data/www.finland.hu/Hungarian/24#4e5bba45-f32b-4180-a44a-f2a29e283282.txt

Hírek, 2016.10.24.
Petri Tuomi-Nikula nagykövet ünnepi beszéde az I. kerület 2016 október 23-i megemlékezésén
Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt héten Finnország-szerte minden este szóltak a harangok. A finnek így emlékeznek azokra, akik az elmúlt hetekben a szír kormány és az orosz légierők bombázásai során vesztették életüket Aleppóban. Mi finnek vajmi keveset tehetünk a vérengzések megállítása érdekében. Véleményünk azonban lehet, és ezt ki is kell mondanunk. Az esti harangszó tiltakozás a minden mértéket meghaladó, civilek ellen irányuló erőszakkal szemben. Szíriában nem ideológiákról van szó, hanem hatalomvágyról és félelemől. A hatalom elvesztésétől való félelemről.
Kedves Barátaim!
Hatvan évvel ezelőtt a világ tanúja volt a remény ébredésének Magyarországon. Két héten keresztül a magyarok – és velük együtt az egész nyugati világ – abban a hitben élt, hogy a szabadság győzedelmeskedhet. Nem így történt. Szovjet tankok jöttek Budapest utcáira. Magyarok ezrei haltak meg, és százezrek menekültek külföldre.
Sokan meghaltak – és sokan elmenekültek hazájukból, mert nyugati értékeket, jobb életet és igazságosságot szerettek volna megvalósítani az életükben. Európa és később az egész világ menedéket adott az arra szorulóknak. Szimpátia áramlott Magyarország felé – de ez nem segített az orosz tankokkal és a későbbi kivégzésekkel szemben.
A finnek mély együttérzéssel élték meg azokat a napokat. A magyarok ügye minden finn ügye is volt. Finnország-szerte különböző eseményekhez kapcsolódóan gyűjtéseket rendeztek, készleteket halmoztak fel a magyarok megsegítésére. A helyzet Finnországban sem volt könnyű – csupán 12 év telt el azóta, hogy Finnország is megharcolta a saját harcát. Ezért a finneknek talán könnyebb volt azonosulniuk a magyarok helyzetével, mint másoknak.
Senki nem tudta, hogy mi lesz a budapesti október után. Mégis: az akarat, hogy segítsünk a rokon népnek, nagy volt. Idén jelent meg egy könyv arról, hogyan segített Finnország Magyarországnak 1956-ban – ebből kiállítás is készült, amely most nyílt meg a Magyar Állami Operaház előcsarnokában, és november végéig tekinthető meg.
Talán ez jó alkalom, hogy egy kicsit arról beszéljek, hogy látom én – és velem együtt talán a legtöbb finn is –Magyarország 1956 utáni történelmét.
Mindenekelőtt az 1956-os forradalom és szabadságharc a hidegháború legfontosabb vízválasztója volt. Az orosz tankok megállították a magyarokat, de csak átmenetileg. A forradalmat követő nehéz helyzetben Magyarország óvatosan, fokozatosan a szabadság értékei felé mozdult el. Az élet más szocialista országokhoz képest gazdaságilag és lelkileg is jobb lett egy idő után. A külföldre utazás is könnyebb volt. A második világháború előtt virágzó, a finn-magyar nyelvrokonság eszméjén alapuló különleges kapcsolat újra megerősödött. Finnországba könnyebben juthattak el a magyarok, mint máshova.
Számomra természetes volt, hogy a Kelet és Nyugat közötti fal éppen Magyarországon omlott le először. A magyar határőrök 1989-ben NDK-sok százait engedték át a határon Ausztriába. Ez volt az utolsó mozzanat abban a folyamatban, amely felszabadította a kelet-európai népeket, lehetővé téve, hogy egyesüljenek Európa többi részével, s ami végső soron a Szovjetúnió meggyengüléséhez és bukásához vezetett.
Forradalom, a kommunista hatalommal szembeni ellenállás más kelet-európai országokban is volt. A Magyarországon történtek drámaiságukban mégis egyedülállóak voltak. Nagy volt az ország felé irányuló szimpátia és együttérzés. Magyarország 1956 után a szabadság szimbólumává lett – és ez így is maradt a rendszerváltozásig.
Egy ország hírnevét, az országimázs jelentőségét a diplomáciában nem szabad alábecsülni. 12 évvel ezelőtt, amikor Magyarország belépett az Európai Unióba, bőröndje tele volt az előző évtizedek örökségével – azzal az örökséggel, ami 1956-tal indult, és ennek nagy jelentősége volt a Magyarországot érintő politikai és gazdasági döntések meghozatalakor. Magyarország a mai napig a legnagyobb egy főre jutó uniós támogatásokban részesül. Pusztán racionális érvekkel ez nem magyarázható. Szívből remélem, hogy ez, Magyarország jó hírneve, a jövőben is fennmarad.
Kedves Barátaim!
Azzal kezdtem, hogy Finnországban minden este harangoznak. A szomorú harangzúgást még holnap, az ENSZ világnapján is hallhatjuk az aleppói civil áldozatok emlékére és az öldöklés elleni tiltakozásul.
Ma, október 23-án, vasárnap ezek a harangok azon bátor magyarok tiszteletére és emlékére is szólnak, akik meghaltak vagy megsebesültek 1956-ban, vagy akik arra kényszerültek, hogy máshol keressenek új hazát.
Kedves Barátaim, a magam és minden finn nevében köszöntelek Benneteket az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából!