voltam megdolgozni
a nyelvtudásért. A külföldiek azt gondolják, hogy a finnek könnyen
megtanulnak magyarul, hiszen „nyelvrokonok vagyunk”. Persze, talán
valamikor háromezer éve ez segített volna, de az igazság az, hogy a
mai oroszban és svédben több közös szó van, mint a magyarban és
a finnben. A nyelvtudósok sem tudtak pár száz közös szónál többet
összegyűjteni.
Amikor 1978 decemberében visszatértem Finnországba, már
komoly nyelvi alapokat szereztem, amelyet önálló tanulással és
egyetemi kurzusokon fejlesztettem. Volt is értelme, hiszen 1992 nyarán Budapestre helyeztek nagykövetként.
Budapesti bemutatkozó látogatásaimon észrevettem, hogy meglepően sok nagykövetkolléga beszél magyarul. Pedig ez ritka nyelv,
annak ellenére, hogy Magyarországnak a trianoni béke következtében hét szomszédja van, és valamennyiben számottevő magyar
51
52
Romanian Transilvaniassa yli 1,5 miljoonaa. Budapestissa oli kaudellani enimmillään peräti 16 unkaria puhuvaa edustuston päällikköä
– enemmän kuin Moskovassa tuolloin oli venäjää puhuvia lähettiläitä. Esittäytymiskierroksen jälkeen päätin perustaa unkaria puhuvien suurlähettiläiden kerhon. Kerhon nimeksi tuli unkaria puhuvien suurlähettiläiden klubi, ”Magyarul beszélő nagykövetek klubja”.
Perustavassa kokouksessa meitä oli yksitoista: Suomi, Israel, Venäjä, Romania, Kiina, Slovakia, Kroatia, Bulgaria, Puola, Slovenia ja Etelä-Afrikka. Joukkoon liittyivät vuonna 1993 Ruotsi, Ukraina, Itävalta,
Mongolia, Ranska ja Iso-Britannia.
Tästä lähettiläsjoukosta, jonka valttikortti oli unkarin kieli, tuli ystävien piiri, merkittävä siltojen rakentaja ja tiedonvaihdon foorumi.
Kommunistivallan romahtamisen jälkeisessä tyhjiössä entisiltä sosialistimaiden lähettiläiltä, joita klubin jäsenistä oli suuri osa, puuttui
luonteva viiteryhmä. Muilla kollegoilla oli Nato tai Euroopan unioni, tai he kuuluivat pohjoismaihin tai puolueettomiin. Klubista tuli
monelle murrosvuosien ensimmäinen viiteryhmä, tärkeä foorumi
tavata läntisiä lähettiläitä ja tuntea olevansa osa uutta kansainvälistä yhteyttä. Kerhon keskustelukieli oli unkari, ja näin ovet olivat auki
unkarilaiseen yhteiskuntaan ja maan poliittiseen johtoon. Kateuden
aihe muulle diplomaattikunnalle oli se, että unkaria puhuvien klubi
sai kokouksiinsa, lounaille ja päivällisille vieraaksi unkarilaisvaikuttajia
aina, kun halusi ja kenet vain halusi. Kukapa ei tulisi suurlähettiläsklubiin puhumaan äidinkielellään.
Vieraanamme oli presidentti Árpád Gönczistä pääministeri Gyula Horniin, ulkoministeri Géza Jeszenszkyyn ja László Kovácsiin ja muihin unkarilaisjohtajiin – vallanpitäjiin ja opposition edustajiin – ulottuva eliittikavalkadi. Unkarilainen yhteiskunta otti klubin
suurlähettiläät omikseen, ovet olivat auki joka suuntaan. Suorasta
keskusteluyhteydestä oli suuri ammatillinen hyöty.
kisebbség él. A romániai Erdélyben több mint másfél milliónyian.
Budapesti nagyköveti szolgálatom alatt a magyarul beszélő nagykövetek legmagasabb száma tizenhat volt, ami több volt, mint akkoriban a Moszkvában oroszul beszélő nagyköveteké. A klub neve
„Magyarul beszélő nagykövetek klubja” lett. Az alapító ülésen tizenegyen vettünk részt: Finnország, Izrael, Oroszország, Románia, Kína,
Szlovákia, Horvátország, Bulgária, Lengyelország, Szlovénia és DélAfrika. 1993-ban csatlakozott Svédország, Ukrajna, Ausztria, Mongólia, Franciaország és Nagy-Britannia.
A magyar nyelvet bíró nagyköveti társaságból baráti kör lett,
komoly kapcsolatteremtő és tájékoztatási fórum. A kommunizmus
összeomlása utáni vákuumban a klub tagjait nagyrészt kitevő korábbi szocialista országok nagykövetei nem rendelkeztek természetes hivatkozási csoporttal. Más kollégáknak ott volt a NATO vagy az
Európai Unió, vagy éppen észak-európaiak, illetve semlegesek voltak. A klub sokak számára az átmeneti évek első kapcsolódási pontja
lett, a nyugati nagykövetekkel való találkozás fontos fóruma, amely
által a nemzetközi vérkeringésben érezhették magukat. A klub nyelve a magyar volt, ami megnyitotta az ajtókat a magyar társadalom
és a politikai vezetés felé. A többi diplomata számára irigylendő volt,
hogy a magyarul beszélők klubja mindig azt a magyar döntéshozót
tudta megnyerni vendégnek a találkozókra, ebédekre és vacsorákra,
akit és amikor akart. Ki ne jönne szívesen a nagykövetek klubjába, ha
az anyanyelvén beszélhet?
Vendégünk volt Göncz Árpád köztársasági elnöktől Horn Gyula
miniszterelnökig, Jeszenszky Géza és Kovács László külügyminisztereken át rengeteg magyar vezető kormány- és ellenzéki oldalról egyaránt. A magyar társadalom magáénak vallotta a nagykövetek klubját, az ajtó kölcsönösen nyitva állt. A nyílt párbeszéd óriási szakmai
előnyt jelentett.
Suomi ja Unkari
Finnország és Magyarország
Ralph Enckell varoitti minua vaipumasta suomalais-ugrilaiseen
”hömpötykseen”. En ole tavannut vielä yhtään Unkarissa pidem-
Ralph Enckell meg akart óvni a „finnugor láztól”. Nem találkoztam
egyetlen olyan Magyarországon huzamosan élő finnel, akit ez nem
53
54
pään asunutta suomalaista, joka siihen ei olisi vaipunut. Suomen erityisasema Unkarissa on läpi lukemattomien sukupolvien ollut aivan
poikkeuksellinen. Suomalaisiin suhtaudutaan koskettavalla tunteella ja lämmöllä.
Unkari sijaitsee Euroopan sydämessä, avainpaikalla. Kylmän sodan
kaudella Suomesta muodostui unkarilaisille vapaan maailman sillanpää, jonne he kansandiplomatiaksi kutsutun liikkeen kautta saattoivat tulla hengittämään toisenlaista ilmaa. Uuden integraation
Euroopassa Suomi on joutunut kilpailemaan etuasemastaan kovemmin kuin ennen, mutta olemme yhä Unkarissa erityishuomion kohde, pohjoinen sukulaiskansa ja
suurmaa. Suomi nauttii Unkarissa vertaansa vailla
olevasta sukulaisbonuksesta, jota olemme päättäväisesti hyödyntäneet. Läheisen kulttuuriystävyytemme juuret juontavat 1800-luvulle.
Unkari on ollut meille paljossa etusijalla. Jokaiselle suurlähettiläälle oman valtionpäämiehen vierailu on aina suuri tapahtuma, huippuhetki. Olin
lähetystösihteerinä vastaanottamassa Urho Kekkosta Ferihegyn lentokentällä syksyllä 1976. Seisoin
samalla paikalla suurlähettiläänä, kun Martti Ahtisaari tuli Budapestiin keväällä 1995. Ahtisaari jatkoi Kekkosen ja Mauno Koiviston perinnettä: ensin
mennään Unkariin.
Lähtiessäni Unkarista vuonna 1996 siellä asui lähes 700 suomalaista. Kun suurlähettiläs Arto Mansala vuonna 1988 laski suomalaisten määrää Unkarissa, päätyi hän 25:een pysyvästi asuvaan ja 60 tilapäiseen henkilöön. Kasvu oli nopeaa. Vientimme lisääntyi, turismi
samoin kuin myös asiantuntijavaihto. Suomi alkoi näkyä myös rakentajana ja investoijana. Suomalaisten kokonaan tai yhdessä unkarilaisten kanssa omistamien yritysten määrä ylitti reippaasti sadan.
Suomi-Unkari Seura, jonka toiminnassa olen 1970-luvulta lähtien
ollut mukana, täyttää kohta kuusikymmentä vuotta. Millään muulla maalla ei ole sellaista ystävyyskaupunkien ja -seurojen määrää
kuin Suomella ja Unkarilla keskenään. Kansalaistason vuorovaikutus on vilkasta ja rikasta. Matkustin ja näin paljon maan sisällä ja enti-
Suurlähettiläs Pertti Torstila tervehtii presidentti Árpád Göncziä unkaria
puhuvien suurlähettiläiden tilaisuudessa 5. 1. 1994.
Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila.
Pertti Torstila nagykövet Göncz Árpád
köztársasági elnököt üdvözli a magyarul beszélő nagykövetek körében 1994.
január 5-én.
Kép: Pertti Torstila államtitkár
ért volna el. Finnország már több nemzedék óta különleges helyzetet élvez Magyarországon. A finneket megható érzelmekkel és szívélyességgel fogadják.
Magyarország Európa szívében, kulcsfontosságú helyen fekszik.
A hidegháború idején Finnország a magyarok számára kijáratot
jelentett a szabad világba, ahová a népi diplomáciának nevezett
mozgalom keretében kijuthattak, és belélegezhették azt a bizonyos
másféle levegőt. Az integrálódó új Európában Finnország a korábbinál keményebben volt kénytelen megküzdeni előnyös helyzetéért, Magyarországon azonban továbbra is különleges figyelemben
részesülünk: rokonnépként és jelentős országként tekintenek ránk.
Finnország Magyarországon páratlan előnyt élvez a rokonság révén,
amit határozottan kihasználtunk. A közvetlen kulturális kapcsolataink gyökerei a 19. századra nyúlnak vissza.
Magyarország mindig az érdeklődés homlokterében volt nálunk.
Minden egyes nagykövet számára óriási eseményt, csúcspontot
jelent a köztársasági elnöki látogatás. Követségi titkárként részt vettem Urho Kekkonen fogadásán a Ferihegyi repülőtéren 1976 őszén.
Ugyanott álltam nagykövetként, amikor Martti Ahtisaari 1995 tavaszán Budapestre látogatott. Ahtisaari folytatta Kekkonen és Mauno
Koivisto hagyományát: elsőként Magyarországra látogatott.
1996-os távozásomkor Magyarországon csaknem hétszáz finn élt.
Amikor Arto Mansala nagykövet 1988-ban felmérte a magyarországi finnek számát, huszonöt állandó és hatvan ideiglenes lakost talált.
A növekedés gyors volt. Exportunk fejlődött, a turizmus növekedett,
csakúgy, mint a szakembercsere. Finnország megjelent az építőiparban és a befektetések terén is. A kizárólagos finn vagy magyarokkal
vegyes tulajdonú vállalatok száma hamar meghaladta a százat.
A Finn-Magyar Társaság, amelynek munkájában az 1970-es évektől részt veszek, hamarosan hatvanéves lesz. Semmilyen más ország
nem rendelkezik a testvérvárosok és baráti körök olyan hálózatával,
mint Finnország és Magyarország. Az állampolgári szintű kapcsolattartás élénk és sokszínű. Sokat utaztam, és sokat láttam az ország
határain belül és a korábbi Nagy-Magyarország határvidékén. Különösen közeli kapcsolatokat alakítottam ki Pécsett és Debrecenben e
városok nagy létszámú magyar-finn baráti köreiben. Budapest mel-
55
sen suur-Unkarin rajamailla. Erityisen läheisiksi minulle tulivat Pécs ja
Debrecen ja näiden kaupunkien laaja Suomen ystävien piiri. Pécs on
Budapestin rinnalla Unkarin helmi ja syystä Euroopan kulttuuripääkaupunki vuonna 2010. 1970-luvun Pécsissä Suomen ystäväpiiriin
kuuluivat monet paikalliset vaikuttajat, kuten Bertalan Andrásfalvy.
Debrecenissä toimivat isäntinä muun muassa paikallisen yliopiston
tunnetut Suomen ystävät.
Kun Suomen lähettiläänä syksyllä 1992 kävin esittäytymässä
vapaan Unkarin ensimmäisen hallituksen ministereille, johti kulttuuriministeriötä tuttu mies, ministeriksi kohonnut Andrásfalvy. Jälleennäkeminen oli riemukas. Emme onnistuneet 1970-luvulla avaamaan
kunniakonsulaatteja Unkariin, vaikka tätä Paul Jyrkänkallion ja Kaarlo
Yrjö-Koskisen kanssa pohjustimme. Kommunistinen hallinto ei ollut
tähän valmis. Ajat kuitenkin muuttuivat, ja Pekka Kujasalon lähettiläskaudella Suomen ensimmäiseksi kunniakonsuliksi Pécsiin nimitettiin läheinen ystäväni György Kator.
56 Epilogi
Minulla on rakentunut Unkariin ystävyyssuhde, joka on jatkunut
vahvana kolmen vuosikymmenen ajan. Tuon suhteen sisällön ovat
luoneet unkarilaiset ihmiset, kulttuuri, historia ja kieli.
”Voi hyvät ystävät, meillä jos ois Unkarin viiniä saavi,
eikä kuin kaks sitä kantais ja jois,
paksusti voitais kuin paavi”, kirjoitti Carl Michael Bellman.
Sanotaan, ettei diplomaatti saa liikaa kiintyä asemamaahansa.
Ohje on oikea, ja olen sen toimissani muistanut. Silti jokainen diplomaatti tietää, että uralle osuneista maista ja kansoista jollakin on erityismerkitys. Asemamaani Ranska, Itävalta, Kroatia ja Ruotsi tulevat
aina olemaan minulle läheisiä. Vaan aina, kun lentokoneen pyörät
koskettavat Ferihegyn kenttää, lävitseni lyö lämpöaalto, jolle ei ole
vertaa. Nousen Budapestissa etelään matkaavaan junaan ja hakeudun piilopaikkaan, josta löytyy se ”Unkarin viiniä saavi”.
Suurlähettiläs Pertti Torstila hopeamitali kaulassa diplomaattikunnan hiihtokilpailuissa Nagyhidegin päällä tammikuussa 1995.
Kuva: Valtiosihteeri Pertti Torstila
Pertti Torstila nagykövet ezüstérmes
lett a diplomáciai testület síversenyén a
Nagyhideghegyen 1995 januárjában.
Kép: Pertti Torstila államtitkár
lett Pécs igazi gyöngyszem Magyarországon, megérdemelten lesz
2010-ben Európa kulturális fővárosa. Az 1970-es években számos
nagynevű helyi szakember a Pécsi Magyar-Finn Társaság tagja volt,
mint például Andrásfalvy Bertalan. Debrecenben a helyi egyetem
ismert finnbarát oktatói voltak a házigazdáim.
Amikor finn nagykövetként 1992-ben bemutatkozó látogatáson jártam a szabad Magyarország első kormányának minisztereinél, a kulturális minisztériumot régi ismerős, Andrásfalvy Bertalan
vezette. A viszontlátás örömteli volt. Az 1970-es években nem tudtunk tiszteletbeli konzulátust nyitni Magyarországon, annak ellenére, hogy Paul Jyrkänkallióval és Kaarlo Yrjö-Koskinennel szorgalmaztuk a dolgot. A kommunista vezetés nem volt készen ilyesmire. Az
idők azonban változnak, és Pekka Kujasalo nagyköveti időszakában
jó barátomat, Kator Györgyöt Finnország első tiszteletbeli konzuljává
nevezték ki Pécsett.
Epilógus
57
Magyarországhoz fűződő baráti kapcsolatom immár három évtizede
szilárdan fennmaradt. A kapcsolat tartalmát a magyar emberek,
a kultúra, a történelem és a nyelv adják.
„Lenne csak, barátaim, egy kanna magyar borunk,
vagy inkább kettő, máris igyunk,
aranyéletünk lenne bizony”, írta Carl Michael Bellman.
Azt mondják, hogy egy diplomatának nem szabad túlságosan
kötődnie az állomáshelyéhez. Ez helyes szabály, és a munkavégzés
során szem előtt is tartottam. Valamennyi diplomata tudja azonban,
hogy a pályája során megismert országok és népek közül bizonyosak különleges jelentőséget kapnak. Franciaország, Ausztria, Horvátország és Svédország voltak az állomáshelyeim, és valamennyi
mindig közel fog állni hozzám. De amikor a repülőgép kereke a Ferihegyi repülőtéren landol, olyan melegség tölt el, amely semmi máshoz nem fogható. Budapesten felszállok a délre tartó vonatra, és a
rejtekhelyemre utazom, ahol vár „egy kanna magyar bor”.
58
HANNU HALINEN
HANNU HALINEN
BUDAPEST KAHDESSA ERÄSSÄ
BUDAPEST KÉTSZER
Kuulun ainakin Pertti Torstilan kanssa niihin onnekkaisiin, jotka ovat
saaneet palvella Budapestissa kahteen otteeseen. Toimin ensin lähetystösihteerinä 1978–1980 ja sitten suurlähettiläänä 1998–2002.
Ensimmäiseen Budapestin-kauteeni uusi lähetystörakennus liittyy siten, että vuosikausien neuvottelujen jälkeen va. asiainhoitajuuskaudellani kesällä 1979 saatiin vihdoinkin Unkarin ulkoministeriön diplomaattitoimiston kanssa aikaan sopimus entisen Kelenhegyi
útin rauniorakennuksen purkamisesta. Olin varmaan viimeisiä henkilöitä, jotka pääsivät liikkumaan pommien jäljiltä luhistuneiden seinien sisällä ja aistimaan, minkälaisissa puitteissa suomalaista diplomatiaa Unkarissa oli ennen sotaa hoidettu – ero oli melkoinen
Vérhalom utcan kerrostalokansliaan! Kun vain muutamia päiviä sopimuksen allekirjoittamisen jälkeen vierailin Gellért-vuorella, tontillamme oli jäljellä vain joitakin tiilikasoja, jotka nekin sieltä pikaisesti
hävisivät. Vanhan purku tapahtui siis esimerkillisen nopeasti – milloin taas tontilla alkoi seuraavan kerran jotain tapahtua, onkin jo toinen juttu!
Kun lokakuussa 1998 saavuin Berliinistä Budapestiin edustuston
päälliköksi, suurlähetystökompleksimme antoi heti kättelyssä toimivan ja tyylikkään vaikutelman. Se olikin kollegojen kateuden kohde
ja landmark, jota esiteltiin Citadellalta turistiryhmille. Ja pikantti yksityiskohta arkkitehtonisesti oli se, että viereisen Saksan residenssin
päivällispöydän ikkunasta pääsi ihailemaan Suomen lippua!
Kun toimikauteni aikana Unkarin politiikan keskeinen tavoite oli
EU-jäsenyys ja kun syksyllä 1999 Suomella oli ensimmäinen EUpuheenjohtajuus, oli selvää, että jo muutenkin läheinen erityissuhteemme tämän ansiosta entisestäänkin tiivistyi. Residenssin lounaille ja päivällisille ei ollut vaikeaa saada vieraiksi Unkarin presidenttiä
tai pääministeriä, muista ministereistä puhumattakaan. Ja kun Unkari on pitkään ollut suomalaisten rakas vierailukohde, saimme eri tilaisuuksissamme isännöidä vuosittain 3000–3500 vierasta.
Azon szerencsések közé tartozom – tudomásom szerint Pertti
Torstilával együtt – akiket két alkalommal akkreditáltak Budapestre. Először követségi titkárként szolgáltam 1978 és 1980 között, majd
nagykövetként 1998 és 2002 között.
Az első budapesti kiküldetésemhez az új követségi épület annyiban kapcsolódik, hogy hosszú évek tárgyalásai után 1979 nyarán – ideiglenes ügyvivő voltam akkoriban – végre megállapodást
kötöttünk a Kelenhegyi úti romos épület lebontásáról a magyar Külügyminisztérium diplomáciai osztályával. Minden bizonnyal az utolsó személyek egyike voltam, akik a bombázás nyomait magukon
viselő falak között járhattak, és képet kaphattak arról, milyen környezetben működött a finn diplomácia Magyarországon a háború előtt
– bizony óriási volt az eltérés a Vérhalom utcai társasházi irodához
képest! Amikor a megállapodás aláírása után néhány nappal ellátogattam a Gellért-hegyre, a telkünkön már csak téglakupacokat találtam, azok is hamarosan eltűntek. A régi villa lebontása példás gyorsasággal történt, de hogy mikor indult újra az élet a telken, az már
másik történet.
Amikor 1998 októberében a képviselet vezetésére Berlinből Budapestre érkeztem, nagykövetségi épületegyüttesünk azonnal működőképes és stílusos benyomást tett rám. Az épület a kollégák irigységének tárgya volt, és olyan nevezetesség, amelyet a Citadelláról
mutogattak a turistáknak. Érdekes architektonikai részlet, hogy a
szomszédos német nagyköveti rezidencia ebédlőasztalánál ülve
éppen a finn lobogóra nyílik kilátás.
Szolgálati időszakom során a magyar politika legfőbb célja az
EU-tagság volt, és amikor 1999 őszén Finnország először töltötte
be az EU elnökségét, nyilvánvaló volt, hogy az egyébként is szoros
és különleges kapcsolatunk ebben a helyzetben még szorosabbá
válik. Nem volt nehéz a rezidencián rendezett ebédekre és vacsorákra megnyerni a magyar köztársasági elnököt vagy a miniszterelnököt, más miniszterekről nem is beszélve. És mivel Magyarország már
Tasavallan presidentti virka-asunnossa
elokuussa 2002.
Kuva: Suurlähettiläs Hannu Halinen
Köztársasági elnöki látogatás a
rezidencián 2002 augusztusában.
Kép: Hannu Halinen nagykövet
59
60
Yksi mieleenpainuvimpia tapahtumia oli ensimmäinen itsenäisyyspäivämme 1998. Olimme jaksottaneet vastaanotot kolmeen
osaan – virkamiehet ja diplomaatit klo 13, median, kulttuurin ja
talouselämän edustajat klo 16 ja suomalainen siirtokunta klo 18. Klo
11 alkoi valtaisa koko maan kattava lumimyrsky, joka nopeasti saattoi liikenteen kaaokseen. Sillat olivat täysin tukossa, ja liikenne Gellért-hotellilta kukkulallemme tyystin katkaistu. Olimme odottaneet
vastaanotoille yhteensä yli 700:a vierasta. Vajaa 200 paikalle päässyttä ansaitsevat kaikki erityiskiitoksen – varsinkin ne eri puolilta maata
ystävyysseuroista junalla tulleet (kun maantieyhteydet olivat poikki) ja rautatieasemalta suurlähetystöön hyisessä säässä liukastelleet
Suomen ystävät!
Keväällä 1999 Nato aloitti pommituslennot Serbiaan. Belgradinsuurlähetystön suomalainen henkilökunta evakuoitui tällöin Budapestin kautta Suomeen, jättäen huostaamme autoja ja muuta omaisuuttaan. Ajoittain Balkanin
rauhaton tilanne heijastui työhömme myös siten, että hoidimme Suomeen meneviä pakolaisryhmiä edustuston tiloissa
heidän odottaessaan jatkolentoja Helsinkiin.
Pääsiäisviikonloppuna vuonna 2000 saimme iltahälytyksen:
naapurissa oleva taiteilijatalo oli
romahtamassa, jos ei nyt ihan
lähetystörakennuksemme päälle,
niin kuitenkin ainakin sulkemassa sisääntuloväylän lähetystöalueelle. Talon seinä oli uhkaavasti
pullistunut ja jo osittain romahtanut maahan; oli todellinen
vaara saada aikaan laajaa tuhoa.
Asukkaat evakuoitiin pihalle ja
sieltä sittemmin hotelleihin. Ylipormestari Gábor Demzsky saa-
Itsenäisyyspäivän vastaanottoa odottamassa. Suurlähettiläsparin ja sotilasasiamies Timo Kivisen välissä Suomen
talvisodan unkarilainen vapaaehtoinen
ja Antal Ruprecht.
Kuva: Suurlähettiläs Hannu Halinen.
Függetlenség-napi fogadás előtt.
A nagykövet és neje, valamint Timo
Kivinen katonai attasé a finn téli háború
egyik magyar önkéntesével és Ruprecht
Antallal.
Kép: Hannu Halinen nagykövet.
hosszú ideje a finnek népszerű idegenforgalmi célpontja, különböző
rendezvényeinken évente 3000-3500 vendéget fogadtunk.
Az egyik legemlékezetesebb esemény első nemzeti ünnepünk
volt 1998-ban. Három részre osztottuk a fogadást: a köztisztviselők és
diplomaták 13 órára voltak hivatalosak, a média, kultúra és gazdasági
élet képviselői 16 órára, a finn kolónia pedig 18 órára. Délelőtt 11-kor
az egész országra kiterjedő hóvihar bontakozott ki, amely hamarosan közlekedési káoszt okozott. A hidakon állt a forgalom, és a Gellért Szállótól sem lehetett feljutni a követségre. Összesen több mint
hétszáz vendéget vártunk, akik közül mintegy kétszázan jutottak el
a fogadásra. Különösen hálásak voltunk azoknak a finnbarátoknak,
akik az ország különböző részeiben működő baráti köröket képviselve érkeztek vonattal (hiszen az országutak járhatatlanok voltak), és a
pályaudvarról a zord időjárással dacolva eljutottak a követségre.
1999 tavaszán a NATO bombázni kezdte Szerbiát. A belgrádi
nagykövetség finn személyzetét Budapesten keresztül evakuálták
Finnországba, nálunk hátrahagyva gépkocsijukat és egyéb ingóságaikat. A balkáni konfliktus azzal is hatással volt munkánkra, hogy a
Finnországba tartó menekülteket a követségen láttuk el, miközben
Helsinkibe induló repülőjáratukra vártak.
2000 húsvétján riadóztattak bennünket a szomszédos műteremépület megroggyanása miatt. Ha nem is a követségre készült éppen
omlani, a bejáratunkat eltorlaszolták. A ház fala ijesztően kitüremkedett, és már szinte teljesen leomlott. Fennállt a súlyos kár bekövetkezésének veszélye. A lakókat a kertbe terelték, később szállodákban
kaptak menedéket. Demszky Gábor főpolgármester ünnepi vacsoráról érkezett szmokingban, hogy felmérje a helyzetet, hiszen az épület fővárosi tulajdonú, a lakók pedig neves magyar képzőművészek.
Hajnalra megoldották a válságot, így nyugodtan tölthettük nagypéntek éjszakáját.
A fentiek után egy építészeti módosításról szeretnék szólni, amelyet Ilmo Valjakka építésznek és a Külügyminisztérium
ingatlanfenntartási vezetőjének is tudomására hoztam: a rezidencia központi fogadótermének élvezeti értékét emelné egy kandalló.
Valjakka vázlatot is készített az építészetileg odaillő kandallóra, tehát
a labda a minisztérium ingatlanfenntartásánál van.
61
62
pui smokissa juhlapäivällisiltä tarkkailemaan tilannetta, olihan talo
kaupungin omistama ja asukkaina useita kuuluisia unkarilaisia taiteilijoita. Aamuyöstä ongelma saatiin rajoitetuksi, ja pääsimme rauhassa lepäämään pitkäperjantaiyötä.
Edellinen olkoon johdantona yhdelle rakenteelliselle muutosehdotukselle, jonka tein arkkitehti Valjakalle ja ulkoministeriön kiinteistöjohtajalle: residenssin pääsalongissa viihtyisyyttä lisäisi takka.
Valjakka luonnostelikin ripeästi arkkitehtuuriin sopivan takkamallin –
sen jälkeen pallo on ollut ministeriön kiinteistöpuolella.
Jokaisen suurlähettilään suuri kunnia on saada valtiovierailu asemamaahansa toimikautenaan. Tasavallan presidentti Tarja Halonen
puolisonsa tohtori Pentti Arajärven kanssa teki lämminhenkisen valtiovierailun Unkariin elokuussa 2002. Presidentin seurueeseen kuului
myös silloinen ulkomaankauppaministeri Jari Vilén. Presidentti Halonen tarjosi vierailun yhteydessä virka-asunnossa juhlaillallisen, johon
monet suomalaiset herkut oli tuotu kotimaasta. Tunnelma oli korkealla, ja tarjoilu maittoi Unkarin presidentti Mádlille ja runsaslukuiselle
kutsuvierasjoukolle.
Edustustorakennuksen monitoimitilojen ja virka-asunnon funktionaalisuus testattiin useissa tilaisuuksissa. EU:n virkamieskokoukset
sopivat mainiosti tiloihin (olihan jäsenmaita tällöin vain 15), ja monitoimitilaan kuuluva kirjasto oli vilkkaassa käytössä: erilaisia esitelmäja luentotilaisuuksia ja kokouksia pidettiin viikottain. Residenssin graniittinen ruokapöytä on riittävästi mitoitettu. Sen ääressä pidettiin
monet juhlavat – mutta myös hauskat – tilaisuudet. Gastronomiassa Outi Halisen suunnittelemana ja kokki Riitta Laitisen toteuttamana tavoitteilla ei ollut ylärajaa. Onnistumisista kertokoon puolestaan
Wienistä akkreditoidun Luxemburgin-suurlähettiläs Santerin kiitos
erään EU-lounaan jälkeen, jossa hän totesi matkustaneensa Budapestiin ei EU-suurlähettiläskokouksen, vaan pelkästään sen yhteydessä tarjotun lounaan takia!
Kulttuuri on erityisesti Unkarissa keskeinen työväline tukemassa poliittista, taloudellista ja sosiaalista yhteistyötämme. Kummankin
maan kulttuurin korkea taso sekä kiinnostus toisen kulttuuriin antoi
oivan perustan vilkkaalle ja monimuotoiselle kulttuuritoiminnalle. Suurissa yleisötilaisuuksissa jouduttiin turvautumaan kaupungin
Egy nagykövet számára óriási megtiszteltetés, amikor a köztársasági elnök látogatást tesz állomáshelyén szolgálati ideje alatt. Tarja
Halonen köztársasági elnök és férje, dr. Pentti Arajärvi jó hangulatú
hivatalos látogatást tett Magyarországon 2002 augusztusában.
Az elnöki delegáció tagja volt az akkori külkereskedelmi miniszter, Jari Vilén. Halonen elnök asszony a látogatás alatt a rezidencián
ünnepi vacsorát adott, amelyre rengeteg ínyencség érkezett Finnországból. A kiváló hangulatú vacsora Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök és a népes vendégsereg kedvére való volt.
Az irodai épület termei és a rezidencia működőképességét számos rendezvényen tettük próbára. Az EU köztisztviselői tanácskozásai számára kiválóan megfeleltek a helyiségek (akkoriban még
csak tizenöt tagállam volt), az előadóteremhez kapcsolódó könyvtárat is sokan használták, hetente tartottak különböző előadásokat és rendezvényeket. A rezidencia gránitból készült ebédlőasztala
éppen megfelelő méretű. Számos ünnepélyes és egyben kellemes
eseményen ültük körül. Az Outi Halinen által megtervezett és Riitta
Laitinen szakács által kivitelezett gasztronómiai ötletek nem ismertek határt. A sikerekkel kapcsolatban álljon itt Santer, Bécsbe akkreditált luxemburgi nagykövet egy uniós ebéd után mondott köszönete, amely szerint nem az uniós nagyköveti találkozó, hanem az azon
felszolgált ebéd miatt utazott Budapestre.
A kultúra Magyarországon fontos eszköz a politikai, gazdasági és
szociális együttműködésünk támogatására. A két ország magas színvonalú kulturális élete, valamint a másik kultúrája iránti érdeklődés
megfelelő alapot adott az élénk és sokoldalú kulturális tevékenységhez. A nagyszabású rendezvényekhez hangversenytermeket és
kiállítótermeket kellett igénybe vennünk, ám a nagykövetség épületében is sokféle programot tudtunk megvalósítani. Rendkívül népszerűek voltak az évente négy-öt alkalommal megrendezett házi
koncertek, amelyeken olyan finn művészek léptek fel, mint Seppo
Kimanen és a Sibelius-vonósnégyes, Laura Mikkola, Heikki Sarmanto,
Junnu Aaltonen, Jyrki Korhonen, Maria Kettunen stb. A fogadótermekben 80-100 fős közönség részesült a zenei élményben, amelyet
a fehér Steinway-zongora tett teljessé.
63
64
konserttisaleihin ja näyttelytiloihin, mutta varsin laajasti tätä toimintaa voitiin toteuttaa suurlähetystön tiloissa. Hyvin suosittuja olivat
4–5 kertaa vuodessa järjestämämme kotikonsertit, joissa suomalaisina solisteina olivat muun muassa Seppo Kimanen ja Sibelius-kvartetti, Laura Mikkola, Heikki Sarmanto ja Junnu Aaltonen, Jyrki Korhonen ja Maria Kettunen. Salongeissa 80–100 henkinen vierasjoukko
pääsi kokemaan huimia taidenautintoja, joille valkoinen Steinwayflyygeli antoi osaltaan raffinoitua tukea.
Merkittävin toimikauteni käytännön tavoite oli uudenlaisen kulttuurin, tieteen ja elinkeinoelämän instituutin avaaminen Budapestissa. Hankehan oli ollut ilmassa jo vuosikymmeniä, ja olin päättänyt,
että nyt on aika viedä se päätökseen. Finnagora-instituutin avajaisia
päästiin juhlimaan muutamia kuukausia toimikauteni päättymisen
jälkeen keväällä 2003. Olin alun alkaen hanketta ajaessani nähnyt
sen tuovan olennaisia lisäresursseja omalla toimialallaan edustuston toimintaan. Kun sittemmin Budapestin-suurlähetystökin on joutunut ulkoasiainhallinnon yleisten säästötoimenpiteiden kohteeksi ja ollut pakotettu leikkaamaan henkilökuntaansa ja toimintaansa
myös kulttuurisektorilla, on luontevaa, että Finnagora tulee nyt Gellért-vuorelle täyttämään vapautuneita tiloja ja kirkastamaan osaltaan Suomi-kuvaa yhteisissä tiloissa suurlähetystön ja vientikeskuksen kanssa.
Presidentti Árpád Göncz EU-suurlähettiläiden lounasvieraana Suomen suurlähettilään virka-asunnossa joulukuussa 1999.
Kuva: Suurlähettiläs Hannu Halinen.
Göncz Árpád köztársasági elnök az
EU-nagykövetek ebédmeghívásának
tesz eleget a finn nagykövetségi
rezidencián 1999 decemberében.
Kép: Hannu Halinen nagykövet
A szolgálati időm legjelentősebb gyakorlati célja egy újfajta kulturális, tudományos és gazdasági intézet budapesti megnyitása volt.
A projekt már évtizedek óta a levegőben volt, én pedig úgy döntöttem, hogy eljött a cselekvés ideje. A Finnagora megnyitását szolgálati időm letelte után néhány hónappal ünnepelhettük 2003 tavaszán.
A projekt megvalósítása során kezdettől fogva úgy ítéltem meg,
hogy az intézmény jelentős további erőforrásokkal járul hozzá saját
működési területén a követség tevékenységéhez. Amikor a későbbiekben a budapesti nagykövetséget is elérték a külügyi igazgatás
általános takarékossági intézkedései, és kénytelen volt a személyzet létszámát és tevékenységi körét csökkenteni a kultúra területén
is, természetes lépés volt, hogy a Finnagora a Gellért-hegyi épület
megüresedett irodahelyiségeibe költözött, és immár a nagykövetséggel és az exportkirendeltséggel közös épületben működik.
65
66
PEKKA KUJASALO
PEKKA KUJASALO
MUISTOJA SUURLÄHETTILÄSKAUDELTANI UNKARISSA
14.10.2002–31.7.2007
EGY NAGYKÖVET EMLÉKEI MAGYARORSZÁGRÓL
2002. OKTÓBER 14. – 2007. JÚLIUS 31.
Saavuin Budapestiin vaimoni Leena Salosen kanssa Wienistä ETYJsuurlähettilään tehtävästä sunnuntaina 13.10.2002. Ensimmäinen
työpäiväni 14.10. alkoi klo 8.00 aamiaistapaamisella suomalaisten
yritysten edustajien kanssa. Se oli hyvä alku lähes viisi vuotta kestäneelle suurlähettiläskaudelleni.
Toimikauteni aikana Unkarista tuli Euroopan unionin jäsen
1.5.2004. Tämä historiallinen tapahtuma vaikutti sekä Unkariin ja sen
asemaan Euroopassa että myös Suomen ja Unkarin välisiin suhteisiin. EU:sta tuli maillemme uusi yhteistyön kenttä. Kiinnostuimme
toisistamme uudella tavalla EU-kumppaneina. Vanhan erityissuhteen pohjalta oli luontevaa etsiä toistemme tukea. Ovathan Suomi
ja Unkari kumpikin uusia EU:n jäseniä unionin itärajalla. Molemmat
maat ovat EU:n pieniä jäsenmaita, joilla on samankaltaisia etuja valvottavanaan. Yhteinen sävel löytyikin monessa kysymyksessä helposti. Uudenlainen mielenkiinto lisäsi poliittista ja taloudellista kanssakäymistä. Vilkkain vierailukausi osui vuoteen 2004. Silloin vuoden
aloitti pääministeri Matti Vanhasen vierailu tammikuussa. Hänen
lähdettyään illalla saapui ministeri Tuula Haatainen jo seuraavana
aamuna Budapestiin. Haataisen jälkeen samana vuonna Unkarissa kävi vielä viisi muuta ministeriämme. Vuoden lopulla laskin, että
2003–2004 Unkarissa oli jo käynyt kymmenen Vanhasen hallituksen
ministeriä.
Eduskunnan puhemies Paavo Lipponen kävi aikanani kahdesti
Budapestissa. Ensimmäisestä vierailusta muistan, kuinka hän kävellessämme Budapestin keskustassa pysähtyi osoittamaan avustajilleen suurkaupungin vanhoja rakennuksia ja katukahviloita sanoen:
”Katsokaa pojat. Tämä on Eurooppaa!”
Aivan kauteni alussa soi puhelimeni eräänä perjantaiaamuna kello
kymmenen. Soittaja oli presidentti Martti Ahtisaari. Yllättyneenä
kysyin: ”Oletko tulossa Unkariin, herra presidentti?” Ahtisaari vastasi:
2002. október 13-án, vasárnap érkeztem Budapestre feleségemmel,
Leena Salonennel Bécsből, ahol EBESZ-nagyköveti teendőket láttam
el. Az első munkanapom október 14-én nyolc órakor kezdődött: finn
vállalkozások képviselőivel találkoztam munkareggeli keretében.
Csaknem ötéves megbízatásom jó kezdetet vett.
Nagyköveti működésem alatt Magyarország 2004. május 1-jén
az Európai Unió tagja lett. Ez a történelmi esemény nem csupán
Magyarországra és annak európai helyzetére, hanem a finn-magyar
kapcsolatokra is hatással volt. Az EU új együttműködési tereppé vált
országaink számára. EU-tagállamként újfajta érdeklődés ébredt egymás iránt. A régi, különleges kapcsolat alapjáról kiindulva természetes volt egymás támogatásának keresése. Elvégre Finnország
és Magyarország egyaránt új EU-tagállamok az unió keleti határán.
Mindkét ország kisméretű tagállam, amelyeknek hasonló érdekeiket
kell megvédeniük. Számos kérdésben könnyen megtaláltuk a közös
hangot. Az újfajta érdeklődés növelte a politikai és gazdasági kapcsolattartást. A legélénkebb vendégjárás 2004-re esett. Az év első
látogatója Matti Vanhanen miniszterelnök volt januárban, elutazása másnapján követte Tuula Haatainen, majd abban az évben még
hat miniszter járt Magyarországon. Az év végén kiszámoltam, hogy
2003–2004-ben a Vanhanen-kormányból tíz miniszter látogatott el
Magyarországra.
A megbízatásom ideje alatt Paavo Lipponen házelnök két alkalommal járt Budapesten. Az első látogatásáról arra az epizódra
emlékszem, amikor Budapest belvárosában séta közben megtorpant, és körbemutatva így szólt kíséretéhez: „Nézzetek szét, fiúk!
Ez Európa!”
Megbízatásom elején történt, hogy egy pénteki délelőtt tíz órakor megcsörrent a telefonom. Ahtisaari köztársasági elnök hívott.
Meglepve kérdeztem: „Magyarországra készülsz, elnök úr?” Ahtisaari
Aplodit musiikkiesitykselle EU-puheenjohtajuuskauden avanneena avoimien
ovien päivänä 1. 7. 2006.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Sikeres zenei program az EU-elnökséget
megnyitó nyílt napon 2006. július 1-jén.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
67
68
”Minä olen jo Unkarissa. Olen noin kolmen tunnin automatkan päässä Budapestista. Sopiiko tapaaminen, kun olen perillä?” Tietysti sopi.
Entinen presidenttimme oli pari työtoveria mukanaan tulossa kokouksesta Slovakian rajalta Itä-Unkarista. Sovittuani lounastapaamisen
virka-asunnossa menin tapaamaan keittiöön kokki Jari Grundströmiä
ja kerroin, että presidentti Ahtisaari oli tulossa ja kysyin, pystyykö Jari
loihtimaan meille lounaan kolmessa tunnissa. Aina rauhallisen Jarin
ilmekään ei värähtänyt, kun hän vastasi: ”Tottahan toki” ja ryhtyi töihin. Kun asia oli näin hoidettu, oli minulla aikaa kiittää onneani, ettei
juuri sinä perjantaina ollut muuta sovittua ohjelmaa. Vietimme entisen presidentin, hänen seuralaistensa ja suurlähetystön muiden virkamiesten kanssa leppoisan jutteluhetken nauttien Jarin
herkullista sorsapaistia. Kun oli aika siirtyä lentokentälle, kysyi Ahtisaari: ”Mitäs minä veisin kotiin ja toimistoon
täältä tuliaisiksi?” Vastasin: ”Hanhenmaksaa, salamia ja
paprikatahnaputkiloita”. Kävimme yhdessä ne kauppahallista hankkimassa, ja niin presidentti Ahtisaari pääsi
kotiin Suomeen viikonlopun viettoon.
Presidentti Ahtisaari kävi pyynnöstäni Wienistä toisenkin kerran Budapestissa Suomen EU-puheenjohtajuuskautena lokakuussa 2006 puhumassa Tiedeakatemiassa
järjestämässäni EU-seminaarissa Balkanista ja erityisesti Kosovosta. Sali oli silloin täynnä. Samassa seminaarissa
piti Suomen avauspuheenvuoron eduskunnan suuren eli EU-asioiden valiokunnan puheenjohtaja, kansanedustaja Jari Vilén. Hänestähän tuli seuraajani, mitä en silloin tiennyt.
Tasavallan presidentti Tarja Halonen osallistui 23.10.2006 Budapestissa monen muun valtionpäämiehen kanssa Unkarin vuoden
1956 kansannousun 50-vuotismuistojuhlaan. Juhla jakoi mielipiteet
Unkarissa. Eräiden mielestä siihen ei olisi pitänyt osallistua. Minullekin tuli tästä paljon sähköistä roskapostia.
Unkarin poliittinen johto vastasi tietysti suomalaisvierailuihin. Presidentti László Sólyom teki heti maaliskuun lopulla 2006 valtiovierailun Suomeen. Hänet tapasin ensimmäisen kerran vastaanotolla,
jonka hän virkaanastumisensa jälkeen järjesti suurlähettiläille. Presidentin kierrellessä ryhmästä toiseen hän tuli kohdalleni, jolloin esit-
Eduskunnan suuren valiokunnan
puheenjohtaja, kansanedustaja
Jari Vilén (kesk.) ja valtiosihteeri
Pertti Torstila (oik.) EU-seminaarissa
Unkarin tiedeakatemiassa
lokakuussa 2006.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
A finn Parlament nagybizottságának
elnöke, Jari Vilén országgyűlési
képviselő (középen) és Pertti Torstila
államtitkár (jobbra) EU-szemináriumon
a Magyar Tudományos Akadémián
2006 októberében.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
így válaszolt: „Már itt vagyok Magyarországon. Három órányira Budapesttől. Tudunk találkozni, amikor odaérek?” Természetesen tudtunk.
Korábbi köztársasági elnökünk néhány munkatársával Kelet-Magyarországról, a szlovák határ közeléből indult. Miután megbeszéltük, hogy ebédre várjuk a rezidencián, indultam a konyhába Jari
Grundström szakácshoz, akinek elmondtam, hogy Ahtisaari elnök
urat várjuk, és megkérdeztem, sikerül-e összeütni három óra alatt az
ebédet. Az örökké nyugodt Jari arcizma sem rándult: „Természetesen.” A dolgok ilyen jó alakulása mellett már csak azért kellett hálát
adnom, hogy éppen azon a pénteken nem volt más megbeszélt
programom. A korábbi köztársasági elnök, kísérete és a nagykövetség munkatársai társaságában kellemes beszélgetést folytattunk,
miközben Jari ízletes vadkacsasültjét fogyasztottuk. Mikor indulni
kellett a repülőtérre, Ahtisaari megkérdezte: „Milyen emléket vigyek
a családnak és az irodába?”„Libamájat, szalámit és paprikakrémet”
– válaszoltam. Együtt mentünk a vásárcsarnokba beszerző körútra,
majd Ahtisaari elnök úr hazaindult Finnországba.
Ahtisaari elnök Bécsből érkezett Budapestre, amikor meghívásomra a finn EU-elnökség idején 2006 októberében előadást
tartott a Magyar Tudományos Akadémián általam szervezett
EU-szemináriumon a Balkánról, és ezen belül Koszovóról. A terem
teljesen megtelt. A szeminárium nyitóbeszédét finn részről a parlament nagy-, azaz EU-bizottságának elnöke, Jari Vilén országgyűlési képviselő tartotta. Később az utódom lett, de ezt akkor még nem
tudtam.
Tarja Halonen köztársasági elnök 2006. október 26-án számos más
állam vezetőjével együtt részt vett az ötvenhatos forradalom ötvenedik évfordulójának megemlékezésén. Az ünnepség megosztotta
a magyar közvéleményt. Voltak, akik szerint nem kellett volna részt
venni az eseményen. Magam is rengeteg kéretlen elektronikus levelet kaptam emiatt.
A magyar politikai vezetés természetesen viszonozta a finn látogatásokat. Sólyom László köztársasági elnök 2006 márciusának
végén tett hivatalos látogatást Finnországban. A beiktatása alkalmából a nagyköveteknek adott fogadáson találkoztam vele először.
A köztársasági elnök elbeszélgetett a vendégekkel, és amikor hoz-
69
70
täydyin. Sólyom tokaisi suurlähettilästoverieni ihmetykseksi hymyillen: ”Onpa hauskaa tavata sukulainen”. Käytin suotuisaa tilannetta
hyväkseni muistuttaen, että hänellä on kutsu vierailla Suomessa.
Hän lupasi tulla ja pitikin lupauksensa, kuten edellä kävi ilmi. Suurlähetystössä presidentti Sólyom oli puheenjohtajuuskautemme
lopussa EU-suurlähettiläiden lounaalla kunniavieraana.
Aiemmin saman ryhmän lounasvieraana oli värikäs oppositiojohtaja Viktor Orbán. Hän aiheutti suurlähetystön oloissa ainutlaatuisen
mediamylläkän antaessaan lähtiessään ”ovensuuhaastattelun” noin
kolmikymmenpäiselle toimittajien, valokuvaajien ja TV-kameramiesten joukolle. Salamavalojen räiskeessä ja kuvauslamppujen loisteessa sai myös edustustomme julkisuutta.
Puheenjohtajuuskautena järjestettiin useita tilaisuuksia. Niistä hauskin oli avajaistapahtuma, suurlähetystön ”avoimien ovien
päivä” lauantaina 1.7.2006. Monipuolista ohjelmaa tuli seuraamaan
neljä- ja puolisataa vierasta. EU-tietouden, suurlähetystön esittelyn
ja monenlaisen kulttuurin – haitarinsoiton ja naisvoimistelun kautta
sauvakävelyyn – lisäksi vieraillemme oli tarjolla ”suomalaista kesäruokaa”: olutta ja makkaraa. Ne tekivät hyvin kauppansa.
EU:n vaikutusta Suomen ja Unkarin välisiin poliittisiin suhteisiin
kuvaa hyvin se, että korkean tason tapaamisissa keskusteluihin varattu aika käytettiin lähestulkoon kokonaan ajankohtaisten mielipiteiden vaihtoon ajankohtaisista EU-asioista. Kahdenväliset suhteet kuitattiin ennen siirtymistä unionissa esillä oleviin aiheisiin vain lyhyellä
toteamuksella: ”Kaikki sujuu hyvin. Kiistakysyksiä ei välillämme ole.”
Suomen ja Unkarin suhteita ei voi käsitellä puhumatta kulttuurisuhteista sekä ystävyysseuroista ja -kaupungeista. Suomen kulttuurin, tieteen ja talouden keskus Finnagora aloitti toimintansa
Budapestissa keväällä 2003 kansleri Heikki Kosken, ylijohtaja Kalevi
Kivistön sekä edeltäjäni Hannu Halisen pitkäaikaisen valmistelutyön
ja ponnistelujen tuloksena. Finnagoran työn käynnistyminen oli
Unkarin hallitukselle tervetullut. Olihan Unkarin kulttuuri-instituutin
avaamisesta Helsingissä ehtinyt vierähtää jo neljännesvuosisata.
Suurlähetystön vuosittain yli kuusikymmentä tapahtumaa sisältävää monipuolista kulttuuriohjelmaa suunnitteli ja pyöritti energinen ja osaava Kirsi Rantala. Virka-asunnossa järjestetyistä kulttuuri-
Leena Salonen, Tuula Kovács ja Margó
Scheffer avoimien ovien päivänä
1. 7. 2006.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Leena Salonen, Tuula Kovács és Scheffer
Margó a 2006. július 1-jei nyílt napon.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
zám ért, bemutatkoztam. Sólyom a nagykövetkollégák nagy csodálkozására mosolyogva így szólt: „Milyen öröm rokonokkal találkozni.”
A kedvező alkalmat kihasználva emlékeztettem arra, hogy hivatalos
látogatásra szóló meghívása érvényben van. Megígérte, hogy ellátogat Finnországba, és – ahogy már említettem – meg is tartotta ígéretét. A nagykövetségen Sólyom elnök úr a finn EU-elnökség végén,
az EU-nagykövetek ebédjének díszvendégeként járt.
Ugyanebben a körben tett eleget ebédmeghívásnak Orbán Viktor, az ellenzék színes egyéniségű vezetője. A nagykövetség viszonyai között egyedülálló médiafigyelmet okozott a távozásakor
újságírókból, fotósokból és operatőrökből álló mintegy harmincfős csoportnak adott interjúval. A villogó vakuk és vakító reflektorok
fényében követségünk is részesült a nyilvánosságból.
Az EU-elnökség alatt számos rendezvényt szerveztünk. A legkellemesebb a nyitóesemény volt: 2006. július 1-jén a nagykövetség
nyílt napot tartott. A sokféle programra négyszázötven látogató volt
kíváncsi. Az EU-s tájékoztatás, a nagykövetség bemutatása és különféle kulturális programok – harmónikaszó, női gimnasztika és Nordic
walking – mellett „finn nyári ételeket”, azaz sört és kolbászt kínáltunk.
Volt is keletjük.
Az EU finn-magyar politikai kapcsolatokra gyakorolt hatását jól
mutatja, hogy a magas szintű találkozókon a beszélgetésre kiszabott
időt szinte teljes egészében az aktuális uniós ügyek megtárgyalására fordították. Az uniós ügyekre való áttérés előtt a kétoldalú kapcsolatokról röviden megállapították: „Minden rendben van. Vitás kérdés
nincs közöttünk.”
Finnország és Magyarország kapcsolatairól nem lehet beszélni
a kulturális kapcsolatok, a baráti körök és a testvérvárosok említése
nélkül. A finn kultúra, tudomány és gazdaság központja, a Finnagora
2003 tavaszán kezdte meg működését Budapesten Heikki Koski kancellár, Kalevi Kivistö főigazgató és elődöm, Hannu Halinen hosszú
előkészítő munkája és erőfeszítései eredményeképpen. A Finnagora
tevékenységének megkezdését a magyar kormány üdvözölte.
Hiszen a Magyar Kulturális Intézet már negyedszázada működik Helsinkiben.
71
72
tilaisuuksista mieleenpainuvimmat olivat Raimo Sirkiän ja Cynthia
Makrisin kaksi konserttia sekä Eino Grönin tangoilta. Tanssilavatunnelman luomiseksi vuokrakoivuin koristellun salin kalusteet oli
poistettu. Tanssikipinän sytyttäjiksi oli konserttiin kutsuttu myös
unkarilaisia tangokerhon jäseniä. Niinhän siinä kävi, että pienen
alkujäykistelyn ja ihmettelyn jälkeen kuulijat pyörähtelivät ja taivuttelivat Eikan sävelien tahtiin kuin Suomen kesässä ikään.
Myös lukuisat suomalaiset ja unkarilaiset nuoret lahjakkaat muusikot esiintyivät vieraillemme, useimmin pianistit Anna Inkeri Pap ja
Éva Polgár. Anna Inkerin aviomies, tenori Sandór, esiintyi meillä hänkin laulaen upeasti operettisävelmiä. Yhteistyö Unkarissa vaikuttavan
suomalaisen kulttuurimesenaatin Ari Kupsuksen kanssa toi suurlähetystön kulttuuritoimintaan raikkaan lisän. Hänen avullaan tutustuimme moniin taiteilijoihin ja tavoitimme myös uutta, kulttuuristamme
kiinnostunutta nuorta yleisöä.
Toimme vaimoni kanssa virka-asuntoon kuusi suurikokoista veljeltäni taidemaalari Matti Kujasalolta lainaamaamme konstruktivistista
teosta. Ne sopivat mielestämme – ja monien vieraidemmekin mielestä – hyvin edustustilojen jälkifunkistyyliseen arkkitehtuuriin.
Suomalaisten yritysten toiminnan tukeminen oli mieluinen tehtävä, johon siihenkin suurlähetystörakennus monitoimi- ja edustustiloineen tarjosi mainiot puitteet. Yritysten pyynnöstä järjestimme,
monesti Finpron kanssa yhdessä, suomalaisille unkarilaisten viranomaisten ja yritysten edustajien eli mahdollisten asiakkaiden tapaamistilaisuuksia. Suurlähettilään kutsua noudatettiin, ja keittiömme
antimien nauttiminen firma- ja tuote-esittelyjen jälkeen loi leppoisat
puitteet ”verkottumiselle”. Tapaamiset poikivat uusia yhteyksiä ja joskus välittömiä yhteistyösopimuksiakin.
Suomen ystävyyspiirit ja -seurat sekä ystävyyskaupungit Unkarissa
ovat ystävyyssuhteidemme vankka kivijalka. Erityisen mielelläni noudatin kutsuja tulla tapaamaan edellä mainittujen piirien edustajia ja
puhumaan heille. Kaiken kaikkiaan tein ”maakuntamatkoja” eri puolille Unkaria vuosien mittaan yhteensä viisikymmentäkaksi. Tietysti
näitä tapaamisia oli myös Budapestissa Kalevala-ystävyyspiirin kanssa. Sitä johti aktiivisesti Outi Karanko-Pap. Useimmiten minun toivottiin kertovan yleisölle Suomen kokemuksista EU:sta. Mitä Suomes-
Matti Kujasalon halkaisijaltaan
kolmimetrinen akryylimaalaus
virka-asunnon aulassa.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Matti Kujasalo három méter átmérőjű
akrilfestménye a rezidencián.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
A nagykövetség évi több mint hatvan rendezvényt magába foglaló sokoldalú kulturális programját a dinamikus és felkészült Kirsi
Rantala vezette. A rezidencián tartott kulturális rendezvények közül
a legemlékezetesebbek Raimo Sirkiä és Cynthia Makris két hangversenye, valamint Eino Grön tangóestje. A táncmulatság hangulatának
felidézéséhez a bérelt nyírfákkal díszített fogadóterem berendezését kiürítettük. A táncos kedv felkeltésére egy magyar tangóklubból
hívtunk táncosokat. Így aztán a kezdeti húzódozás és rácsodálkozás
után a vendégek úgy ropták Eikka dallamaira, mintha a finn nyárban
táncolnának.
Számos fiatal finn és magyar zenésztehetség lépett fel nálunk,
leggyakrabban Pap Anna Inkeri és Polgár Éva zongoraművészek.
Anna Inkeri férje, Oláh Sándor csodálatos operettdallamokkal szerepelt. A Magyarországon tevékenykedő finn mecénással, Ari
Kupsusszal folytatott együttműködés üdítő többletet adott a nagykövetség kulturális programjához. Segítségével sok művészt ismerhettünk meg, és elértünk új, a kultúránk iránt érdeklődő, fiatal
közönséghez.
Feleségemmel hat darab nagyméretű konstruktivista festményt állítottunk ki a nagyköveti rezidencián, amelyeket fivéremtől, Matti Kujasalo festőművésztől kölcsönöztünk. Véleményünk
– és számos vendégünk – szerint jól illettek a reprezentatív tér
posztfunkcionalista építészeti világába.
A finn vállalatok működésének támogatása kedvemre való feladat
volt, amelyre a nagykövetség épületének előadó- és fogadótermei
kiválóan megfeleltek. A vállalatok kérésére találkozókat szerveztünk,
több alkalommal a Finpróval közösen, magyar hivatalos szervekkel
és vállalati képviselőkkel, azaz potenciális ügyfelekkel. A nagyköveti
meghívásnak az emberek eleget tettek, és a konyhánk által készített
ínyencségek kellemes kereteket teremtettek a vállalat- és termékbemutatók utáni „networkinghez”. Ezek a találkozók számos új kapcsolatot teremtettek, időnként közvetlen együttműködési megállapodásokat is.
A magyar-finn baráti körök és a magyar testvérvárosok baráti kapcsolataink szilárd alapját képezik. Különösen szívesen tettem eleget
a baráti körök meghívásainak és felkéréseinek. Az évek során össze-
73
74
sa ajateltiin ennen liittymistä, mikä muuttui jäseneksitulon myötä?
Hävisikö kulttuuristamme jotakin omaleimaista eurooppalaiseen valtavirtaan? Nousivatko hinnat, eläkkeet, entä palkat? Miten maataloutemme selvisi? Unkarissa EU:n jäseneksituloon kiinnitettiin samoja
toiveita ja tunnettiin samoja pelkoja kuin Suomessa yhdeksän vuotta aikaisemmin. Suomen ystävistä jäi vaimolleni ja minulle miellyttävät muistot.
Yhteistyökuppaniemme joukkoon liittyi ensimmäinen sodanjälkeinen kunniakonsulimme, kun György Kator avasi 2004 toimistonsa
Pécsissä olevassa ”Pyhän Yrjänän” hotellissaan. Vinkin tästä mainiosta miehestä sain nykyiseltä valtiosihteeriltä Pertti Torstilalta. György
oli alusta pitäen aktiivinen järjestäen varsinaisten konsulitehtävien
ohella kulttuuritilaisuuksia ja auttaen suomalaisten yritysten edustajia heidän etsiessään liikeyhteyksiä Etelä-Unkarissa.
Kaiken edellä sanotun koimme puolisoni Leenan kanssa kauniissa suurlähetystörakennuksessa tai sieltä käsin. Totesimme yhdessä,
että lähes viiden vuoden jälkeenkään emme voineet keksiä talosta
mitään parannettavaa tai muutettavaa. Virka-asunnon sisustus uusittiin syksyllä 2002 ja kansliatilojen kalusteet ja tekstiilit kesällä 2007.
Kaikki tarpeellinen oli hyvin suunnitellussa talossa kohdallaan. Ajattelimme, että koska meille on annettu näin mainio työväline, on sitä
käytettävä operatiivisen työn ohella myös sitä tukevaan edustustoimintaan. Vieraiden lukumäärä vaihteli vuosittain alhaisimmasta
2750:stä vuoden 2004 huippulukemaan 3150. Virallisten tilaisuuksien määrä oli 100–140 vuodessa. Tietysti oli yksityisiäkin juhlia, kuten
toimistosihteeri Piia Karttusen häät 2005 Pál Zárandyn kanssa. Piia ja
Pál asuvat tätä nykyä Espoossa kahden suomalais-unkarilaisen lapsensa kanssa. Edustustyössämme verrattomana apuna olivat kokkien, jo mainitsemani Jari Grundstömin ja hänen seuraajansa Juha
Haaviston, lisäksi unkarilaiset Margó Scheffer ja Ani Pléva sekä tarvittaessa hänen miehensä Béla.
Gellért-kukkulan valkoinen rakennus on hyvä talo hienossa maassa.
Virka-asunnon sali. Seinällä Matti
Kujasalon 7-osainen akryylimaalaus.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
A rezidencia falát Matti Kujasalo hét
részből álló akrilfestménye díszíti.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
sen ötvenkét vidéki utat tettem szerte Magyarországon. Természetesen a budapesti Kalevala Baráti Kör tagjaival is többször találkoztam,
amelynek tevékeny vezetője Outi Karanko-Pap volt. Általában
a finn EU-tapasztalatokról kérdeztek. Hogy gondolkoztak róla Finnországban a csatlakozás előtt, mi változott a tagsággal? Veszítettünk-e
a kultúránkból, beolvadt-e az európai áramba valamely sajátosságunk? Emelkedtek-e az árak, nyugdíjak, bérek? Mi lett a mezőgazdasággal? Magyarországon ugyanazok a remények jelentek meg az
EU-tagsággal kapcsolatban, és ugyanazokat a félelmeket érezték,
mint kilenc évvel korábban Finnországban. Feleségemmel együtt
kellemes emlékeket őrzünk a finnbarátokról.
A háború utáni első tiszteletbeli konzul csatlakozott együttműködő partnereinkhez, amikor 2004-ben Kator György megnyitotta konzuli hivatalát a pécsi Szent György Fogadóban. Erről a kiváló
emberről Pertti Torstilától, a jelenlegi államtitkártól hallottam. Konzuli feladatai mellett György kezdettől fogva aktívan részt vesz kulturális programok szervezésében, valamint támogatja a finn vállalatok
dél-magyarországi kapcsolatteremtését.
Az eddig ismertetett élményeket feleségemmel, Leenával a nagykövetség gyönyörű épületében, vagy onnan kiindulva tapasztaltuk meg. Megállapítottuk, hogy öt év után sem találunk az épületben javítani- vagy változtatnivalót. A rezidencia berendezését
2002 őszén felújítottuk, az irodahelyiségek berendezését és textiljeit pedig 2007 nyarán. Az átgondoltan tervezett épületben minden
a helyén volt. Úgy gondoltuk, ha egyszer ilyen kitűnő munkaeszköz
áll rendelkezésünkre, akkor azt a mindennapi munka mellett reprezentációs célokra is fel kell használni. A látogatók legalacsonyabb
száma 2750, a legmagasabb 3150 volt (2004-ben). A hivatalos rendezvények száma évi száz és száznegyven között mozgott. Természetesen voltak családi ünnepek is, mint Piia Karttunen titkár esküvője Zarándy Pállal 2005-ben. Piia és Pál ma már két finn-magyar
gyermekükkel Espooban élnek. A vendégfogadásban felbecsülhetetlen értékű munkát végeztek a szakácsokon, a már említett Jari
Grundströmön és utódján, Juha Haavistón kívül a magyar Scheffer
Margó és Pleva Ani, valamint szükség esetén segítő férje, Béla.
A Gellért-hegyi fehér épület kiváló ház egy csodálatos országban.
75
76
JAAKKO SIEVERS
JAAKKO SIEVERS
ELÄMÄÄ SUURLÄHETYSTÖSSÄ: ÉVA GÁLIN, MÁRIA SZERIN
JA MARGIT SCHEFFERIN MUISTIKUVIA EDUSTUSTOSSA
VIETETYISTÄ VUOSISTA
A NAGYKÖVETSÉG MINDENNAPJAI:
GÁL ÉVA, SZERI MÁRIA ÉS SCHEFFER MARGIT EMLÉKEI
A KÖVETSÉGEN TÖLTÖTT ÉVEKRŐL
Éva Gál, Mária Szeri ja Margit Scheffer ovat kaikki työskennelleet
lähes 20 vuotta Suomen suurlähetystössä. Éva ja Mária ovat siivoojina suurlähetystön toimistotilojen puolella, kun taas Margit on sisäkkönä residenssissä. Vuosien mittaan suurlähetystössä on tapahtunut
paljon mieleenpainuvia asioita, ja elämä on muuttunut. Éva, Mária ja
Margit kokoontuivat muistelemaan menneitä ja vastasivat muutamaan heille esitettyyn kysymykseen.
Gál Éva, Szeri Mária és Scheffer Margit csaknem húsz éve dolgoznak
a Finn Nagykövetségen. Éva és Mária a követségi irodákban dolgoznak takarítóként, Margit szobalány a rezidencián. Az évek során számos emlékezetes élményben volt részük a követségen. Éva, Mária és
Margit felidézik a múltat, és válaszolnak néhány kérdésre.
Mikor kezdtek dolgozni a Finn Nagykövetségen?
Éva: 1989. április 12-én. Tehát áprilisban lesz húsz éve, hogy a
nagykövetségen dolgozom.
Mária: Nem sokkal Éva után jöttem a követségre, 1989 szeptemberében. A pontos dátumra nem emlékszem.
Margit: 1992. február 10-én.
Milloin aloititte työskentelyn Suomen suurlähetystössä?
Éva: Huhtikuun 12. päivänä vuonna 1989. Huhtikuussa minulla tulee
siis täyteen 20 vuotta suurlähetystössä.
Mária: Aloitin työni suurlähetystössä hieman Évan jälkeen, syyskuussa 1989. Tarkkaa päivää en kuitenkaan muista.
Margit: Helmikuun 10. päivänä 1992.
Minkälainen oli ensimmäinen työpäivänne?
Éva: En muista tarkalleen ensimmäistä työpäivääni, mutta mielestäni kaikki meni hyvin. Töihin tullessani minua ei jännittänyt – toisin
kuin työhaastattelussa. Silloin minua jännitti kovasti, sillä en ollut
koskaan ennen käynyt suurlähetystön kaltaisessa paikassa.
Mária: Muistan, kuinka ensimmäisenä työpäivänäni tutustuin ”työmaahani”. Kaikki oli uutta ja mielenkiintoista. Ensimmäisen työviikon aikana minulta kyseltiin myös paljon kysymyksiä, esimerkiksi
miksi halusin työskennellä täällä. Unkarilainen yhtiö, joka hoiti työhaastattelut, oli ottanut taustoistani jo selvää ja selvittänyt, kuka
olen. Ennen järjestelmänvaihdosta asioihin suhtauduttiin paljon
vakavammin ja tiukemmin kuin nykyään.
Margit: Tyttäreni työskenteli suurlähetystön kaupallisella osastolla,
joten minulla oli suhteita lähetystöön. Kun residenssissä vapautui
Vasemmalta oikealle Mária Szeri,
Éva Gál ja Margit Scheffer.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Balról jobbra: Szeri Mária, Gál Éva
és Scheffer Margit.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Milyen volt az első munkanap?
Éva: Nem emlékszem pontosan az első napra, de szerintem minden
jól ment. Munkába jövet nem izgultam, nem úgy, mint az állásinterjún. Akkor nagyon izgatott voltam, mivel sosem jártam még
olyan helyen, mint egy nagykövetség.
Mária: Emlékszem, ahogy az első munkanapon megismerkedtem a
„munkaterülettel”. Minden új volt és érdekes. Az első héten rengeteget kérdeztek, például azt, hogy miért akarok itt dolgozni.
A magyar cég, amelyik az állásinterjút készítette, lenyomozott,
kiderítette, ki vagyok. A rendszerváltás előtt az ilyesmit sokkal
komolyabban és szigorúbban vették, mint manapság.
Margit: A lányom a nagykövetség kereskedelmi osztályán dolgozott,
így volt kapcsolatom a követséggel. Amikor a rezidencián megüresedett egy hely, felvettek. Az első munkanapom nehéz volt,
mert minden új volt, sokat kellett tanulnom. Attól féltem, sosem
tanulok meg mindent. Azért hamar megértettem, hogy működnek a dolgok a nagykövetségen.
77
työpaikka, palkattiin minut tilalle. Ensimmäinen työpäiväni oli raskas, sillä kaikki oli
niin uutta ja opittavaa oli paljon. Olin peloissani, että en ikinä opi kaikkea tarvittavaa. Opin kuitenkin pian, miten asiat suurlähetystössä toimivat.
78
Milyen a Finn Nagykövetségen dolgozni?
Éva: Mindent összevetve jó a nagykövetségen dolgozni. Ahogy
minden munkahelyen, a követségen is vannak jó és rossz napok.
Mindenesetre jól érzem itt magam.
Mária: Jó a nagykövetségen dolgozni, örülök, hogy nem kell nyolc
órát dolgoznom. Számomra a munkahelyi környezet és a körülöttem lévő emberek nagyon fontosak a munkahelyi közérzetem szempontjából. A nagykövetségen az emberek időközönként váltják egymást, minden nagykövet a saját képére formálja a
követséget.
Margit: Nagyon érdekes a nagykövetségen dolgozni. Sok olyan
emberrel találkoztam, akikkel sosem találkoztam volna, ha nem
itt dolgoznék. Ilyenek például Martti Ahtisaari és Tarja Halonen
köztársasági elnökök, akikkel szerencsém volt találkozni. A budapesti finn nagykövetek is érdekes személyiségek, akiknek rengeteg tapasztalatot köszönhetek. Érdekes és megható volt nyomon
követni, ahogy a nagykövetségen élő gyerekek felnőttek. A nagykövetség mint munkahely sokat adott nekem.
Minkälaista on työskennellä Suomen suurlähetystössä?
Éva: Kaiken kaikkiaan suurlähetystössä on hyvä työskennellä. Kuten kaikissa muissakin työpaikoissa, myös lähetystössä minulla on ollut hyviä ja huonoja päiviä. Viihdyn lähetystössä kuitenkin hyvin.
Mária: Suurlähetystössä on hyvä työskennellä, ja olen iloinen, että
minun ei tarvitse tehdä täyttä kahdeksan tunnin työpäivää. Minulle työympäristö ja ihmiset ympärilläni ovat hyvin tärkeitä työssäviihtymiseni kannalta. Suurlähetystössä ihmiset vaihtuvat tietyin
väliajoin, ja jokainen suurlähettiläs tekee lähetystöstä mielensä
mukaisen.
Margit: On ollut hyvin mielenkiintoista työskennellä suurlähetystössä. Olen tavannut monta henkilöä, joita en olisi koskaan tavannut, mikäli en olisi työskennellyt täällä. Näihin henkilöihin kuuluvat muun muassa Suomen tasavallan presidentit Martti Ahtisaari
ja Tarja Halonen, jotka minulla oli kunnia tavata. Myös Budapestissa
työskennelleet Suomen suurlähettiläät ovat olleet mielenkiintoisia
persoonia, joiden ansiosta olen hyvin monta kokemusta rikkaampi. On ollut myös mielenkiintoista ja ihanaa seurata, kuinka suurlähetystöllä olleet lapset ovat kasvaneet pienistä lapsista aikuisiksi.
Suurlähetystö työpaikkana on siis tarjonnut minulle paljon.
Minkälaista on työskennellä suomalaisten kanssa?
Éva: Suomalaisten kanssa on mukavaa työskennellä, mutta vaihtelevaa. Olen kokenut lähinnä kielimuurin ongelmaksi, sillä Márian kanssa puhumme
vain unkaria. Tämän takia emme ole voineet tutustua kaikkiin suomalaisiin yhtä
syvästi kuin olisimme toivoneet.
Mária: Olen samaa mieltä Évan kanssa. Minun mielestäni suomalaiset ovat kuitenkin
avoimempia ja luottavaisempia toisiaan kohtaan kuin unkarilaiset. Kaiken kaikkiaan on ollut mukavaa työskennellä suomalaisten kanssa.
Margit: Suomalaiset ihmiset ovat rauhallisia, mukavia ja ystävällisiä. Jokainen ihminen on kuitenkin erilainen – oli sitten kyse suomalaisista tai unkarilaisista. Olen
viihtynyt hyvin suomalaisten kanssa.
Monitoimitila.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Az előadóterem.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Hogy alakult az együttműködés a finnekkel?
Éva: Kellemes finnekkel dolgozni, de változó. Leginkább a nyelvtudás hiánya zavar, mivel Máriával együtt csak magyarul beszélünk. Így nem tudtunk olyan alaposan megismerkedni a finnekkel,
ahogy szerettünk volna.
Mária: Egyetértek Évával. Úgy látom, hogy a finnek nyitottabbak, és
jobban bíznak egymásban, mint a magyarok. Kellemes dolog finnekkel dolgozni.
Margit: A finnek nyugodt, kellemes és barátságos emberek. Minden
ember más, legyen az magyar vagy finn. Jól érzem magam a finnek társaságában.
Miben változott az élet a nagykövetségen?
Éva: A világgal együtt a nagykövetség élete is megváltozott. Korábban csak a földszinten dolgozhattunk önállóan, az emeletre csak
finnek jelenlétében mehettünk. A világ sokat változott húsz év
79
Miten elämä suurlähetystössä on muuttunut?
Éva: Elämä suurlähetystössä on muuttunut maailman mukana. Ennen saimme työskennellä vapaasti
vain alakerrassa ja yläkertaan saimme mennä vain suomalaisten ollessa läsnä. Maailma on kuitenkin
muuttunut paljon 20 vuoden aikana, ja ennen turvallisuusasioihin suhtauduttiin eri tavalla. Työni on
siis nykyään helpompaa, sillä saan kulkea työympäristössäni vapaammin.
Mária: Éva on oikeassa, että asiat muuttuvat ajan kanssa. Nykyaikaa ei voi täysin verrata järjestelmänvaihdoksen aikaiseen maailmaan. Myös jokaisen suurlähettilään aikana elämä suurlähetystössä muuttuu, mikä on tietysti täysin normaalia.
Margit: Koen, että työni suurlähetystön residenssissä on todellinen luottamustehtävä. Työskentely residenssissä on täysin erilaista kuin toimistotiloissa. Toiset suurlähettiläät ovat aiheuttaneet
minulle enemmän huolta ja toiset enemmän iloa. Suomen suurlähetystön elämä on aina ollut vilkasta, mutta vieraiden määrä on
nykyään lisääntynyt. Töitä on siis aina riittänyt.
80
Mikä on mieleenpainuvin asia, mitä kohdallenne on tapahtunut
vuosien saatossa?
Éva: Kaikkein mukavin ja mieleenpainuvin muistoni suurlähetystössä
on se, kun yhdessä tyttäreni kanssa osallistuimme edustuston joulujuhlaan. Eräs henkilökunnan jäsen oli pukeutunut joulupukiksi ja
kaikki lapset – niin suomalaiset kuin unkarilaisetkin – olivat yhdessä ja saivat lahjoja. Tunnelma oli erityisen mieluisa, ja muistan sen
lämpimästi ikuisesti.
Mária: Muistan hyvin, kun pääsimme kahden päivän virkistysmatkalla Lillafürediin. Tämä tapahtui 1990-luvun alussa. Meille oli järjestetty paljon ohjelmaa – niin urheilemista kuin ulkoilua. Tähän tapahtumaan minulla liittyy hyvin paljon lämpimiä ja mukavia muistoja. Tunsimme kuuluvamme osaksi työyhteisöä ja saavamme kiitosta
tekemästämme työstä.
Margit: Minun mieleenpainuvin muistoni liittyy kesän 2008 suurlähettiläs Jari Vilénin isännöimään ja
organisoimaan viikonloppumatkaan Suomeen. Varsinkin Suomenlinna jäi mieleeni hyvin. Olin myös
yllättynyt, kuinka valoisaa Suomessa kesällä iltaisin on. Sää oli aurinkoinen ja lämmin, ja meille kerrottiin, että saavuimme juuri oikeaan aikaan, sillä matkaamme ennen ja matkamme jälkeen sää oli täysin
erilainen, kylmä ja sateinen. Pidin erityisen paljon Suomen rauhallisesta ilmapiiristä. Kävimme myös
merikasarmilla ulkoministeriössä, jossa tapasimme useita tärkeitä henkilöitä. Matka oli todella mieluisa ja tulen muistamaan sen aina.
alatt, korábban a biztonsági kérdéseket másképp kezelték. A munkám ma könnyebb, szabadabban mozoghatok a munkahelyemen.
Mária: Igaz, hogy a dolgok idővel változnak. A mai világot össze sem
lehet hasonlítani a rendszerváltáskori helyzettel. Ezenkívül minden nagykövet megváltoztatja a nagykövetség életét, ami teljesen normális dolog.
Margit: Úgy érzem, hogy a nagykövetségi rezidencián végzett munkám bizalmi feladat. A rezidencián végzett munka eltér az irodaitól. Voltak nagykövetek, akik több gondot, mások több örömöt
okoztak. A Finn Nagykövetség élete mindig is élénk volt, de a vendégek száma állandóan emelkedett. Mindig volt elég munka.
Keittiö.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
A konyha.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Mi a legemlékezetesebb élmény, ami az évek során történt?
Éva: A legszebb és legemlékezetesebb élményem a nagykövetségen az, amikor a lányommal részt vettünk a követség karácsonyi
ünnepségén. A személyzet egyik tagja beöltözött Mikulásnak, és
minden gyerek – magyar és finn egyaránt – együtt volt, és ajándékot kapott. Nagyon jó hangulat volt, mindig szeretettel emlékszem vissza erre.
Mária: Jól emlékszem a kirándulásra, amikor két napra elutaztunk
Lillafüredre. Az 1990-es évek elején történt. Sok programot szerveztek, lehetett sportolni, kirándulni. Sok szép és kellemes emlékem kötődik ehhez az úthoz. Úgy éreztük, hogy egy közösséghez
tartozunk, és megbecsülik a munkánkat.
Margit: Az én legemlékezetesebb élményem a Jari Vilén által szervezett és vezetett hétvégi kirándulás Finnországba 2008 nyarán. Különösen Suomenlinnára emlékszem szívesen. Meglepett, milyen világos van Finnországban a nyári estéken. Napos és
meleg idő volt, megtudtuk, hogy éppen jókor érkeztünk, mert
azelőtt és azután hideg, esős időjárás volt. Szeretem Finnország
nyugodt légkörét. A Merikasarmiban is jártunk, a Külügyminisztériumban, ahol sok fontos emberrel találkoztunk. Nagyon kellemes
út volt, mindig szép emlékem marad.
81
82
JARI VILÉN
JARI VILÉN
YHTEENVETO
ÖSSZEFOGLALÓ
Suomen Unkarin suurlähetystörakennus on seisonut kaksikymmentä vuotta paikallaan tarjoten oivat ja edustavat puitteet Suomen ja
Unkarin suhteiden hoitamista varten. Kuten tämän historiikin kirjoituksista on käynyt ilmi, kiinteistö suunniteltiin ja rakennettiin täysin
toisenlaista maailmaa varten kuin missä se nyt käytännössä on elänyt. Silmämme ja korvamme keskellä sosialistista leiriä ovat muuttuneet Suomen ja Unkarin EU-kumppanuuden sekä taloudellisen
yhteistyön entistä tiiviimmäksi kehittämiseksi.
Kahdenkymmenen vuoden aikana on kasvanut myös täysin uusi
päättäjäsukupolvi, joka nyt johtaa maidemme kohtaloita ja joka
pyrkii ohjaamaan koko maanosamme kehitystä. Kun katsoo suurlähetystön vihkiäisiin 14.4.1989 osallistuneiden henkilöiden nimiluetteloa, kuvaavaa on erityisesti Unkarin järjestelmänmuutoksen
mukanaan tuoma täydellinen henkilömuutos. Suomen osalta muutos on ollut hitaampaa, mutta tuntuvaa sekin. Poliitikkosukupolvi on
vaihtunut, ja jatkuvuuden turvaava virkakunta on siirtynyt entistä
vastuullisempiin tehtäviin. Hyvän kuvan Unkarin merkityksestä Suomelle antaa sekin, että kaksi täällä viimeisen 20 vuoden aikana palvellutta suurlähettilästä on noussut ulkoministeriön valtiosihteerin viran haltijoiksi. Yksikään nainen ei vielä ole palvellut maamme
suurlähettiläänä Unkarissa, mutta tulevaisuudessa varmasti tämäkin
puute korjaantuu.
Lähettiläiden kirjoituksista välittyy minusta hyvin se lämpö, joka
Suomen ja Unkarin, suomalaisten ja unkarilaisten välillä aina on ollut
olemassa. Työskentely Unkarissa on aina ollut suomalaiselle diplomaatille etuoikeus. Se, miten suurta unkarilaisten Suomi-tietous on
hyvin usein ollut, on yllättänyt positiivisesti. Usein se on ollut moninkertaista suomalaisten Unkari-tietoisuuteen verrattuna. Yksi kuvaavimmista symboleista unkarilaisten uhrautuvaisuudesta Suomen
puolesta on ensimmäisen lähetystörakennuksen kiinteistönhoitajan Ferenc Tömörin kohtalo. Hän kaatui suurlähetystön pihamaalle
tarkka-ampujan luodista yrittäessään pelastaa puna-armeijan tuleen
Finnország magyarországi követségének épülete húsz éve nyújt
kiváló és reprezentatív keretet a finn-magyar kapcsolatok ápolására.
Ahogy a kiadványunkban szereplő írásokból is kiderül, az épületet
egészen más világra tervezték és építették, mint amilyenben valójában működött. A szocialista táborban végzett megfigyelő tevékenység Finnország és Magyarország uniós, valamint gazdasági együttműködésén alapuló partnerséggé alakult.
Húsz év alatt a döntéshozók teljesen új nemzedéke
nőtt fel, amely ma a két országot vezeti, és amely egész
Európa fejlődésére hatni igyekszik. Ha áttekintjük a nagykövetség avatóünnepségén 1989. április 14-én részt vett
vendégek jegyzékét, különösen szembetűnő a magyar
rendszerváltás okozta teljes személycsere. Finnországban
ez a folyamat lassúbb, mindazonáltal észrevehető.
A politikusok nemzedéke kicserélődött, a folyamatosságot biztosító köztisztviselői kar a korábbinál felelősebb
feladatokat kapott. Az is jól illusztrálja Magyarország
jelentőségét Finnország számára, hogy az utóbbi húsz
évben két itt szolgált nagykövet is a külügyminisztériumi államtitkárságig vitte. Hazánkat még nem képviselte
Magyarországon női nagykövet, de a jövőben ezt a hiányosságot minden bizonnyal pótolni fogjuk.
A nagykövetek írásaiból megítélésem szerint egyértelműen kiviláglik az a rokonszenv, ami Finnország és
Magyarország, a finnek és a magyarok között mindig
is fennállt. A magyarországi munkavégzés a finn diplomaták számára mindig kiváltságnak számított. A magyarok alapos
ismeretei Finnországról mindig pozitív meglepetést okoznak, és
gyakran meghaladják a finnek ismereteit Magyarországról.
A magyarok Finnország iránti áldozatvállalásának egyik legszebb
jelképe az eredeti követségi épület gondnoka, Tömör Ferenc sorsa.
A nagykövetség udvarán mesterlövész golyójától esett el, miköz-
Tuokiokuva pääministeri
Matti Vanhasen vierailusta 22. 4. 2008.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Pillanatkép Matti Vanhanen miniszterelnök látogatásáról 2008. április 22-én.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
83
84
ampumasta rakennuksesta kaikkea pelastettavissa olevaa, ja hänen
viimeinen lepopaikkansa on yhä edelleen suurlähetystötontin Tonavan-puoleisessa kulmauksessa.
Edustustokiinteistö on kestänyt ajan kulutusta kiitettävästi. Se
on säilynyt iättömänä vielä kahdenkymmenen vuoden jälkeenkin ja herättää aina uudelleen siellä käyvien unkarilaisten, suomalaisten tai muunmaalaisten vieraiden ihastuksen. Sana transparenssi on yksi ensimmäisiä määritelmiä, jonka kuulee vieraiden suusta.
Lähetystörakennuksesta on ajan kuluessa tullut osa Gellért-kukkulan luonnollista asujaimistoa. Citadellalta vapauspatsaan juurelta alas
katsoessaan näkee valkoisen palatsin lipputangossa aina liehuvan
leijonalipun, mikä varmasti tekee jokaiselle selväksi, missä
Suomi Unkarissa on.
Tänä päivänä talo on jälleen täynnä elämää. Ulkoministeriön omista henkilövähennyksistä huolimatta talon
kaikki huoneet ovat täynnä, sillä nykyään talon jakavat
ulkoministeriön väen kanssa sopuisasti vientikeskus Finpro sekä kulttuuri- ja tiedeinstituutti Finnagora. Taloon on
saatu aikaiseksi ainutlaatuinen suomalaisosaamiskeskittymä, joka tukee kaikkien organisaatioiden toimintaa ja luo
myös uusia virikkeitä. Uutena avauksena unkarilais-suomalaisiin suhteisiin on tullut myös vuonna 2008 käynnistynyt nuorisovaihto-ohjelma, jonka puitteissa sata nuorta
tulevaisuuden päättäjää ja vaikuttajaa vierailee vastavuoroisesti toistensa luona. Nämä nuoret ovat lupaus siitä,
että myös tulevina vuosikymmeninä Suomen ja Unkarin
erityissuhde säilyy ja kehittyy. Molemmissa maissa myös
ystävyyspiiri- ja ystävyyskuntatoiminta elää ja voi hyvin.
Suurlähetystörakennuksen aloittaessa uuden vuosikymmenen voimme olla luottavaisia sitä kohtaan, että talo
tulee myös tulevina vuosina täyttymään vieraista ja että
Suomen ja Unkarin suhteiden osalta löydämme yhä uusia
ulottuvuuksia.
Suurlähettiläs Jari Vilén ja eduskunnan
puhemies Sauli Niinistö hetkeä ennen
vieraiden saapumista.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
Jari Vilén nagykövet és Sauli Niinistö
házelnök vendégekre várva.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
Edustuston väki koolla keväällä 2009.
Kuva: Suomen suurlähetystö, Budapest
A követség személyzete 2009 tavaszán.
Kép: Finn Nagykövetség, Budapest
ben a Vörös Hadsereg által lángra lobbantott épületből próbálta
menteni a javakat. Nyughelye ma is a nagykövetség telkének Duna
felőli sarkában található.
A követségi ingatlan ellenállt az idő múlásának. Húsz év elteltével
is kortalanul áll a helyén, és csodálatra készteti az ide érkező magyarokat, finneket és más országbelieket. Az átláthatóság az egyik első
fogalom, amely a vendégek eszébe jut. A követségi épület idővel a
Gellért-hegy természetes lakókörnyezetének részévé vált. A Citadelláról és a Szabadság-szobor mellől letekintve mindig látható a fehér
épület a zászlórúdon lobogó oroszlános zászlóval, amely mindenki
számára világossá teszi, hol találja Finnországot Magyarországon.
A követség épülete ma ismét tele van élettel.
A Külügyminisztérium munkaerőcsökkentési intézkedéseinek ellenére minden helyiségünkben munka
folyik, hiszen a külügyminisztériumi dolgozók jelenleg a Finpro exportközponttal és a Finnagora kulturális és tudományos központtal osztoznak egyetértésben az épületen. Egyedülálló finn tudásközpont
jött itt létre, amely valamennyi szervezet tevékenységét támogatja, és új impulzusokat nyújt. A magyarfinn kapcsolatok új iránya a 2008-ban indult ifjúsági
csereprogram, amelynek keretében száz ifjú jövőbeli döntéshozó tesz kölcsönös látogatást egymás
hazájában. A programban résztvevő fiatalok biztosítékot jelentenek arra, hogy a következő évtizedekben is fennmarad és továbbfejlődik Finnország és
Magyarország különlegesen szoros viszonya. Mindkét országban elevenen él a baráti körök és a testvérvárosok hálózata. A nagykövetség épülete következő
évtizedének küszöbén joggal bízhatunk abban, hogy
ez a ház továbbra is megtelik látogatókkal, valamint
abban, hogy a finn-magyar kapcsolatok terén új és új
területeket fedezünk fel.
85
86
KIRJOITTAJAT
SZERZŐK
HALINEN, Hannu: Követségi titkár (1978–1980), majd nagykövet (1998–2002) Budapesten. 2005-től Finnország
egyiptomi nagykövete.
SUOMEN EDUSTUSTOPÄÄLLIKÖT
UNKARISSA
FINN KÉPVISELETVEZETŐK
MAGYARORSZÁGON
HALINEN, Hannu: Toimi Budapestissa lähetystösihteerinä
vuosina 1978–1980 ja suurlähettiläänä 1998–2002. Vuodesta 2005 lähtien Suomen Egyptin-suurlähettiläs.
Karl Gustaf Idman, lähettiläs (Kööpenhaminasta käsin)
1922–1927
Karl Gustaf Idman, követ (állomáshely: Koppenhága)
1922–1927
HYVÄRINEN, Risto: Vuosina 1989–1992 Suomen Unkarinsuurlähettiläs, minkä jälkeen siirtyi eläkkeelle.
HYVÄRINEN, Risto: 1989 és1992 között Finnország magyarországi nagykövete, ezután nyugalomba vonult.
Emil Nestor Setälä, lähettiläs (Kööpenhaminasta käsin)
1927–1930
Emil Nestor Setälä, követ (állomáshely: Koppenhága)
1927–1930
KUJASALO, Pekka: Suurlähettiläs Unkarissa vuosina 2002–
2007. Nykyisin ulkoasiainministeriön protokollaosaston
päällikkö.
KUJASALO, Pekka: Magyarországi nagykövet 2002 és 2007
között. Jelenleg a finn Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője.
Onni Talas, lähettiläs (Kööpenhaminasta käsin) 1930-1934
Onni Talas, követ (állomáshely: Koppenhága) 1930–1934
Onni Talas, lähettiläs 1934–1940
Onni Talas, követ 1934–1940
MANSALA, Arto: Palveli Suomen Unkarin-suurlähettiläänä
vuosina 1985–1989. Nimitettiin vuonna 2003 valtiosihteeriksi ulkoasiainministeriöön, josta jäi eläkkeelle vuonna 2007.
MANSALA, Arto: 1985 és 1989 között Finnország nagykövete Magyarországon. 2003-ban külügyminisztériumi
államtitkárnak nevezték ki, 2007-ben nyugdíjba vonult.
Aarne Wuorimaa, lähettiläs 1940–1944
Aarne Wuorimaa, követ 1940–1944
Uno Salomon Koistinen, asiainhoitaja 1950–1951
Uno Salomon Koistinen, ügyvivő 1950–1951
Lauri Hjelt, asiainhoitaja 1951–1957
Lauri Hjelt, ügyvivő 1951–1957
Toivo Heikkilä, asiainhoitaja 1957–1960,
suurlähettiläs 1960–1963
Toivo Heikkilä, ügyvivő 1957–1960,
nagykövet 1960–1963
Reino Palas, suurlähettiläs 1963–1965
Reino Palas, nagykövet 1963–1965
Olavi Raustila, suurlähettiläs 1965–1969
Olavi Raustila, nagykövet 1965–1969
SIEVERS, Jaakko: Suomen Budapestin-suurlähetystön kulttuuri- SIEVERS, Jaakko: A budapesti Finn Nagykövetség kultuvastaava vuoden 2009 tammikuusta heinäkuuhun. Elokuusrális ügyekkel foglalkozó programkoordinátora 2009
ta 2009 lähtien työskennellyt suurlähetystössä EU-asioiden
januárjától júliusáig. 2009 augusztusától az EU-s ügyekparissa. Kirjoittaa väitöskirjaa Unkarin 1960- ja 1970-lukujen
kel foglalkozik a nagykövetségen. Magyarország Finnpoliittisista suhteista Suomen ja Ruotsin kanssa.
országhoz és Svédországhoz fűződő 1960- és 1970-es
évekbeli politikai kapcsolatairól ír disszertációt.
TORSTILA, Pertti: Toimi lähetystösihteerinä Budapestissa
vuosina 1976–1978 ja suurlähettiläänä 1992–1996. Vuo- TORSTILA, Pertti: Követségi titkár (1976–1978), majd nagydesta 2006 lähtien toiminut Suomen ulkoasiainministerikövet (1992–1996) Budapesten. 2006-tól a finn Külügyön valtiosihteerinä.
minisztérium államtitkára.
Martti Ingman, suurlähettiläs 1969–1973
Martti Ingman, nagykövet 1969–1973
Paul Jyrkänkallio, suurlähettiläs 1973–1977
Paul Jyrkänkallio, nagykövet 1973–1977
Kaarlo Yrjö-Koskinen, suurlähettiläs 1977–1979
Kaarlo Yrjö-Koskinen, nagykövet 1977–1979
Osmo Väinölä, suurlähettiläs 1979–1985
Osmo Väinölä, nagykövet 1979–1985
Arto Mansala, suurlähettiläs 1985–1989
Arto Mansala, nagykövet 1985–1989
Risto Hyvärinen, suurlähettiläs 1989–1992
Risto Hyvärinen, nagykövet 1989–1992
Pertti Torstila, suurlähettiläs 1992–1996
Pertti Torstila, nagykövet 1992–1996
VALJAKKA, Ilmo: Suunnitteli Suomen Budapestin suurlähe- VALJAKKA, Ilmo: Finnország budapesti követségi épületétystörakennuksen. Muita suunnittelukohteita mm. Unkanek tervezője. További épületei pl.: Magyarország helrin Helsingin suurlähetystörakennus, Yhtyneiden Kuvasinki nagykövetsége, az Yhtyneet Kuvalehdet irodahálehtien toimitalo sekä Yleisradion Iso Paja. Valjakka on
za, valamint a Finn Rádió Iso Paja elnevezésű épülete.
eläkkeellä oleva professori.
Jelenleg nyugalmazott egyetemi tanár.
Jaakko Kaurinkoski, suurlähettiläs 1996–1998
Jaakko Kaurinkoski, nagykövet 1996–1998
Hannu Halinen, suurlähettiläs 1998–2002
Hannu Halinen, nagykövet 1998–2002
Pekka Kujasalo, suurlähettiläs 2002–2007
Pekka Kujasalo, nagykövet 2002–2007
Jari Vilén, suurlähettiläs 2007–
Jari Vilén, nagykövet 2007–
PAASIO, Pertti: 1989-től 1991-ig finn külügyminiszter, 1987
PAASIO, Pertti: Suomen ulkoasiainministeri vuosina 1989–
és 1991 között a Finn Szociáldemokrata Párt elnöke,
1991 ja Suomen Sosialidemokraattisen Puolueen
1996-tól 1999-ig képviselő az Európai Parlamentben.
puheenjohtaja 1987–1991 sekä edustaja Euroopan parA Külföldön Élő Finnek Parlamentjének
lamentissa 1996–1999. Ulkosuomalaisparlamentin puhe(Ulkosuomalaisparlamentti) és a Finnország Társaság
mies ja Suomi-Seuran puheenjohtaja.
(Suomi-Seura) elnöke.
VILÉN, Jari: Vuodesta 2007 lähtien Suomen Unkarin-suurlähettiläs. Ennen tätä toiminut mm. Suomen Eurooppa- ja ulkomaankauppaministerinä vuosina 2002–2003
sekä eduskunnan suuren valiokunnan puheenjohtajana
2004–2007.
VILÉN, Jari: 2007-től Finnország magyarországi nagykövete. Korábban többek között Európa-ügyi és külkereskedelmi miniszterként (2002–2003), valamint a Finn
Parlament nagybizottsága elnökeként (2004–2007)
tevékenykedett.
87
LÄHTEET/FORRÁSOK
KIRJALLISUUS | SZAKIRODALOM
Békés, Csaba, Byrne, Malcolm & Rainer, János M. (ed.):
The 1956 Hungarian Revolution:A History in Documents.
Budapest: CEU Press 2002.
Halmesvirta, Anssi: Co-operation Across the Iron Curtain.
Hungarian-Finnish ScientificRelations of the Academies
from the 1960s to the 1990s. Jyväskylä: Jyväskylä University Printing House 2005.
Halmesvirta, Anssi (ed.): Hungarologische Beiträge 14.
Kádár’s Hungary – Kekkonen’s Finland. Jyväskylä: University of Jyväskylä 2002.
88
Halmesvirta, Anssi & Nyyssönen, Heino (ed.): Hungarologische Beiträge 18. Bridge Building and Political Cultures:
Hungary and Finland 1956–1989. Jyväskylä: University of
Jyväskylä 2006.
Halmesvirta, Anssi & Nyyssönen, Heino: Unkarin kansannousu 1956. Helsinki: WSOY 2006.
Huotari, Juhani & Vehviläinen, Olli (toim.): Unkari: maa,
kansa, historia. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden
Seura 2004.
Kallenautio, Jorma: Suomi kylmän rauhan maailmassa. Suomen ulkopolitiikka Porkkalan palautuksesta 1955 Euroopan Unionin jäsenyyteen 1995. Helsinki: Suomalaisen Kirjallisuuden Seura 2005.
Litván, György (ed.): The Hungarian Revolution of 1956.
Reform, Revolt and Repression 1953–1963. New York:
Longman 1996.
Honka-Hallila, Helena (toim.): Meidän Unkari. Suomi-Unkari
Seura 1950–2000. Jyväskylä: Gummerus 2000.
Romsics, Ignác: Magyarország története a XX. században.
Budapest: Osiris Kiadó 2001.
Ruhanen, Maiju: Huvila Gellért-vuorella. Suomen Budapestin
suurlähetystön historiikki 1919–1981. Helsinki: UM 2004.
Sievers, Jaakko: Lähentymistä kylmän sodan sallimissa rajoissa – Unkarin ulkopoliittiset suhteet Suomeen
1960-luvulla rauhanomaisen rinnakkaiselon, puolueettomuuden ja heimosukulaisuuden käsitteiden valossa. Pro
gradu -työ: Jyväskylän yliopisto, historian ja etnologian
laitos, yleinen historia 2008. (https://jyx.jyu.fi/dspace/
handle/123456789/18479)
Talas, Onni: Muistelmani. Itsenäisyyssenaattorina ja lähettiläänä kymmenessä maassa. Porvoo: WSOY 1960.
KUVALÄHTEET | FOTÓK
Arkkitehtuuritoimisto Ilmo Valjakka Oy., Helsinki.
Ilmo Valjakka Oy tervezőiroda, Helsinki.
Suomen suurlähetystö, Budapest.
Finn Nagykövetség, Budapest.
Suurlähettiläs Hannu Halinen.
Hannu Halinen nagykövet.
Tasavallan presidentin kanslia, Helsinki.
Köztársasági Elnöki Hivatal, Helsinki.
Tömör család / Tömörin perhe, Budapest.
Tömör család, Budapest.
Ulkoasiainhallinnon (UH) kuva-arkisto, Helsinki.
Külügyi képarchívum (UH), Helsinki.
Urho Kekkosen arkisto, Niinikoski.
Urho Kekkonen Archívum, Niinikoski.
Valtiosihteeri Pertti Torstila.
Pertti Torstila államtitkár.